A bitófa árnyékában még a testvéri kötelék sem szent - 1936
2021. november 28. írta: elmultszazadok

A bitófa árnyékában még a testvéri kötelék sem szent - 1936

Pestszenterzsébeten történt 1936. novemberében az a gyilkosság, melyről mai cikkünk szól. Az áldozat Bakos János dolgos fiatalember volt, aki nevelőanyja borkimérésében dolgozott és itt érte őt az értelmetlen halál. Az elkövető azonosítása elég hamar megtörtént, azonban a vádlott tárgyalásán az ítélethirdetés után, érdekes dolgok történtek. A korabeli újságok részletes beszámolóban írták meg a gyilkosság történetét és a későbbi eseményeket is. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

rkosligetszentimrehercegt.jpg

Kép forrása: Pinterest

Bakos János 23 éves egyetemi hallgató Pestszenterzsébeten élt nevelőanyjával és fogadott testvéreivel. A fiatal fiúnak nem voltak rokonai, gyermekkorában egy iskolában tanult Kovács Péterné gyermekeivel, akik nagyon megszerették és végül az apátlan-anyátlan árvát magukhoz vették. A család együtt élt békességben a  János utcában bérelt lakásban, az asszony pedig a Szent Imre herceg u. 31. szám alatti házban pincehelyiséget bérelt és őstermelői borkimérést nyitott. Miután teltek az évek, a fiúk felnőttek, sokat segítettek anyjuk vállalkozásában. Aztán egy idő után a teendőket átadták a nevelt fiúnak, mert ők katonának álltak, így Kovácsné délelőtt, míg János délutánonként segített a borkimérésben. 

bakos.jpg

Kép forrása: Pesti Hírlap Képes melléklet 1936. - A fiatal áldozat, Bakos János

1936. október 31-én délután is ő szolgált ki az üzletben délután három órától. Aznap öt óra tájban bement a pincehelyiségbe egy vásárló, bort akart kérni a fiútól. Mikor lement a helyiségbe egy hordó előtt térdelve találta Bakos Jánost, a hordóból folyt a bor. Mikor a férfi odament Jánoshoz, akkor rémülten vette észre, hogy a fiú fejéből ömlik a vér. Kirohant az utcára, ahol a közelben posztoló rendőrt értesítette, akivel együtt tért vissza a borkimérésbe. A rendőr hívására kiérkezett mentők már csak Bakos János halálát tudták megállapítani, akivel pisztolygolyó végzett. A hátulról fejébe hatoló lövedék a szemén keresztül hagyta el a testét, furcsa testhelyzetét pedig az magyarázhatta, hogy épp gyilkosának csapolta volna a bort, amikor az hátulról hidegvérrel lelőtte. 

A gyilkos a tett elkövetés után a borpince pénzfiókjából 17 pengőt vett el és lecsatolta a fiú karóráját is, mely egy téglalap alakú, krómozott Texa gyártmány volt. Szrubián Dezső dr. rendőrtanácsos, aki a gyilkossági ügyek nyomozását vezette, azonnal megkezdte a tettes utáni hajszát.

 A tanúk kihallgatása során megállapították, hogy a gyilkosság előtt a pincénél, vörösre festett kerékpárját a falnak támasztó fiatal, 28-30 év körüli férfi ácsorgott, kezében két decis üveg, melyből nyugodtan iszogatott. Több tanú is egybehangzó és elég részletes személyleírást adott a férfiról, ami szerint a 168 cm magas, szúrós, fekete szemű alak, szürke nadrágot, hasonló színű sapkát és kabátot viselt.

A nyomozás kezdetén a vörös kerékpáros fiatalember kiléte volt az elsődleges nyom, de eközben más irányban is vizsgálódott a hatóság. Úgy értesültek a tanúktól, hogy a szombati napon a környékbeli üzleteket járta egy fiatal férfi, aki azt állította, hogy néhány éve Székesfehérváron vendéglőt bérelt, de az üzlet befuccsolt és nem jut azóta sem munkához, ezért szeretne pénzt kérni. A rendőrség a kapott adatok alapján nemsokára ki is derítette, hogy két székesfehérvári pincérre is ráillik a leírás, akik együtt érkeztek a fővárosba, ahol apró lopásokat, betöréseket követtek el, mert csak így tudták magukat eltartani. Az egyik férfi Ámon Antal volt, aki több kerékpárlopással is gyanúsítható volt, a gyilkosság elkövetőjének személyleírása is úgy-ahogy illett rá, így a rendőrség úgy érezte, nyomon van. 

