1904 januárjában néhány újságban megjelent egy rövid hír, miszerint egy fiatal ügyvédbojtár önkezével véget vetett az életének. Misik Kálmán azonban nem elkeseredésében lett öngyilkos, sokkal inkább a becsületéért ölte meg magát. A századeleji úri becsület ekkor még igen erősen meghatározta az emberek cselekedetét. Két fiatalember történetén keresztül próbáljuk megérteni, mi volt az amerikai párbaj, mely oly sokak életét vette el. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Kép forrása: mult-kor.hu - Fiatal emberek a századfordulón
Az amerikai párbaj ‘divatja’ leginkább az 1800-as évek második felében dívott hazánkban. A Pestmegyei Hírlap 1894. 50. számában egy másik fiatalember Behr Sándor esete kapcsán írta meg az újság, hogy mélyen el kell ítélni ezt a fajta esztelen játékot, amelyet minden bizonnyal valami bomlott elméjű angol lord talált fel, aki valószínűleg anyagi és erkölcsi halott is lehetett. Önmagában a párbajt, mely során mindkét fél megsérülhet, nem ítélte el az akkori közvélemény, mint szükséges rosszt könyvelték el egy vita rendezésére, viszont az amerikai párbajt az erkölcsök izolálásának tartották, melyet gyökerestől kell kiirtani az emberek fejéből.
A Pallas nagy lexikona 1. kötetében 1893-ban így írta le az amerikai párbaj fogalmát. “Amerikai párbaj. Két személynek kölcsönös megegyezése az iránt, hogy előre meghatározott módon a sorstól tétessék függővé, hogy melyikök váljék öngyilkossá. A felek között vívandó harc hiányánál fogva nem vonható a párbaj, párviadal fogalma alá, de viszont a szándékos emberölés fogalma alá sem. A magyar btkv. azért önálló büntetendő cselekménynyé tette (283. §.) s a büntetés abban az esetben, ha az egyik fél az öngyilkosságot megkisérlette, s életben marad, mindkét félre öt évig terjedhető államfogház, ha meghal, az életben maradóra öt évtől tízig terjedhető államfogház.”
Az amerikai párbajnak egyébként egyszerű menete volt. A párbajozó felek közös megegyezése alapján került sor a megméretettésre. A vesztes az volt, aki a fekete és a fehér golyó közül a feketét húzta ki, ezzel vállalva, hogy megadott határidőig véget vet önkezével saját életének.
Tolnai Világlexikonja 1912-ben szintén utalt leírásában a 283. §-ra, mely szerint az öngyilkosság túlélője 1-5 évig terjedő fogházra számíthatott az eset után, míg itt leírták a szerzők, hogy az osztrákok hasonló módon büntetik ezt a fajta cselekedetet, de más országok büntetőeljárásában csak öngyilkosságra felbújtásnak veszik a párbaj élő tagjának tettét. A szigorú büntetés nem véletlenül került a hazai törvénykönyve, miután számtalan fiatal életét követelte ez a felettébb ostoba párbaj.
A valóságban megtörtént amerikai párbajok története, az írókat is megihlette. Szigligeti Ede rég elfeledett, a Nemzeti Színház pályázatát is megnyert népszínműve "Az amerikai", szintén az amerikai párbaj témájára épült. Az 1874-ben íródott történetben ugyanazon leányt szereti a jómodú és a szegény fiú is, akik a nehéz kérdést, hogy kié legyen a lány, a fekete golyó kihúzásával akarják eldönteni. A szegényebb fiú húzza a sötétebbet, így neki kellene egy hét múlva meghalnia, viszont a józan ész nem hagyja cserben és inkább elbújdosik, majd Amerikába megy, ahol meggazdagszik és így tér vissza a lányhoz. Bár ebben a történetben happy end volt a vég, sajnos a legtöbb esetben az amerikai párbajt vívók egyikét elérte a halál.
