“Mindnyájan Isten kezében vagyunk.” Ez volt a válasza Guttmann Árminné született Lieblich Irmának azokra a rokonai által feltett kérdésre, hogy mikor vesz maga mellé a jól menő óra-ékszer üzletébe egy férfi alkalmazottat. 1917 februárjában végül Irma rablógyilkosság áldozata lett.   [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

Az első világháború még javában tombolt, amikor 1917. február 22-én a Fehérvári út egyik üzlethelyiségében holtan találták Guttmann Árminnét, a 28 esztendős, csinos, szőke fiatalasszonyt, aki egymaga üzemeltette férje üzletét, hiszen ebben az időszakban szinte valamennyi harcképes férfiember a fronton szolgált. Abban az időben a Fehérvári út még a Ferencz-József hídnál (Szabadság-híd), később ebből lett a Horthy Miklós út és akkor került át a Fehérvári út eleje a mai Móricz Zsigmond körtér helyére. A régi híradások szerint a századforduló utáni években itt még olyan épületek álltak, melyek aljában több, különböző üzlet volt megtalálható. Balogh Péter fűszeres boltja, Klein Sándor papírüzlete és Szilasi Károly borbélyüzlete volt Gutmmannék óra-ékszer boltja mellett, valamennyi üzletet a katonai szolgálatot teljesítő férfiak helyett feleségeik üzemeltették.

 Irma halálának reggelén is minden úgy indult, mint bármely másik napon, amióta férje másfél éve az orosz harctéren teljesített szolgálatot. A Lágymányos u. 6. szám alatt lakott Guttmanné két gyermekével és egy cselédlánnyal. Általában a reggelit Irma készítette el, majd lement az üzletbe és elkezdett kipakolni. A gyilkosság napján a cselédlány kilenc óra körül felöltöztette a hatéves Miklóst és a három éves Edithet, és megkérte a kisfiút, hogy szaladjon le az üzletbe, kérdezze meg édesanyját elkészítette-e már a reggelit. Ugyanis a gyerekek mindig az anyjukkal reggeliztek az üzlethelyiségben. Miklóska be is ment a boltba, azonban pár perc múlva sírva szaladt ki, jobb keze véres volt. A szomszéd házból épp akkor ért a bolthoz Keserű Jánosné, aki egy óra javítása miatt indult Guttmannék üzletébe. Megkérdezte a kisfiút, hogy miért sír, mire Miklós azt felelte, hogy meghalt az édesanyja. Keserűné megkérdezte, hogy mitől véres a keze, “Anyuska a vérében fekszik odabent” - válaszolta a kisfiú zokogva. Keserűné rögtön befutott az üzletbe, de az eladótérben nem talált senkit, ezért bement a fallal elválasztott hátsó helyiségbe, ahol a padlóra arccal, egy nagy vértócsában borulva talált rá a fiatalasszonyra.

Kép forrása: Tolnai Világlapja 1917. X. szám - Guttmann Árminné gyermekeivel

Azonnal a legközelebbi rendőrhöz szaladt, aki Nagy XXII József 2608. számú rendőr volt. A posztoló rendőr rögvest üzent a főkapitányságra, közben a mentőket is értesítették. A kiérkező mentősök sajnos már csak a halál beálltát tudták megállapítani.

 Időközben a nyomozók is megérkeztek a helyszínre, ahol több ember kihallgatását kezdték meg. Megállapították, hogy Guttmanné alkalmazásában állt Gerő Jenő órajavító, aki azonban nem egész nap tartózkodott a boltban, hanem csak hetente néhányszor ment az üzletbe rövid időre, amíg felvette és leadta a javításra szánt órákat. Egyébként otthon dolgozott. Az ő elmondása szerint előző nap délután járt az üzletben, ekkor pont bent tartózkodott két, 29-ik gyalogezredbeli katona és egy órára alkudoztak Guttmannéval. Mivel vásárlás nélkül távoztak, először ők kerültek a rendőrség gyanúsítottainak listájára.