 A rendőrségi nyomozás során Székesfehérváron próbáltak utánajárni a feltételezett tettes előéletének, és annak, hogy vajon merre vehette az útját a gyilkosság után. Aztán a rablás utáni harmadik napon a pestszenterzsébeti rendőrségre névtelen levél érkezett az alábbi szöveggel:

„Szombaton délután a Szőlőkert-utca valamelyik házából nyolc egymás után következő lövést hallottam. A revolver-dörrenést vagy a 42, 44, vagy pedig 46. számú házból adta le valaki. Itt ke­ressék a gyilkost." (Kis Ujság 1936. 252. szám) A levél nem volt aláírva, de ettől függetlenül komolyan vették a nyomozók annak tartalmát és azonnal 12 detektív indult el a megadott irányba. Pesterzsébet hirhedt negyede volt a Pacsirta-telep, ahol három szegényes viskó állt a levélben megadott házszámok alatt. A Szőlőkert-utca 44. számú házhoz érve, éppen összefutottak a kapuban egy fiatalemberrel, aki 25 év körüli volt, szénfekete hajú, rövidre vágott bajuszú, pont olyan, mint a szemtanúk leírása szerint a gyilkos. 

Fazekas főfelügyelő nem tétovázott a fiúnak szegezte rögtön a kérdést? - Milyen gyártmányú revolvered van? - Nekem kérem nincsen revolverem. - közölte a férfi nyugodt hangon. A felügyelő nem hagyta annyiban, tovább kérdezgette. A férfi elmondta, hogy Szoó Istvánnak hívják és továbbra is tagadta, hogy lenne pisztolya, de már kissé elbizonytalanodott és folyton a ház ajtaját leste. A detektíveknek gyanús lett a viselkedése, ezért házkutatást rendeztek, mely során a férfi ágyában találtak egy revolvert. Nem volt kérdés, hogy azonnal őrizetbe vegyék és kihallgassák a rendőrségen. 

Ezzel egyidőben elküldték Komlóssy Ferenc fegyverszakértőnek a pisztolyt, hogy vizsgálatot végezzen arra vonatkozóan, hogy a rablógyilkosság helyszínén kilőtt golyó vajon ebből a fegyverből származott-e. Még aznap délelőtt visszaérkezett a válasz: 

„A kilőtt revolvergolyó, amelyet a Szent Imre herceg-útja 31. számú házban tör­tént bűncselekménynél találtak, Walter-rendszerű, önműködő fegyverből való. A kedd reggel talált revolver is Walter-gyártmányú, olyan, mint amilyent a német rendőrség használ. A lőfegyverből egy golyó hiányzik. Kétségtelenül megállapítható, hogy a halálos lövést, ebből a fegyverből adták le. A fegyverpróba ezt tökéletesen igazolta. A gyilkos ennek a fegyvernek a tulajdonosa volt." - állt a fegyverszakértő véleményében.  (Kis Ujság 1936. 252. szám) [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

A főkapitányságról Szrubián Dezső dr. rendőrtanácsos és Krizsanecz Kálmán dr. rendőrkapitány azonnal a pesterzsébeti kapitányságra robogott szolgálati autóval, majd megpróbálták szóra bírni a bizonyítékok alapján feltételezett elkövetőt, aki makacsul tagadott. A rendőrök úgy gondolták, hogy talán majd a helyszíni szemle megoldja a gyilkos nyelvét, mert tapasztalataik szerint ez mindig bevállt, a tettesek nem tudtak hazudni a véres cselekmény elkövetésének helyszínén. A szemle előtt azonban keresztkérdésekkel bombázták a férfit, aki azt mondta, hogy a fegyvert lopta, méghozzá a Rákóczi-úti Unio garázsban egy autóból, ahol egyébként kocsimosóként dolgozott. 