Két férfi történetét szeretném bemutatni nektek, akik neve összekapcsolódik az amerikai párbajokkal. Egyikük Misik Kálmán a nyitramegyei Egyháznagyszeg nevű faluból származott, ahol özvegy földbirtokos édesanyjával élt jómódban. A fiú öngyilkmert édesanyja elég pénzzel tudta támogatni, nemcsak a tanulását, hanem lakhatását és a szórakozását is. Halála előtti években már ügyvédbojtárként dolgozott, legutolsó munkahelye Mártonffy Gyula ügyvédi irodájában volt, a Rottenbiller utca 15. szám alatt.
Kép forrása: Tolnai Világlapja - Misik Kálmán
Az alacsony termetű, szőke hajú, csinos fiút mindenki csendes, jó modorú, dolgos embernek ismerte. Munkaadója is meg volt elégedve vele. A fiú úgy tervezte, hogy miután kitanulta a szakmát és megszerezte a kellő gyakorlatot, saját irodát nyit majd. Özvegy Fried Lőrincné szénkereskedőnő Barcsay u. 8. szám alatti lakásában bérelt ki szobát halála előtt négy hónappal. Az asszonynak Kálmán többször kijelentette, hogy ez lesz az utolsó lakása mielőtt majd meghal.
A fiú öngyilkossága előtt megvallotta szállásadójának, hogy két évvel korábban egy általa meg nem nevezett barátjával együtt sűrűn jártak egy lányhoz udvarolni. Bár inkább a barátja udvarolt a lánynak, az mégis Kálmánnak adta a virágot, amit a másik fiú hiába kért a lánytól. Miután az udvarló megsértődött ezen a tetten, a lányt Misik előtt mindennek elhordta, erre Kálmán arculütötte barátját. Állítólag emiatt hívta ki a másik fiú Kálmánt amerikai párbajra, melynek során Misik húzta a fekete golyót. Úgy állapodtak meg, hogy Kálmán 1904. január 4-én fogja magát megölni.
Az öngyilkosság előtti lakóhelyén pár hónappal tette előtt, jó barátságba került a háziasszony Szeréna nevű, 17 éves lányával. Fridené azonban néhány nappal Misik Kálmán öngyilkossága előtt kapott egy géppel írott levelet, melyben a névtelen levélíró felhívta az asszony figyelmét arra, hogy Kálmánnak jegyese van. Amikor a levelet megmutatta a fiúnak, az keserűen kijelentette: "Ez is tőle való. Úgy érti, hogy a halállal járok jegyben, hogy nemsokára meghalok." (Az Ujság 1904. 8. szám)
December utolsó napján aztán újabb levél érkezett, ez azonban már Misik Kálmán nevére volt címezve. Ebben "barátja" arra hívja fel a figyelmét, hogy hamarosan elérkezik halálának időpontja, január 4-e. A Szeged és Vidéke című lap 1904. 20. számában ezt a levelet közzé is tette:
"Mi könnyebb, élni vagy meghalni ? Elérkezett időd, ha megölted szivem, én megölöm boldogságodat. Szeretnél élni ? Nem engedem; tudom, hogy nem felejtetted el a dátumot, de mégis jónak látom, hogy figyelmeztesselek. Két éve te is reméltél, bár azt mondtad : nem. És most te halva, velem mi lesz ? Nem tudom, most sem szereted ? Én még mindig. Siess, hisz csak egy lövés. Nemo." [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Ettől a naptól fogva a szerencsétlen sorsú fiú leverten járt-kelt, majd közölte munkaadójával, hogy az öngyilkossága napján édesanyjához fog utazni. Így is tett. Búcsúlevelét, melyben történetét elmeséli, Barák Imre tanárnak címezte. (Talán ő lehetett a régi "barát", akivel a párbajt vívta) Az öngyilkosság helyszínének azért választotta szülőfaluját, mert édesapja is ott vetett véget életének és Kálmán szeretett volna apja mellett nyugodni a sírban.