Nem sokkal Gerő helyszíni vallomása után, azonban a katonák gyanúsítása megdőlt, miután két fiú tett tanúvallomást dr. Nagy Károly detektívfőnöknek. Az egyikük Burián János 13 éves szolgáló volt, aki Kleinné papírkereskedésében dolgozott és háromnegyed kilenckor szaladt át Guttmanné üzletébe, mert gazdasszonya egy papírkoronást akart felváltatni vele. A fiú elmondása szerint Guttmanné üzletében épp egy férfi vásárló tartózkodott, aki 30 év körüli, gesztenyésbarna, nyírott bajuszt viselt, és egy órára alkudott. A sötét kávébarna, térden alul érő, bársony galléros téli kabátot viselő ember, alul fehér rojtos gallérvédőt hordott és barna puhakalapot. 

A szolgáló fiú betoppanásakor Guttmanné éppen a kirakati ablaknál állt, onnan vett ki egy órát és 22 koronáért akarta eladni a férfinak. Az viszont csak 10 koronát ígért, ekkor szólt közbe a fiú, és kérte Guttmannét, hogy váltsa fel a pénzt számára. Amíg Irma a pénzt számolta, a férfi kérte, hogy mutasson másik órát is, mert ő egy jó minőségű darabot akar magának venni. Ezután a fiú elhagyta a boltot, többet nem tudott elmondani.

Kép forrása: wikipedia.org - Fehérvári úti üzletek 1920 előtt

Az ő vallomását támasztotta alá egy másik kisfiú. László Lajos 12 éves,  második osztályos polgári iskolai növendék reggel kilenc óra tájban a közeli Zeidl-féle hentes üzletbe ment bevásárolni. Ekkor haladt el Guttmanné boltja előtt és látott egy férfit, akinek személyleírását ugyanúgy adta meg, mint korábban Burián János.  Azért tűnt fel neki a férfi, mert az nagy sietve távozott az óra-ékszer boltból, szinte futva indult a Ferenc József-híd irányába. Annyira feltűnően viselkedett az ember, hogy a fiúcska még utána is nézett, ezért jegyezte meg öltözetét.

Miközben a rendőrök a helyszínen keresték a tanúkat, valaki egy cédulát adott át nekik, amit a ház előtt lévő villamos megállóban talált és igazolta, hogy egy Hoffár Mária nevű nő az éjszakát az angyalföldi menhelyen töltötte. Mindez azért tűnt fontosnak, mert a cédulán véres ujjnyomok voltak láthatóak. Alighogy behozták ezt a cédulát a tett helyszínére, érkezett egy másik ember, aki pedig szintén a megállóban egy ugyancsak véres ujjnyomokat tartalmazó huszfilléres közúti villamosjegyet talált, a pesti oldalon Budára való átszállásra kilyukasztva. Bár nem tudták a rendőrök, hogy köze lehet-e a két papírdarabnak a gyilkossághoz, felvették azokat a bizonyítékok közé.

Tizenegy óra tájt érkezett meg a helyszínre az orvostani intézet orvosa és a vizsgálóbíró. Addig senki nem érhetett az elhunyt testéhez. A helyszínen végzett gyors vizsgálat alapján az orvosszakértő megállapította, hogy hátulról több súlyos csapás érhette Irmát, annyira erős ütések, hogy a koponyacsontot több helyen bezúzták. Arra következtettek a nyomokból, hogy a Wertheim-kassza mellett támadhatták meg a nőt, ahol dulakodás nyomait találták. Irma egyik ujja is törött volt, ami védekezésre utalt. Valószínűleg az első csapás után, ami hátulról érte, a földre került az asszony és ezután húzta be a tettes az elkerített helyiségbe. Ott addig üthette, amíg Guttmanné meg nem halt.

Miután egy óra-ékszer üzletről volt szó, egyből rablógyilkosságként kezelték az esetet. A helyszínen lévő Gerő Jenő próbálta leltárba venni az értékeket és az ő véleménye szerint 16-18 nyakláncon kívül más nem hiányzott a helyiségből. Később szintén a tetthelyre érkezett a csak néhány héttel korábban kilépett Vrbinszki János cseh órás segéd, aki több hónapig volt hasonló alkalmazásban, mint utódja Gerő Jenő. Ő sem tartózkodott sosem egy-két óránál tovább az üzletben, így nehezen tudta megállapítani, mi hiányzik.

Az asszony retikülje érintetlen volt, pénztárcájának tartalma is megvolt. Az alkalmazottak állítása szerint esténként a napi bevételt mindig felvitte magával a lakásába, így a reggel kilenc órai időpontban még nem lehetett sok pénz a kasszában, sem a Wertheim-szekrényben. 