A sok kérdésre szinte lehetetlen volt választ adnia, annyira peregtek. Ekkor az egyik detektív odalépett a férfihoz, rámutatott, erősen a szemébe nézett és ezt mondta: "Te vagy a gyilkos".  A kocsimosó elsápadt, verejtékezni kezdett, szája elfehéredett, és halk hangon csak ennyit mondott: "Én voltam.". Ezután kezét megbilincselték és elvitték a tett helyszínére. Mivel a hírek elég gyorsan terjedtek a városban, így mikor a gyanúsítottal a rendőrök a Szent Imre herceg útjára értek, már rengeteg ember várakozott felfokozott hangulatban. A lincselésre buzdító tömeget a járőrök alig bírták visszatartani. A szemle egy órán keresztül tartott, amikor Szoó István részletesen elmutatta, hogyan ölte meg Bakost. Minden úgy történt, ahogyan azt a rendőrség korábban rekonstruálta.

frissujsag_1936_11_szoo_2.jpg

Kép forrása: Friss Ujság 1936. 11. - Szoó István a helyszíni szemlén

 A szemle utáni este a nyomozást vezető rendőrtanácsos, Szrubián Dezső dr. maga elé rendelte a gyilkost és részletes vallomásra bírta. A férfi elmondta, hogy munka nélkül van már egy ideje és bár nem éhezett, mivel szüleivel élt, a családja nap, mint nap a fejéhez vágta, hogy semmirekellő. Elkeseredésében indult el azzal, hogy valahonnan pénzt kell szereznie, még akkor is ha gyilkolnia kell érte. Az alkalom szüli a tolvajt, tartja a mondás, sajnos ebben az esetben a gyilkost is, hiszen egyáltalán nem volt előre eltervezett Szoó tette, épp arra járt, ahol a borkimérés volt és látta, hogy az áldozat egyedül van. Szoó állítása szerint nem akarta megölni a férfit, csak megsebesíteni, nem is nézte meg, hogy áldozata él-e vagy meghalt. A lövés után azonnal a kasszához ugrott, elvette a pénzt, majd hazament, hat pengőt átadott édesanyjának, majd barátjával együtt elment a moziba és megnézte a "Légy jó mindhalálig" című filmet. Az előadás után hazament és állítása szerint az ágyban, álmatlanul vergődte végig az éjszakát. (Itt jegyezném meg, hogy vallomásában Bakos ellopott órájáról nem esett szó.)

 December elején került a törvényszék elé Szoó István ügye, ahol vallomásában elmondta, sosem volt még bűntetve, nincs semmilyen szenvedélye, de miután gyenge akaratú ember, állását azért hagyta ott, mert félt attól, hogy lopkodni kezd a kocsikból. Mint ahogyan azt meg is tette korábban, hiszen a gyilkosságnál használt fegyvert is, egy autómosásra beadott német kocsiból szerezte. Bár a rendőrségi kihallgatáson és a helyszíni szemlén beismerte a gyilkosságot, a bíróság előtt teljesen más vallomást adott elő. Állítása szerint a fegyvert a gyilkosság délutánján egy 30 év körüli fiatalember vette meg tőle 25 pengőért, de mivel csak 17 pengő volt a vevőnél, az még átadta Szoó-nak karkötő óráját a pénz fejében. Szoó István állítása szerint ebből a pénzből menyasszonyát cukrászdába vitte, anyját pedig moziba. A gyilkosságot egyértelműen tagadta. Azonban a bíró a tanúk vallomása és a korábban tett beismerő vallomás alapján bűnösnek találta Szoó Istvánt, akit gyilkosság, rablás és ötrendbeli lopás vétsége miatt december 10-én kötél általi halál összbűntetésre ítélte. Bár a fiú elfogadta az ítéletet, védője fellebbezést nyújtott be.

