Bérgyilkosság áldozata lett a csetneki kúria lakója - 1904
2022. január 14. írta: elmultszazadok

Bérgyilkosság áldozata lett a csetneki kúria lakója - 1904

A Gömör megyéhez tartozó Csetnek hajdan virágzó ipara az 1900-as évek elejére már hanyatlásnak indult. A régi bányaváros egyik nagymultú családjának tagja volt az áldozata az 1904. október 22-éről 23-ra virradó éjszaka történt gyilkosságnak. A Szontagh familia több tagja is az évszázadok során rengeteget adott a helyi közösségnek, mégis az idős Kerepessyné Szontagh Terézia kegyetlen mészárlás áldozata lett.  [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

2048128_724290.jpeg

Kép forrása: europeana.eu - Csetneki Kerepessy-Sebők kúria

Mielőtt belekezdenék a történet részletezésébe, ismerjük meg Kerepessy Jenőné életét. Az asszony Szontagh Terézia néven látta meg a napvilágot 1822-ben, édesapja Szontagh István korának neves jogtudósa és Gömör megyei táblabíró volt. A Szontagh család Magyarország azon családainak egyike, akik hazánk történetében a szepesi vendég-szászok neve alatt ismeretes. A korai időszakban a művészetek, kereskedelem és a bányászat területén tevékenykedtek. Már a tatár dúlásakor is jelen voltak a magyarság történetében, a feldúlt szepesi városok, köztük Lőcse városának újjáépítésében is részt vettek. Ennek a régi nemesi családnak volt egyik leszármazottja, Szontagh Terézia. 

481.bmp

Kép forrása: arcanum.com - Szontágh család címere

Az asszony férje Farkas Kerepessy Jenő 74 éves korában hunyt el még 1883-ban, ekkor örökölte meg Terézia a Csetneken lévő földbirtokokat férjétől. Két lánya és négy unokája nem élt vele együtt a piachoz közeli nagy házban, csak társalkodónője viselte gondját.  A személyzet  tagjai az udvar másik oldalán lévő cselédházban voltak elszállásolva. A Fő utcában állt az ódon kúria, melyet  1783-ban a Kerepesy család építtetett és amelynek négy szobaablaka nézett az utcára. A várkastélyra emlékeztető épület falait vadszőlő futotta be, így vált még titokzatosabbá a ház külseje. Az idős asszony 82 éves kora ellenére jól tartotta magát, a 30 hold föld ügyeit is ő intézte, csak ritkán értekezett a városban lakó vejével, Sebők Pállal az aktuális ügyekről. A zárkózott életet élő asszonynak Raisz Mária 59 éves házvezetőnő volt fő társasága. Kerepessyné a házában tartotta értékpapírjait, betétkönyveit, melyek kb. 5-600.000 koronát értek és minderről családja is tudott. 

1904. október 23-án reggel a cselédlány ugyanúgy érkezett a nagy házhoz, mint mindig. A szokott időben benyitott a tornácról nyíló szobába, melynek ajtajában sosem volt kulcs. A tornácot elzáró vasajtót szokták bezárni, de a kulcsot mindig annak kikopott kőküszöbére tették, hogy reggel a cselédlánynak ne kelljen zörgetni, be tudjon menni a házba elvégezni a teendőit. Aznap a kapu nyitva volt, ami már feltűnt a lánynak, de továbbment a szobába. Az ajtón benyitva rögtön meglátta Raisz Mária testét, mely borzalmasan összehasogatva feküdt a  szoba ajtajában. A lány azonnal a csendőrőrsre futott, ahonnan a helyi csendőrőrmester, Horváth Ferenc nyomban a helyszínre sietett. Az első pillanatban látszott, hogy rablógyilkosság történhetet, hiszen a szekrényeket feltörték, és a szoba bútorain látszott, hogy nagyon kerestek valamit az elkövetők. A csendőrség emberei a meggyilkolt Raisz Mária holttestén túl, a belső szobába érve megtalálták az idős úriasszonyt, akinek szinte lemetszették a fejét egy éles késsel, koponyáját tompa fejszecsapások érték és karjai is össze voltak vagdosva. 