Nem sokkal azután, hogy a helyszíni szemle elkezdődött, megérkeztek az elhunyt asszony rokonai, akik elmondták, hogy mindig kérlelték Irmát, vegyen maga mellé egy férfi alkalmazottat, aki állandóan a boltban tartózkodik. Az asszony azonban takarékossági szempontból nem fogadott állandó munkatársat. Egy hónappal a történtek előtt látogatott haza szabadsága idején férje, aki szintén arra biztatta, hogy vegyen fel valakit maga mellé. Amikor rokonai és férje noszogatták ezzel, mindig azt válaszolta, hogy “Mindannyian Isten kezében vagyunk.”.   [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

A helyszíni szemle után a detektív főnök irodájába hívatta a két fiút, akik személyleírást adtak a lehetséges tettesről. Ők újra elmondták egybehangzóan vallomásukat, így a rendőrök arra következtettek, hogy az elkövető azonos lehet azzal a férfival, aki néhány nappal korábban a Teréz körút 42. szám alatti Licht Hermanné-féle cukorka üzletben délután 3 órakor rablást követett el. Ott a kiszolgálólányra egy hasonlóan öltözött alak kést fogott. A lány ijedtében hátra szaladt, akkor a férfi kihasználta a pillanatot és a kézipénztárból harminchat koronát vett magához, majd elfutott. 

Alig telt el egy nap és a nyomozók már határozott személyt gyanúsítottak a gyilkosság elkövetésével. Buzás József szökött katona, aki egy lezüllött, húszéves pincér volt. Hogyan jutottak nyomra? 

Miután az ékszerbolt előtt még a gyilkosság délutánján is nagy tömeg verődött össze az utcán, a járókelők egymás közt beszélgették, vajon mi történhetett, ki lehet a gyilkos. Arra járt egy asszony, aki a közeli Bercsényi u. 50. szám alatt lakott és miután meghallotta az elkövető személyleírását, illetve tudott a korábbi cukorkaboltos támadásról is, fejében összeállt a kép. Az épületben, ahol lakott néhány nappal korábban érkezett új lakó, akinek személyleírása tökéletesen egyezett a gyilkoséval. Az asszony még arra is emlékezett, hogy a gyanús alak a cukorkaboltos támadás estéjén cukorkákkal és csokoládéval érkezett haza szeretőjéhez, majd a ház lakói között is osztogatta az édességet. A nő azonnal jelentkezett Nagy Károly detektívfőnöknél és elmondta, milyen összefüggéseket vél felfedezni a gyilkosság és új lakójuk között. 

A nyomozó az asszony elmondása után rögtön titkosrendőröket küldött a Bercsényi u. 50-be. A nyomozás érdekében nem hozták nyilvánosságra még aznap ezt az új nyomot. A detektívek megállapították, hogy egy Szabó József nevű ember lakik a földszinten albérletben szeretőjével, Kordik Emiliával. A főbérlő elmondta, hogy a pár szerdán kora reggel távozott a lakásból, a lány a dohánygyárba ment dolgozni. Elmondta az asszony, hogy Szabóval még vasárnap összeszólalkozott, mert nem tudta kifizetni a bérleti díjat a férfi, aki akkor azt mondta, hogy szerdára lesz pénze, akkor tud fizetni. 

Szerdán egy óra körül érkezett vissza a lakásba a pár, a férfinél egy csomag volt és új fekete keménykalapot és fehér sálat viselt. Szabó és szeretője később újra elhagyták a lakást. A főbérlőnő még elkotyogta, hogy kedden eltűnt a kisbaltája. (Ekkor már az orvosszakértő megállapította, hogy a gyilkos eszköz lehetett egy balta.)

