Nasivasi, ami öngyilkosságba kergette a férfiakat
2021. december 02. írta: elmultszazadok

Nasivasi, ami öngyilkosságba kergette a férfiakat

 A régmúlt történeteit olvasgatva néhányszor belefutunk olyan kifejezésekbe, szavakban, melyeknek mai szóhasználatunkban már nincs jelentése, nem ismerjük azokat. Az egyik ilyen szó a nasivasi, ami kedves, vicces hangzásával egy távolkeleti édességre emlékeztetett bennünket, de amikor utána olvastunk a régi lapokban megtudtuk, hogy egyike volt azon szerencsejátékoknak, melyet a XIX. század végén leginkább tiltottak. Gondoltuk benneteket is érdekelhet ennek a játéknak a menete, a hozzá kapcsolódó történetek, bűnügyek. Erről szól mai cikkünk.

017.jpg

Kép forrása: Budapesti Negyed 2004/4 - Kávéházi kártyások

A közönséges magyar kártyával játszott szerencsejáték igen egyszerű szabályokkal rendelkezik. A Pallas Nagylexikon leírása szerint, így kellett játszani: "Egy bankárral szemben tetszés szerinti játszó vehet részt benne. Egy csomó kártyából kiválasztatik a szin nyolc figurája és felborítva, négy felül, négy alul a bankadó elé helyeztetik. Tetszés szerinti összegü bankját az asztalra téve, a játszók annak erejéig a választott kártyalapokra helyezik el tétjeiket; ha a bank teljesen meg van téve, vagy a játszók többet nem akarnak tenni, kezdődik a játék; a bankár az előbb már megkevert, emelt s a játszóknak felmutatott legalsó kártyalapu csomagból lehelyez maga elé jobbra és balra egy-egy lapot, a jobboldali kártya a bankáré lévén, az erre tett összegeket az nyeri, a baloldali kártyával a játszók nyernek, s az erre tett pénzeket megduplázva elvihetik. Ha jobbra és balra egyforma figura üttetnék fel, a tét felét a bankár nyeri. A játszók megkétszeresedett tétjüket egy másik lapra csak új keverés után vihetik át; ugyszintén az igy megnégyszeresedett összeget is. Nem kell azonban az első nyert helyen sem hagyniok, egy részét, de sőt az egészet is magukhoz vehetik. A bankadó rendszerint kettős bankkal visszavonulhat; ha bankját elviszik, nem köteles újat adni."

A semmilyen játéktudást nem igénylő hazárd kártyajáték nagyon népszerű volt az 1800-as évek végén. A francia kártyával játszott változata egyébként az online kaszinókban ma is játszható Fáraó. A nasivasi szót a korabeli újságok leírása alapján egyesek valószínűleg nemcsak a kártyajáték megjelölésére használhatták, hanem a "hiszem" szó helyett is, vagyis akkor, amikor nem valamilyen bizonyosságot állítottak, csak vélték a szavak igazságtartalmát. A nasivasit a kockázatatás, kockázatos üzlet szinonímájaként is használták, utalva arra, hogy mennyire kiszámíthatatlan a játék kimenetele.

A Pesti Hírlap 1847. évi 928. számában egy rövid híradás szólt arról, hogy a fejérvári nyárspolgár hevesen panaszkodott arra, hogy a városi tanács nem engedte be a városba a német színészeket, holott a lakosság nagy számban tartozott ehhez a népcsoporthoz. Az élcelődő írásból megtudhatjuk, hogy ezek a színészek éjjel-nappal "játszottak", de nem ám színdarabokat, hanem Nasi=Vasi-t, Mak=A.Ó és egyéb "darabokat".