Az udvaron talált nyomokból megállapították, hogy két támadó lehetet, mert a lábnyomaik a homokban látszódtak. Kerepessyné egyik pamutgombolyagába az elkövető lába beleakadhatott, mert a fonalat egészen az udvar közepéig húzta magával, így a csendőrök számára egyértelművé vált, merre távozhattak a tettesek. Más nyomokat is felfedeztek, például Raisz Mária holtteste mellett egy kékszélű zsebkendő hevert vérfoltosan, míg a küszöbön friss csizmasarokba illő nyers marha-bélsárt fedeztek fel, amiből arra következetettek, hogy az elkövetők egyike mészáros lehetett, mert ilyen anyag a leölt marha pacaljában található.

csetnek_kuria.JPG

Kép forrása: wikipedia.org - Csetnek régi kúria

 A helyszíni vizsgálat során rögtön gyanúba keveredett az egyik szolgáló, aki az udvart kezdte sepregetni, ezzel fontos nyomokat eltüntetve. Mikor rászóltak és megkérdezték miért csinálja, azt felelte, "Mindig így szoktam". Szerencsétlen ügyefogyott, ezzel magára terelte a gyanút és őrizetbe is vették. A csendőrök jobban szemügyre vették a lakás belsejét, a dúlás nyomait, és egyértelművé vált, hogy nem feltétlenül az értékek megszerzése lehetett a tettesek célja, hiszen az értékpapírokat, betétkönyveket nem vitték el. Vagy nem találták, vagy nem voltak annyira hozzáértőek, hogy tudják, mit kell keresni. Esetleg nem a rablás volt az elkövetés fő célja.

Nem kellett túl sokat várni arra, hogy a csendőrök letartóztassák a feltételezett gyanúsítottakat. Október 24-én Pelsüc városka vasútállomásán fogták el Fafrák Jánost, aki egy csetneki cipészlegény volt, és az állomás éttermében uri módon űritgette a borospalackokat. A Rozsnyoról érkezett fiatal fiú új kalapot, mellényt és inget vásárolt magának és mindenhol 10 koronás arannyal fizetett. A csetneki csendőröket táviratban értesítették Fafrák viselkedéséről, akik már jól ismerték a fiút, így egyből gyanakodni kezdtek rá és a költekezésére. Miután tudták, hogy Fafráknak van egy jó barátja, Rigó Gyula, annak a szállására is ellátogattak még aznap. Ott a városi csendőrkapitány által vezetett kutatások során,az udvaron egy favágó tőke alatt találtak egy élesre fent sertésszúró kést, melynek nyelén és pengéjén friss vérnyomok voltak. A fiú korábban mindent tagadott, de mikor meglátta a kést meghökkent és ellentmondásokba keveredett, úgyhogy azonnal bekísérték a községházára. 

Időközben a csendőrök Fafrákot is bevitték, így a két jóbarát újra találkozott. Mindketten tagadták, hogy közük lenne a gyilkosságokhoz. Rigó Gyula elfogása napján még a szomszéd községben hatosokat osztogatott a cigánygyerekeknek, de a pénz eredetéről nem tudott elszámolni a csendőrők felé. 

A gyanú elég erős volt mindkét fiút illetően, így a vizsgálóbíró előzetes letartóztatásba helyezte őket és innentől két napig éjjel-nappal vallatták a fiatalokat. Fafrák végül Raisz Mária holttestén talált véres zsebkendő láttán megtört és vallani kezdett. Ekkor meglepő vallomást tett. Előhozakodott azzal, hogy nem ők találták ki a gyilkosság ötletét, hanem megbízást kaptak, méghozzá Kerepessyné unokájától, Sebők Ivántól, aki felbérelte őket a gyilkosságra. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

Itt kell megjegyeznem egy nagyon érdekes eseményt, mely Sebők Ivánhoz kötődik. A lapok a gyilkosok gyanúsítása előtt már arról cikkeztek, hogy talán köze lehetett valakinek a családból is a tett elkövetéséhez, miután úgy értesültek az újságírók, hogy Kerepessyné meg akarta változtatni a végrendeletét, ennek tervezetét a csendőrök megtalálták a halott nő házában. A család a gyanúsítás miatt nyílt levélben fordult a Magyar Távirati Irodához, az alábbi szöveget kérték, hogy jelentessék meg az újságokban.