Azt hinnénk a történet itt véget is ér, de ekkor következett még az igazi fordulat az események láncolatában. Szoó István, miután decemberben halálra ítélték, január elején vallomástételre jelentkezett dr. Somody ügyészségi alelnöknél és előadta, hogy nem ő a tettes, hanem testvérbátjya, Szoó Ferenc. A férfi vallomása alapján testvérét őrizetbe vették, a szembesítések nem hoztak eredményt, Ferenc makacsul tagadta, hogy bármi köze lenne a gyilkossághoz.

pestihirlap_1937_02_pages84-84-page-001.jpg

Kép forrása: Pesti Hírlap - 1937. február

1937 februárjában a vizsgálóbíró úgy döntött, hogy ismét a gyilkosság helyszínén végeznek szembesítést. A több ezres tömeg, akik összegyűltek a Szent Imre herceg utcai pince körül, izgatottan várták a gyanúsítottakat. A rendőrség ismét nagy erőkkel tartotta vissza az embereket, akik mindenképpen látni akarták a Szoó fivéreket. István most is azt állította, hogy fivérével együtt érkezett a pincéhez és közösen előre eltervezték a rablást, de szerinte Ferenc húzta meg a ravaszt, nem pedig ő. Az idősebbik Szoó fiú mindent tagadott, nem ismerte el, hogy testvérével járt volna a pincében és azt sem, hogy ő ölte volna meg Bakost. A szemle tehát sikertelenül zárult.

A fiúk szülei igen nehéz helyzetbe kerültek, miután mindkét gyermeküket a rendőrség letartóztatta. A szerencsétlen idős házaspár a gyilkosság óta már ötször változtatott lakhelyet, mert minduntalan felmondták albérletüket, féltek tőlük az emberek. A házaspár télvíz idején nem akart megfagyni az utcán, ezért öngyilkosságot kíséreltek meg, sikertelenül. Ezután hívták be az anyát a rendőrségre, ahol segítséget kért, lakhatásuk megoldására. 

birosag_elott.jpg

Kép forrása: Friss Ujság - 1937

1937 áprilisában került sor a két fiú tárgyalására. Ferenc ekkor elmondta, hogy ő gyanította az eset után, hogy öccse lehet a gyilkos, miután hirtelen pénzhez jutott. Állítása szerint, miután fivérét elítélték felkereste őt testvére védőügyvédje egy báró társaságában. A szilveszter előtti napokban történt beszélgetés során másfél óráig győzködték, hogy ismerje be, ő volt a gyilkos, mert így talán testvére megússza a bitófát. Ekkor Ferenc az ügyvédnek azt mondta, hogy rendben, vállalja a tett elkövetését, másnap már a rendőrök mentek érte lakására. 

István továbbra is azt vallotta, hogy nem ő a gyilkos, hanem bátyja és ismét egy másik sztorit adott elő arról, hogyan is követték el a szörnyű tettet. A bírósági elnök meg is jegyezte, hogy most már a hatodik variációt hallja, vajon melyik ezek közül az igaz. Ezután szembesítették a két fiút a bíróságon, ahol Ferenc határozottan szemébe mondta öccsének, hogy nem ő a gyilkos.

A tárgyaláson a fiúk édesanyja is vallomást tett. Elmondta, hogy fiai közül Ferenc volt a dolgosabb, Pista mindig csak a könnyű pénzt kereste, csempészésből akart megélni. A gyilkosság napján állítólag a fiúk nem is találkozhattak otthon, mert István korán elment hazulról, míg Ferenc csak ezután érkezett haza. Az asszony azt is elmondta, hogy Ferencet István ügyvédje valóban megkereste és arra buzdította, hogy vállalja el a gyilkosságot, mert különben öccsét felakasztják. A Szoó fiúk édesanyja Istvánhoz fordult a tárgyaláson és kérlelte, hogy ne keverje bele bátyját az ügybe. Az ügyvédet is meggyanúsította, hogy pénzt ajánlott nekik, ha Feri vállalja a tettet. Az ügyvéd azt mondta nekik, ha ketten lesznek gyanúsítottak, akkor eloszlik a bűntetés és István megússza a bitófát.