A nasivasi játékosokat nem a pénz könnyű megszerzése vezette, hanem a játékszenvedély. Mivel ennél a kártyajátéknál a szerencse és persze sokszor a hamiskártyás bankokon múlt, hogy nyersz vagy veszítesz, így a pénz nem feltétlenül a legnagyobb motivátor a játékosoknál. A Hölgyfutár című lapban (1859. 59.szám) olvasható egy történet, amelyben a fiatal és tapasztalatlan ifjú felteszi pénzét és egymás után négyszer duplázza meg azt, miután szerencsésen mindig felső jön ki a lapok felcsapásakor. Egy tapasztalt férfi megjegyzi a háta mögött, hogy mennyire merész volt ez a húzása, majd beszélgetésbe elegyednek és az idősebb úr kifejti, hogy a szerencsejátékosokat a szenvedély hajtja, nem pedig a pénz.

nasivasi_01.jpg

Kép forrása: kartya-jatek.hu  Magyar kártya lapjai

1868-ban a Magyar Polgár írt a titkos pesti játékbarlangokról, mely abban az időszakban különösen nagy divat lett. Nem kis üzletről volt itt szó kérem szépen, hiszen egy nasivasi bank évente akár 150.000 forint nyereséget is elkönyvelhetett, bár ebből még lejött kb. 10.000 forint éves működési költség, ezen osztozkodtak a nasivasi bankot üzemeltetők. A cikkben részletesen leírják, hogyan működtek ezek az intézmények. Általában egy kávéház külön helyiségében voltak elhelyezve a kártyaasztalok, melyeket a ruhatáros és még valaki állandóan figyelt. A figyelők olyanokból verődtek össze, akik korábban itt vesztették el vagyonukat. A bankok három másik szolgát alkalmaztak arra, hogy figyeljék az utcát, a környéket, nem érkezik-e hívatlan vendég - a rendőrség. Nekik naponta fizettek egy forintot a nasivasi bank gazdái. Az üzlethelyiség tulajdonosa is részesült javadalmazásban, neki a világítás, a helyiség és a kártyapénz fejében napi 15 forint járt és éjfél utáni nyitva tartás esetén minden óráért további négy forintot tehetett zsebre.

Az utcán figyelő szolgák egy előre megállapodott titkos jellel adják tudtára a bankároknak, hogy veszély közeledik. Ilyenkor azonnal elrejtették a kártyákat és a pénzt, leoltották a gázlámpát és fél óráig várakoztak, addig állt a játék. Pesten ezidőtájt az újság szerint kb.10 nasivasi bank volt, melyek egy este akár 4000 forint készpénzt is megforgattak. Számításaik szerint így évente ezzel a kétséges üzlettel félmillió forinttól szabadítják meg a csalók a szegény pestieket.

1871-ben már arról olvashatunk az újságban, hogy papíron törvénybe foglalták mindennemű fosztogató hazárdjáték tiltását, de a nasivasi bankok tovább virágoztak, mint a többi szerencsejáték üzlet. A lap azzal élcelődött, hogy a kávéház tulajdonosok éppen arra a rejtett tapétaajtóra ragasztják fel a szigorú rendeletet, melyen keresztül a nasi szobába lehet bejutni. A cikk megemlíti, hogy a Dorottya utcában található egy jól megszervezett roulettbank, ahová csak ajánlásra lehet bejutni a játékosoknak. A bank napi 30-40.0000 forint forgalmat bonyolított és a jómódú, vagyonos házi uraktól kezdve, egészen a kistílű zsebmetszőkig mindenki megfordult benne. Állítólag a társulat "titkára", egy ismert pesti ügyvéd volt, akinek a tagságba való felvétel előtt be kellett mutatkozni, csak így juthatott bárki be a szalonba.