"T. Magyar Távirati Irodának, Budapest. A buda­pesti lapok október 27-iki számában egy cikk jelent meg, mely szegény nagyanyánk, özvegy Kerepessy Jenöné meggyilkolását úgy tünteti föl, mint bér-gyilkosságot és miután a cikkben még a végrendelet­ről is szó van, csupán még az hiányzik belőle, hogy azt nem Írták ki, hogy valaki a rokonságból követte el e borzalmas bűntényt. Miután e cikkely mindnyá­junkat becsületünkben mélyen sért, én a család nevé­ben kérdőre vontam egyik-másik szerkesztőséget, hogy nevezzék meg a cikk Íróját, A mai postával levelet kaptam egyik budapesti lap szerkesztőségétől, mely­ben azt Írják, hogy ama cikket önök közölték és a lapok önöktől azt egész terjedelmében átvették. Igen kérem tehát, szíveskedjék velem a cikk szerzőjének, illetőleg beküldőjének nevét sürgősen közölni, hogy az illetőt kérdőre vonhassuk, mert ha ezt meg nem teszik, úgy önök ellen fogjuk a port meginditani. Tisztelettel Sebők Iván." Budapesti Hírlap 1904. november 08.

A fenti levél akkor jelent meg a lapokban, amikor a rozsnyói rendőrség elfogta a tetteseket és azok bevallották, hogy Sebők Iván volt a felbújtó, így elég furcsán hatott a cikk, melyben egyszerre helyreigazítást kér Sebők, közben pedig már előzetesben ült.

Ki volt ez a Sebők Iván, aki fenyegetéssel próbálta meg kierőszakolni az újságíró nevét?

Sebők Iván 32 éves, hatalmas termetű férfi volt, de kiskorúsága meghosszabbításának címén a gyilkosság elkövetésekor is gondnokság alatt állt. Ő volt Kerepessyné unokája, az asszony lányának fia, aki a családba nem illő lányt, Dávid Jolánt vette feleségül úgy, hogy az egész familia tiltakozott a frigy ellen. Kerepessyné az örökségből is ki akarta zárni a fiút, házából már korábban kitiltotta. Már vagy három éve nem beszéltek egymással. 

A fiú a gimnáziumból is csak két osztályt járt ki, azt is többszöri ismétlés után tudta csak befejezni. Nem az eszéről volt híres, sőt kifejezetten hülyének tartották. 

"Sebők Iván, akiről az egész vármegyében az a meggyőződés volt elterjedve, hogy hülye s különös alkotásu nagy feje következtében csak a nagy fejű Ivánnak hivták, a vizsgálat során csodálatos lelki­erőt és nagyfokú értelmességet árult el. Mégis most egyszerre Sebők Iván elmebeli állapotának a meg­vizsgálását renjtlelte el a törvényszék, mert Sebők Ivánnak a bűntényben való szereplése, melylyel ke­gyetlen módon saját nagyanyja ellen támadt, oly részleteket tartalmaz, melyek valóban a józan észszel össze nem egyeztethetők." Pesti Hírlap 1905. 125.szám

A vizsgálat során a rimaszombati fogházban tartották egy ideig, majd átvitték Budapestre, ahol elmebeli állapotát vizsgálták és miután megállapították, hogy nem beszámítható, 1905. júliusában végül szabadlábra helyezték. Ugyan elmegyógyintézetbe kellett volna szállítani, de erre még a gyilkosság után eltelt egy év múlva, a bírósági tárgyalás idejére sem került sor, akkor tanúként idézték be a bíróságra.