A haláleset kapcsán a budapesti rendőrség és ügyészség nyomozást indított, nagy erőkkel keresték a párbaj nyertes tagját. Hamarosan megtudták, hogy a történetben szereplő leányt Elvirának hívták és bár mindenki titkolózott az eset kapcsán, elég közel kerültek a párbaj másik részvevőjéhez. Nemsokára a férfi arcképe is a nyomozók kezébe került. Állítólag, mert aztán egy hirtelen fordulat történt az eset kapcsán, miután a rendőrség megállapította, hogy a fiatal Misik állandó pénzzavarral küzdött és sokszor emlegette az öngyilkosságot, kiderült, hogy csak kitalálta a mesét az amerikai párbajról és a korábban az újságokban is megjelent névtelen levelet ő maga gépelhette főnöke irodájában. És bár ez az eset végül nem igazolta az amerikai párbaj legendáját, de azt azért el kell ismernünk, hogy az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején létező problémára ismét ráirányította a figyelmet.
Az úriemberek többsége egyébként elítélte az amerikai párbaj gondolatát. A Tudományos zsebkönyvtár 1904-ben írodott részében a Párbajszabályok leírásakor kitért az amerikai párbaj és a hagyományos párbaj között fontos különbségekre. Felhívják a figyelmet arra, hogy a párbaj során a feleknek lehetőségük van kibékülni a küzdelem előtt, míg az amerikai párbajban erről szó sincs.
Kép forrása: Újságmúzeum - Facebbok - Korabeli szabályos párbaj
A normál párbaj során három fegyver használatát ismerik csak el és a becsületügyekben a nyílt támadást és a férfias védelmet alkalmazzák, ellentétben az amerikai párbajjal, ahol nincs védekezésre lehetőség. Az írás kitér arra is, hogy aki később eldicsekszik más úriembereknek, hogy amerikai párbajban volt nyertes fél, annak többé a becsületes férfiak előtt nem lesz tekintélye. Az amerikai párbaj tanúk és segédek jelenléte nélkül történik meg, míg a normál párbaj esetén mindig vannak mások is a cselekmény végrehajtásakor, így akár még a hatóságok is közbe tudnak avatkozni, mert megtudják előre a párbaj helyszínét.
Az amerikai párbaj ellen szólt, hogy akár évekig is eltartott, amíg a szerencsétlen, fekete golyót húzó vesztes a későbbi öngyilkosság gondolatával együtt élt, hiszen nem azonnali halálról volt itt szó, mint egy átlagos párbaj esetén, hanem számos esetben öt-tíz év távlatáról.
1907-ben történt egy újabb öngyilkosság a párbajok kapcsán, mely azért is volt figyelemfelkeltő eset, mert az életét magától eldobó férfi egy 27 évvel korábbi amerikai párbaja okán végzett magával. Az újságok leírása szerint Hódmezővásárhelyen Czeisler Sámuel 49 éves kereskedő, a budapesti Stadler József utóda, tollnagykereskedő cég ügyvezetője 1907. június 9-én vasárnap délelőtt 10 órakor, a Bauer féle fürdőben szívenlőtte magát és meghalt. Pénteken érkezett a városba szabadságának megkezdésére, menyasszonya Budapesten várt rá. A lapok leírása szerint Czeisler Sámuel 1880-ban, mint katona Aradon szolgált, ahol az egyik katonatársával valamin összekülönbözött és emiatt amerikai párbajt vívtak. A fekete golyó Czeisler kezében maradt, így kötelezte magát arra, hogy öt éven belül önkezével végez magával szabadon választható módon. Abban is megállapodott a két párbajozó, hogyha mégsem hajtja végre magán a halálos ítéletet az adott időn belül, akkor a másik félnek jogában áll őt bármilyen módon a másvilágra küldeni. Erről egy nyilatkozatot is kiállítottak, mely a nyertes fél birtokában volt.