1875-ben a Fővárosi Lapok újságírója megpróbálta felhívni a figyelmet a nasivasi bankok veszélyességére, főként a fiatalságra vonatkozóan, ezért közelebbről is megismertette az olvasókat a bankok működésével. Elmondása szerint a nasivasinak helyet adó kávéházakban néhányan összedobják pénzüket, ez képezi a bankot. Éjfél felé kivilágítják a játékszobát és mihelyt a "verebek", azaz a balekok megérkeznek, elkezdődik a játék. Ha még kevés olyan személy van a bankban, aki játszana, akkor - azért, hogy a pénzes balekok nehogy elmenjenek - a beépített emberek kezdik a nasivasit. Ráerősítenek az osztóval arra, hogy milyen könnyen lehet itt pénzt nyerni, jó lapok kerülnek eléjük, így mindig megduplázzák a pénzüket. A szerencsétlen fiatalemberek pedig elhiszik, hogy itt a legnagyobb szerencse fogja őket érni és beteszik kis vagyonkájukat a játékba.

48016584eabc98b7586bbac30b57187e.jpg

Kép forrása: Fortepan - New York Kávéház 1894 körül 

(bár nem olvastunk arról, hogy itt is lettek volna nasivasi bankok, de hasonló helyszíneken forgathatták az "ördög bibiláját)

"Maga a játék ebből áll : a bankár egy játszma kártyából kitesz az asztalra pár hüvelyknyi távolra egymástól nyolc kártyát, egy hetest, nyolcast, királyt, ászt; aztán egy másik játszma kártyát megkever s elemei, mialatt a játszók tetszésük szerint tesznek az asztalon fekvő lapok egyik vagy másikára,-vagy több­re is egyszerre bizonyos összeget, (minimum 20 kr.. maximum 10 frt). És most csend! A bankár lehúzza a legfelől fekvő kártyát s teszi magától jobb felől, ez a »nasiazután lehúzza a második kártyát s teszi balfelől, ez a vasi; azt a pénzösszeget, mely a jobb felől esett kártyán fekszik, kifizeti; azt, amely a bal felől eső kártyára van téve, »behúzza.« Ezután vár kissé, hogy nem tesz-e még valaki s »leüti« a máso­dik pár kártyát s igy tovább ; tehát minden lehúzott két kártya után fizet és nyer a bankár s tehetnek uj összeget a játékosok." Fővárosi Lapok 1875.221.szám

A cikk levezeti, hogy a banknak mindig előnye van a leosztásokban és egyébként is az osztás során rengeteg a csalás lehetősége. Például az új pakli kártya már úgy van keverve, hogy a banknak legyen mindig jó leosztása, vagy éppen a bankadó mellett ülő beavatott csúsztatja a megfelelő helyre, az adott pillanatban a bank számára nyerő lapot. Akárhogy is, mindig a bank jár jól. A lap azzal vádolja a rendőrséget, hogy nem tesz semmit a nasivasi bankok felszámolása érdekében, csak látszat intézkedések történnek és felvállalja az újságok felelősségét abban, hogy mindenkit tájékoztassanak erről a szerencsejátékról és annak veszélyeiről.

Habár a rendőrség újabb rendeleteket adott ki az évek múlásával, nem igazán javult a helyzet, tovább virágzott a nasivasi biznisz. Időközben a játék hatására több bűncselekmény, öngyilkosság is bekövetkezett. Elég sűrűn történtek verekedések ezekben a játékbarlangokban, természetesen a pénz volt a baj forrása, illetve annak hiánya. Az újságírók még 1878-ban is nehezményezték a rendőrség tehetetlenségét és maguk sorolták fel a nasivasi bankok helyét, és részvényeseiket, felhívva a figyelmet az akkor már szinte nyílt ajtók mellett működő szerencsejáték helyszínekre. Értesüléseiket maguk szerezték, miután a legtöbb hírlapíró ezekben az időkben napját a kávéházakban töltötte, itt írták meg cikkeiket, itt szereztek információkat.