Miután a detektívek átvizsgálták a lakást megtalálták a csomagot, amiben ott volt a barna kalap és a sál is, valamint rengeteg csokoládé és cukorka. A nyomozók miután megtudták, hogy a szerető a lágymányosi dohánygyárban dolgozik, azonnal felkeresték munkahelyén és vallatóra fogták. A lány elmondta, hogy barátját nem Szabónak, hanem Buzás Józsefnek hívják és csak azért használt álnevet, mert katonaszökevény. Emilia közölte, hogy már régóta ismeri a férfit, régebben jól megvoltak, de amióta nincs pénze Buzásnak, egyre gyakoribbak köztük a veszekedések. Buzás azt mondta a lánynak kedden, hogy másnap majd a nagybátyjától kap pénzt. A szerdai napról annyit mondott, hogy Buzás szokása ellenére korán kelt és vele együtt indult el, majd a Fehérvári út sarkán elváltak. Délután háromnegyed egykor jelent meg a férfi a gyárnál, ekkor jegygyűrű volt a kezén, arany lánc volt nála, valamint sok készpénz és persze az új kalap és sál. Egészen este hat óráig együtt voltak, kifizették a főbérlőt, majd a Király-fürdőbe mentek, ahol mint kiderült Buzás már aznap járt. Megvacsoráztak, ezután este hatkor elváltak, a férfi azt mondta, hogy hazautazik szüleihez, azóta Emilia nem látta.

Kép forrása: Tolnap Világlapja X. szám - Buzás József

A rendőrök az új nyomok fényében felkeresték Buzás nagybátyját, aki elmondta, hogy már nagyon régen nem találkozott unokaöccsével. Így Emilia állítása, hogy a férfi rokonától kapott pénzt, hamar megdőlt. Azt is megtudták a detektívek, hogy Buzás szerda reggel fél tízkor megjelent az Alagút utcában lévő Márkus ékszerésznél és karikagyűrűt vett negyvennégy  koronáért. Az aranylánc akkor már rajta volt a férfin. Nyugtát is kért a vásárlásról, valószínűleg ezzel akarta igazolni később, hogy tisztességes úton jutott az ékszerhez. A nyomozók végigkövették minden lépését egészen este hat óráig. Eddig az időpontig a szerdai napon legalább 150 koronát költött különböző üzletekben vásárolgatva.

Közben a detektívek azt is megtudták, hogy bár Guttmanné nem tartott az üzletben soha nagyobb összeget, most a hétfői és keddi bevétel nála lehetett, mert be akart vásárolni aznap. A rendőrségi nyilvántartásból kikeresték Buzás József fényképét, melyet sokszorosítottak és csütörtökön végigjárták azokat a helyeket, ahol a férfi megfordulhatott a gyilkosság napján. A szemtanúk mindegyike felismerte a fénykép alapján a gyanúsítottat.

Pénteken estig még nem került kézre a gyilkosság gyanúsítottja, de a rendőrök ekkor már nem nyomoztak, miután egyértelműen azonosították, hogy a tettes nem lehet más, mint Buzás József. A detektívek azt is megtudták időközben, hogy a férfi 1916 novemberében Pécset követett el csalásokat, akkor kézre került és miután kiderült, hogy katonaszökevény átadták a katonai hatóságoknak. Azonban letartóztatása után másnap már meg is szökött a fogságból, azóta is keresték őt.

A 44. gyalogezred tagja volt Buzás, annak a híres katonai egységnek, melyről Illyés Gyula így írt:  "a világháború kezdetén a kaposi 44. gyalogezred négy hónap alatt négyszer semmisült meg s négyszer támadt fel újra.." Szabad Föld 1998.1.szám

Nem telt el hosszú idő a gyilkosság miatt kiadott elfogatóparancs óta, hiszen február 25-én kézre is került a gyilkossággal vádolt Buzás, aki bűnösségét úgy akarta kissebbíteni, hogy belekeverte egy ismerősét, Steiner Jenő, rovottmúltú magánhivatalnokot az eset elkövetésébe. Buzás azt vallotta, hogy ő ugyan ott volt a helyszínen, de nem ő ölte meg az asszonyt, hanem Steiner.

Steiner Jenő édesanyjával tudtak beszélni a nyomozók, aki elmondta, hogy fiát már nem először sodorja bajba Buzás, más esetek kapcsán is meggyanúsította, azonban fia biztosan nem lehet a tettes, miután hónapok óta Bécsben katona. Buzás miután a nyomozók szembesítették hazugságával, tovább tagadott és kérte, hogy vigyék őt el mindazon helyekre, ahol szerdán megfordult, mert ott majd igazolni fogják, hogy Steiner vele volt. Hát ez egyáltalán nem jött be, miután mindegyik helyen azt vallották a szemtanúk, hogy Buzás egyedül tartózkodott náluk. Ezután visszavitték a nyomozók a tett helyszínére Buzást, aki kissé megtört az üzletben,  mert az utcán öklét rázó és üvöltöző tömeg lincshangulata miatt beijedt. Időközben játszadozó gyerekek a tethelytől nem messze megtalálták a véres nyelű balta amellyel a gyilkosságot elkövethették.