1905. szeptemberében kezdték meg az ügy tárgyalását Rimaszombaton, ahol sok érdekes részlet derült ki a gyilkossággal kapcsolatban. A tárgyalásra 69 tanút és 3 orvosszakértőt rendeltek be, szinte mindenki meg is jelent. Nagy izgalommal figyelték a tárgyalóteremben a kiváncsiskodók a vallomásokat. Elsőként a gyilkossággal gyanúsított Rigó Gyulát hallgatták meg, aki csinos megjelenésű, 19 éves mészáros tanonc volt. Elmondta, hogy őt Sebők bevitte magához a lakásába, megmutatta neki, milyen szűkösen él, és elpanaszolta, hogy nagyanyja halála nagyban változtatna anyagi helyzetén. Kérte Rigót, hogy beszélje rá ismerősét Fafrák János cipészlegényt, hogy öljék meg együtt az asszonyt, cserébe kapnak 100-100 koronát és még a házban talált értékeket is elvihetik.

Másnap Rigó nem volt rest és a könnyű pénzszerzés reményében beszélt Fafrákkal, aki nem is tiltakozott nagyon a dolog ellen, csak azon aggodalmaskodott, hogy az idős asszony házvezetőnője Raisz Mária olyan erős, mint egy férfiember, vele nehéz lesz elbánni. A két férfi húzta-halasztotta a gyilkosságot, de Sebők Iván szinte kétnaponta faggatta őket, mikor fogják már megölni öreganyját. Végül azt mondták neki Rigóék, hogy október 19-én, szerda éjjel elvégzik a rájuk bízott feladatot. 

Rigó azon az éjszakán átment Fafrákhoz, vitt magával éles kést, forgópisztolyt, karót, majd együtt elindultak Kerepessyné házához. Úgy tervezték, hogy a ház ablakán hatolnak majd be, és a magukkal vitt spárgával Raisz Mária szobájának ajtaját lezárják, nehogy megakadályozza bűnös cselekedetüket. Aznap holdvilágos éjszaka volt, és bár az utcára nyíló ablakot sikerült felfeszíteniük, a belsővel már meggyűlt a bajuk. Köhögést hallottak bentről, és az éjjeliőr  is feléjük tartott, így nem próbálkoztak tovább, elbújtak, majd hazamentek.

Még aznap éjjel Sebők Iván kopogtatott Rigó ajtaján és érdeklődött, hogy elvégezték - e a dolgot. Rigó elmondta a történteket, majd abban állapodtak meg, hogy ismét megkísérlik a bejutást a házba szombat éjjel. Új tervet eszelt ki a két cinkos, tanulva a korábbi problémákból. Elhatározták, hogy a Csürköz-utca felőli kertajtón át jutnak be a házba, ahol az udvari szobában előbb végeznek Raisz Máriával, majd pedig az idős Kerepessyné következik. Sebőkkel megállapodtak, hogy szombat éjjel találkoznak a templomnál, ahová már Rigó és társa feketére mázolt arccal, felfegyverkezve várakozott. Innen mentek át Kerepessyné szomszédjának udvarához, ahol kifordították kabátjukat és sapkájukat, hogy ne ismerjék fel őket egykönnyen, majd mindhárman behatoltak az előre tervezett útvonalon a házba. Raisz Mária felébredt a zajokra, így gyorsan végezniük kellett a nővel, nehogy lármázzon. Hatalmas fejszecsapással ledöntötték a lábáról, majd tovább ütötték fejszével, bottal, és kendőt szorítva a fejére fojtogatták. Szegény asszonynak sok esélye nem volt a menekülésre, sem a kiálltásra, hamar meghalt. A másik szobában Kerepessyné ugyan megébredt, ki is nézett az ablakon és Marikát hívta, de végül visszafeküdt az ágyába.

A hidegvérű gyilkosok vártak, amíg újra elalszik, majd odasettenkedtek a szobájába. Szinte a feje felett sugdolóztak a behatolók, akik között ott volt Sebők is, az öregasszony unokája. A zajokra ismét megébredt Kerepessyné, aki háromszor próbált meg gyufát gyújtani sikertelenül, közben Sebők a két férfit bíztatta, hogy végezzenek az asszonnyal, amíg fel nem ismeri őket. A 82 éves asszonyt fejszével csapták le, majd az éles mészároskéssel elvágták a torkát. Sebők Iván az ablak mellett állva nézte végig, ahogyan a bérgyilkosok végeznek rokonával.