Tragikus öngyilkosságok is történtek a nasivasi vesztesei között. A Fővárosi Lapok 1878. 24. számában írta mag a tudosító, hogy a Lánchídról ugrott a Dunába egy ismeretlen férfi öngyilkossági szándékkal. A fiatalember az ugrás előtt a hídon hagyta kalapját, télikabátját, melynek zsebében egy papírra írva az alábbi szavakat hagyta: »Én a Szabadibeli nasivasi áldozata vagyok.« 

Nem kellett sokat várnia a rendőrségnek arra, hogy a különböző nasivasi bankok tulajdonosai, alkalmazottai egymással ellentétbe kerüljenek. Hatalmas alvilági üzletről volt szó, melyben egyesek kiestek a pixisből. Így történt ez 1878-ban, amikor a "pesti basa" néven ismert Wolf Lajos bosszúból vezette nyomra a hatóságot. Wolf a Biringer-féle nasivasi bank egyik kártyaosztója, azaz bankárja volt korábban, de valamilyen oknál fogva társai elmozdították a helyéről és egyre kevesebb pénz jutott neki a havi osztalékból. Wolf ebbe nem nyugodott bele, nem fogadta el a pénzt, így beállt ő is játszani. Könnyű volt neki nyerni, hiszen ismerte az osztók trükkjeit. Persze, hogy a többi bankárnak ez nem tetszett, így valamilyen úton-módon börtönbe juttatták, ahol Wolf feldobta társait, rájuk verve mindenféle bűntettet. Az akkori államügyész Kossutány Úr, Drill törvényszéki jegyző és néhány fegyőr polgári ruhában egy vasárnap este elmentek a Biringer kávézóba, ittasságot színleltek és bár ott voltak a figyelők, sikerült bejutniuk a játékterembe, ahol kb. 30 főből álló vegyes társaság volt. (adóbehatjók, egyetemisták, mesterlegények) Egy kicsit játszottak a törvény emberei is, hogy ne keltsenek feltűnést, majd az államügyész jelzésére lecsaptak a bűnbandára. 249 forint bankpénzt foglaltak le és a kávéház tulajdonost, valamint az ott ügyködő bankárokat letartóztatták. Ezután a titkos akció után az államügyészség nem állt meg, és 1879-ben már arról szóltak a hírek, hogy tövestül gyomlálták ki a nasivasi bankokat a pesti éjszakából. 

 Persze véglegesen nem tudták eltűntetni a szerencsejáték ezen formáját, hiszen akkora üzlet volt, és olyan egyszerű eszközökkel működtethető, hogy a könnyű pénzre vágyakozók tovább űzték a játékot. Példaként említeném azt, hogy hiába olvashatták már közel tíz éve folyamatosan az újságokban, hogy az Aranykéz utcában lévő "Hét választóhoz" címzett Wilt-féle kávézóban nasivasi bank üzemel, sőt több feljelentés is érkezett a rendőrségre, nem történt semmi. Ennek feje Strasser Mátyás volt, aki egyébként "civilben" városi hóhér és gyepmester volt egyben. 

Azért, hogy valami pozitívat is tudjunk mondani a bankok működésével kapcsolatban, - bár kicsit távoli a nasivasi szerepe ebben az esetben, de mint megtudhatjuk az 1897-es Magyar Ujságból, a korcsolyázás eltrejedésének alapját az adta, hogy néhány fiatalember, élükön dr. Kresz Gézával a hatvanas években Bécsben megalakult korcsolyaklub mintájára szerették volna meghonosítani a fővárosban is ezt a sportot. A Váczi utcai Korona Kávézó nasivasi szobájában gyűltek össze és tartották meg a mozgalom első értekezletét. Így kezdődött a városligeti tó jegén a korcsolyázás.