Február 26-án Guttmann Árminné holttestét eltemették a rákoskeresztúri zsidó temetőben több ezer ember jelenlétében. A gyászszertartást Guttmann Simon rabbi és Schwartz Vilmos kántor tartott, mindenkinek könnyet csalva szemébe gyönyörű búcsúbeszédével.  Bibliai mondással vezette be szavait a pap:

“Ha madár fészket találsz az úton, amelyben egy anya melengeti fiókáit, ne bántsd az anyát.” - utalva ezzel arra, hogy árván maradtak Irma kisgyermekei, akikről kemény munkával gondoskodott addig, míg férje a hazájáért harcolt.

A temetés idején Irma férje hazatért a frontról és a nyomozókkal közösen leltárt készített az eltűnt ékszerekről. Megállapították, hogy kb. 400 korona tűnhetett el, melynek egy részét Buzásnál megtalálták, illetve az ékszerek egy része is a férfi lakásáról került elő.

A bírósági tárgyalásra 1917. májusában került sor, három hónappal a gyilkosság elkövetése után. A vádlottak padján Buzás a 44. gyalogezred tábori egyenruhájában ült, miután ettől a csapattól szökött meg korábban. Az alacsony, szőke, csupasz, kellemes arcvonású férfi, úgy nézett ki, akár egy szelíd iskolás fiú, nyugodtan viselkedett.

Vallomásában beismerte tettét, sőt valamennyi csalással, és a rablással elkövetett bűncselekményét is. A baltát állítólag  azért vitte magával, mert a Svábhegyen akart betörni egy elhagyott villába, de útközben meglátta az ékszerboltot és megpróbált onnan néhány ékszert elrabolni. Bement az üzletbe kérte Guttmannét, hogy mutasson neki néhány nyakláncot, majd amikor a nő elfordult, megpróbált két lánccal kiszökni az ajtón, de Irma észrevette ezt és kiabálni kezdett, hogy “Rabló, zsivány”. Ekkor kezdtek dulakodni, majd a baltával fejbe verte a nőt, akit végül addig ütött, míg az mozgott. Ezután szedte össze az értékeket és rohant ki az üzletből. Buzás részletes tanú vallomásában a szerdai nap hátralévő részét is részletezte, mindent beismert.

A Szeged és Vidéke című lap egyébként azt írta 120. számában, hogy a tárgyalás előtti napon Buzás az éjszakai órákban szökést kísérelt meg rabtársaival a börtönből. Heten voltak egy cellában, ahol szétbontották a mennyezetet és így négyen a szomszéd ház tetőzetén keresztül megszöktek. Buzás folyamatosan bilincsben volt, ezért ő nem tudott velük tartani, viszont mikor az őrök észrevették a szökést, látták, hogy a bilincs már át van fűrészelve és csak percek kérdése volt, hogy a fiú is kiszabaduljon és kereket oldjon.

A hadbírósági tárgyaláson az orvosszakértő véleményét kérték Buzás elmeállapotával kapcsolatban, ahol a szakértő elmondta, hogy testi és fizikai degeneráció jelei és idegkóros tünetek észlelhetőek a vádlotton. Hiányos nevelése, gyermekkori rossz példák és hiányos erkölcsi érzék miatt kerülhetett a bűn útjára. Cselekedeteit ennek ellenére tudatosan követhette el, elmezavar nyomai nem látszódtak rajta. 

1917 május 27.-én a budapesti hadosztály bíróság kötél általi halálra ítélte Buzás Józsefet. Az ítélethirdetést a vádlott teljes nyugalommal, vigyázzállásban hallgatta végig, védője semmisségi panaszt tett az ítélet ellen. Decemberben a  bécsi cs. és kir. legfelsőbb törvényszék letárgyalta a semmisségi panaszt, majd az első bíróság ítéletét helyben hagyta, ezután azonnal kegyelmi tanáccsá alakult és felterjesztette a király elé az ítéletet. A király megkegyelmezett a fiatalembernek és bűntetését életfogytig tartó fegyházra  módosították. Buzás bűntetését a müllersdorfi katonai fegyházban kezdte meg letölteni.

A cikk forrása: arcanum.com