Az ügyész a vallomások alapján kérte a bíróságot, hogy Szoó Ferencet ne tettestársként, hanem a rablás egyedüli elkövetőjeként vádolja meg. Feri védője szenvedélyes beszédben mondta el kétségeit azzal kapcsolatban, hogy három hónappal korábban ugyanez az ügyész még Istvánra kért súlyos ítéletet. Az ügyvéd arra is rávilágított, hogy Magyarországon első esetként könyvelhető el, miszerint nem a rendőrségi nyomozásra támaszkodik a bíróság, hanem egy ügyvéd és annak barátja által szerzett adatokra. Feltette a kérdést, hogy vajon ezeket az információkat az ügyvéd úr miért nem adta át a rendőrségnek és miért jelenhettek meg a lapokban ugyanezek a hírek. Majd ecsetelte, hogy Ferenc sosem ismerte be a gyilkosságot, és István egyedül a tettes, aki ugyanolyan könyörtelenül vádolta meg saját vérét, mint ahogyan a rablást elkövette.

A bíróság visszavonult ítélethozatalra és egészen éjjel fél 12-ig nem is jutottak dülőre, ekkor azonban meghozták az ítéletet. Szoó Ferencet felmentették minden vád alól. A bírói döntés ismertetése közben Feri ájultan esett össze, anyja szintén összerogyott. Majd miután magukhoz tértek, egymást ölelve zokogtak. István maradt a börtönben, de ügyében később ügyvédje fellebbezett, így az a Kúria elé került 1938 januárjában. Szerencséjére a bíróság enyhített bűntetésén, ezért halál helyett életfogytiglani fegyházbűntetés lett a bűntetése. Enyhítő körülményként vették figyelembe, hogy a tett elkövetése előtt éppencsak betöltötte a huszadik életévét.

Szoó István nem nyugodott bele az ítéletbe, perújrafelvételt kért, mondván nem ő követte el a gyilkosságot, ismét bátyját nevezte meg gyilkosként. 1938. decemberében, több mint két évvel a gyilkosság elkövetése után, végleg elutasították beadványát és a törvényszék helyben hagyta az életfogytiglani börtönbűntetést.

Ezzel sem lett vége a történetnek, miután 1939. júniusában a váci börtönben raboskodó Pista, rabtársával együtt szökést kísérelt meg. Megtámadták a szolgálatban lévő Ferenc Rudolf fogházőrt, megkötözték, de a szökési kísérletet még idejében észrevették, így István ellen újra vádat emeltek, ahol ő azzal védekezett, hogy azért akart megszökni, hogy be tudja bizonyítani a rablógyilkosságban való ártatlanságát. Tettét egy évnyi sötétzárkával jutalmazta a bíróság, amit még heti egy napi böjttel is tetéztek.

 

A cikk forrása: arcanum.com

A korabeli újságok cikkei: Pesti Ujság, Friss Ujság, Pesti Napló, Pesti Hírlap 

 [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmultszazadok.blog.hu/api/trackback/id/tr3516765394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wadcutter 2021.11.30. 17:44:14

Mi történt az életfogytosokkal a II. világháborúban és utána?

gigabursch 2021.11.30. 19:06:05

Érdekes volt, köszönöm!

@wadcutter:
Egy része azonnal ment munkaszolgálatra.

pizo 2021.11.30. 19:23:48

@wadcutter: A háború végén sok börtönből tudtak távozni az elítéltek.

Zoli

pizo 2021.11.30. 21:15:45

@wadcutter: A zűrzavarban nagyrészt élve.

Zoli

Kovacs Nocraft Jozsefne 2021.11.30. 23:16:16

Köszönet a posztért! Szeintem ebből egészen izgalmas filmet lehetne forgatni, amely a végén persze nyitva hagyná a tényeleges gyilkos személyét.

lutria 2021.11.30. 23:25:04

Tényleg gyorsan terjedhettek a hírek (a rendőrségről kifelé)hogyha a nyomozók akárhányszor véletlenszerű időpontban a tetthelyre vitték a gyanúsítottakat mindig ott várta a őket a dühös tömeg...

elmultszazadok 2021.12.01. 08:01:13

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Köszönjük szépen! Igen, így sem biztos, hogy a teljes igazságra derült fény a bíróságon.

wadcutter 2021.12.01. 08:47:56

@pizo: akkor egy jó kis világháború felért nekik egy amnesztiával
süti beállítások módosítása