Miután végeztek a nőkkel elkezdték az értékeket keresni. Nyitogatták a szekrényeket, táskákban kutattak, végül 160 koronát, egy órát és egy táskát zsákmányoltak. A rablás idején az éjjeliőr megállt a ház előtt, de nem hallott hangokat, így továbbállt. Reggel fél kettőkor hagyták csak el a házat, anélkül, hogy megtalálták volna az értékpapírokat, ezüstneműt és a többi készpénzt. 

A tárgyalás során Fafrák kihallgatásakor nagyon érdekes dolog derült ki, mégpedig az, hogy tulajdonképpen Kerepessyné jóságának köszönhetően nevelkedett és tanult cipésznek. Fafrák anyja ugyanis Kerepessyéknél dolgozott, mint szolgáló, de teherbe esett a fiúval. Az apa nem volt ismert, ezért az öregasszony gondozásába vette Fafrákot, ruházta, mesterségre taníttatta, olyan nevelt-fiú státuszban volt a családban. A tárgyaláson egyébként azt vallotta, hogy ő bizony nem ütötte-verte az asszonyt, mert még a vértől is iszonyodik, de azért a pénz osztásánál tartotta a markát. Sőt volt olyan pofátlan, hogy elment a temetésre, keservesen megsíratta Kerepessynét, és amikor nem találták a sírbolt kulcsát, ő örködött a sírbolt előtt, amiért kapott két forintot ajándékba a rokonoktól.

1280px-_titnik9.jpgKép forrása: wikipedia.org - Csetnek 14. századi gótikus plébániatemplom 

A tárgyaláson Sebők Iván apja, fia védelmére kelt. Elmondta, hogy a fiú 3800 korona éves járadékot kapott, sőt a nagyanyja halála előtt rakott letétbe számára az árvaszéken 3000 koronát. Azt is közölte, hogy a fia vagyona 18300 koronát tesz ki, amit nagyapja után örökölt, illetve a csetneki birtok harmadrésze is a fiút illette meg, mely 80 hold földet jelentett. Az apa azt állította, hogy fiának nem volt pénzre szüksége, hiszen havonta kapott fizetést tőle. Úgy gondolta, hogy a gyilkosok a szerencsétlen fiát csak bele akarják keverni a történetbe, Iván egy tyúkot sem tudott volna megölni, nemhogy nagyanyját bántani.

A bíróság a gyilkosság felbújtása vádja alól felmentette Sebők Ivánt, azonban a szabadlábon lévő közveszélyes ember ellen hatósági eljárást indítottak és akkor úgy vélték, hogy nem kerülhette volna el a tébolydába zárást. Ennek ellenére 1905 szeptember 7-én még arról írt a Pesti Hírlap, hogy Sebők a második tárgyalási nap után, feleségével együtt elutazott a városból, hosszabb időre üdülni.

Mivel a tett elkövetésekor még alig vagy egyáltalán nem töltötte be a két tettes a 18. életévét, így a bíróság nem ítélte őket halálra, mindketten 15-15 évi fegyházbűntetést kaptak.

Sajnos Sebők Ivánról a későbbiekben nem találtam semmilyen információt, így nem tudom, hogy megkapta-e nagyanyja vagyonát, vagy sem. Annyit még megtudtam a lapokból, hogy Iván felesége még a fogvatartása alatt szülte meg második fiú gyermeküket, akit apja hét hónapos koráig nem is láthatott, miután addig vizsgálták elmeállapotát. A Sebők család további tagjairól és a kúria történetéről itt olvashattok bővebben. 1919-ben a vöröskatonák a nemesi családot Putnokra hurcolták, mire hazatérhettek már kirabolták a kúriát, az antik bútorok, értékes festmények, családi iratok, mind odavesztek.

 

A cikk forrása: arcanum.com adatbázisában található újságok, hír- és napilapok

Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap

A bejegyzés trackback címe:

https://elmultszazadok.blog.hu/api/trackback/id/tr7116809968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csorsza 2022.01.14. 15:47:57

Érdekes volt, köszi.
Vöröskatonák.

ez a nevem senki 2022.01.14. 17:38:18

"Reggel fél kettőkor" stb...
süti beállítások módosítása