1903-ban továbbra is virágzott a nasivasi bankok ügylete, erről szinte naponta beszámoltak a lapok. Egy igazán súlyos eset jól mutatja, miért volt mérgező ezeknek a szerencsejáték barlangoknak a működése. A vidékről a fővárosba érkező kissé naiv fiatalembereket könnyű prédának tekintették a bankoknak balekokat felhajtók. Az Újvilág utcában lévő egyik kereskedő saját lakásában rendezett be játékbarlangot, ahová rengeteg ember járt rendszerint éjszakánként. Éppen ez tűnt fel egyébként a szomszédoknak is, akik már korábban bejelentették a rendőrségen a gyanús ügyleteket. Szóval ehhez a teremhez köthető az Alkotmány című lapban említett D.G. monogrammos fiatalember esete is, miszerint a férfi összegyűjtött 8000 forintjával indult a fővárosba, hogy üzletet nyisson. A vonatút alatt megismerkedett egy barátságos külsejű úriemberrel, akinek elmondta, hogy mennyi pénze van, erre a férfi rögtön felajánlotta, hogy az Újvilág utcába kíséri, ahol majd mutatnak neki üzletet. Ott aztán megismerkedhetett a baccara, a makaó és a nasivasi minden fortélyával, mert három hét alatt kiforgatták a teljes vagyonából. D.G. kétségbeesésében egy fillér nélkül zarándokolt ki anyja sírjához a Kerepesi úti temetőbe, ahol fejbe lőtte magát. Heteken át volt élet-halál között a fiú, akit a Rókusban kezeltek, majd amikor felgyógyult feljelentett a játéktermet. Krecsányi Kálmán híres detektív kollégái kíséretében rajta is kapták a bankot, így a játékbarlang tulajdonosát és embereit letartóztatták. Kiderült, hogy beépített és fizetett emberei járták a vonatokat, keresve a balekokat. Nem a fiatal fiú volt az egyetlen áldozata a bűnbandáknak. Jómódú bankár is veszetette teljes vagyonát az asztaloknál, majd lőtte fejbe magát kétségbeesésében és még ki tudja hányan tették meg ugyanezt a bankok miatt.

Azért sem volt túl sok hatása a rendőrség közbelésépének, mert  miután bíróság elé állították a nasivasi bankok tulajdonosait, és az ott tevékenykedő embereket, nem kaptak súlyos bűntetést. Néhány esetben pár napi elzárásra, pénzbűntetésre ítélték őket, de ennél több nem járt nekik, így később tovább folytatták cselekedetüket. 

Még 1943-ban is olvashattunk hazárdjáték razziákról, ahol a nasivasi játékosokat és bankosokat egyaránt letartóztatták. 46-ban már ismét kezdett elfajulni a helyzet, mikor a meglepett nasivasizók a rendőrök elől való menekülés közben rálőttek a nyomozókra, akik közül egyik meg is sebesült. A háború utáni időszakban a forint épphogy csak megszületett, így dollárt és cseh koronát tudtak lefoglalni a játékasztalok mellől.

 Bár napjainkban a nasivasiról nem hallunk, mégis nagy valószínűséggel most is valahol játszák ezt a hazárdjátékot. Figyeljetek oda, nehogy titeket is átverjen, becsapjon egy szerencsejáték banda, akik aztán végkép kiforgatnak benneteket minden vagyonotokból. Mert a világ az évtizedek során nem sokat változott, a pénz utáni vágyakozás továbbra is erős mozgatórugó.

A cikk forrása: arcanum.com

Pallas nagylexikon, Pesti Hírlap, Magyar Ujság, Hölgyvilág, Fővárosi Lapok

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmultszazadok.blog.hu/api/trackback/id/tr9716756636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

arthurthedent 2021.12.02. 14:18:56

Ismeretlen embernek elmesélni a vonaton, hogy milyen rengeteg pénz van nálad... csoda, hogy a csávó a pályaudvarig életben maradt. :(

Jhonny Ant 2021.12.12. 01:10:42

Nagyon jó a blog! Alíg varom a folytatásokat

elmultszazadok 2021.12.14. 09:23:31

Nagyon szépen köszönöm!

Bandibacsi34 2021.12.29. 02:24:01

@arthurthedent: Ahogy Sztálin et. mondta 1945-ben: mit sirnak egy kis cicazas (nemi erőszak) miatt. A torkukat is elvaghatták volna ha akarják..
süti beállítások módosítása