1881-ben mindkét katona leszerelt, majd a szerencsésebb fél kivándorolt Amerikába. Czeisler miután hosszú ideig nem hallott volt bajtársa felől, úgy gondolta, hogy nem muszáj betartania ígéretét, így öt éven belül nem is ölte meg magát. 14 nappal Czeisler Sámuel öngyilkossága előtt, véletlenül futott össze korábbi párbajtársával, N.U. Géza őrmesterrel az utcán, aki akkor tért haza Amerikából, mint jómódú ember. N.U. Géza mikor felismerte Czeislert elképedve konstatálta, hogy az nem lett időben öngyilkos. Kérdőre vonta Czeislert miután beültek egy kávéházba. Czeisler mint egy ifjúkori könnyelműséget tréfával akarta elütni a párbaj emlékét, de Géza kérlelhetetlen maradt és könyörtelenül ragaszkodott korábbi megállapodásuk betartásához.
Czeisler látta, hogy nem tréfál volt katonatársa, így könyörgőre fogta a dolgot, de miután ez sem használt, pénzt ígért életéért cserébe. N.U. Géza nem fogadta ezt el, sőt elmondta, hogy a Czeisler által írt nyilatkozat még mindig megvan és ha ő végez a vesztes párbajozóval, akkor a nyilatkozat alapján csak néhány év államfogház vár rá a törvények szerint, ami neki annyit megér, hogy a becsületén esett csorba helyreálljon. Annyi engedményt tett, hogy 30 napon hagyott Czeislernek ügyei elrendezésére. A megadott határidőn belül Czeisler többször felkereste a férfit és rimánkodott életéért, de az hajthatatlan maradt, sőt elmondta, hogy ha gyáva magát megölni, akkor kénytelen lesz ő leütni, vagy lelőni, mint egy veszett kutyát.
Mindezt Czeisler Sámuel búcsúleveléből tudhattuk meg, amelyet szeretteinek bocsánatkérésként írt meg. Czeisler ugyanis valóban öngyilkos lett, mégpedig azért, mert mint írta kérhette volna a rendőrség védelmét, vagy elutazhatott volna külföldre, de tudta, hogy nem akarja rettegésben leélni hátralevő idejét, inkább teljesíti a párbajban vállaltakat.
Az öngyilkosság után Czeisler sógora a rendőrségre ment a levéllel és feljelentést tett a párbaj másik tagja ellen. Kérte, hogy nyomozzák ki a könyörtelen ember kilétét és bűntessék meg az 1878. évi V. tcz. 283. §. alapján. A nyomozás meg is kezdődő a hódmezővásárhelyi rendőrségen, melynek következtében kiderült, hogy Neustadtler Ujlaky Géza volt zupás őrmester nem tudta elfelejteni a 27 évvel korábbi egyezséget és kényszerítette halálba Czeisler Sámuelt. Miután sehol nem találták bejelentve a férfit, úgy gondolták álnéven lakhat Budapesten, vagy már vissza is tér Amerikába. (Későbbi hírekben sajnos már nem találtam nyomát annak, hogy sikerült-e elfogni a férfit és megbüntetni.)
Az amerikai párbaj kapcsán felvetődött bennem néhány kérdés. Hogyan tudott valaki ennek a jövőbeni szörnyűségnek a terhével együtt élni, egzisztenciát teremteni, vagy családot alapítani, mikor tudta, hogy néhány év múlva neki nem lesz tovább élete, mert a becsület, mindennél fontosabb. És nem is az a legszörnyűbb az egész párbajban, hogy a vesztes majd talán megöli magát, hanem az, hogy a nyertes ezt meg is követeli tőle. Több esetről is olvastam, melyekben az akár évek múlva elkövetkező időpontra a nyertes fél figyelmeztette levélben, vagy személyesen a másik felet, hogy hamarosan érkezik halálának időpontja. Vajon milyen emberek lehettek azok, akik számonkérték ellenfelükön, hogy tartsák be a szavukat és vessenek véget életüknek. Persze itt is a “becsület” a legfontosabb!! Én inkább őrültségnek mondanám és kegyetlenségnek. Teljes mértékig egyetértek azzal, hogy a törvény szigorúan büntette akár mindkét felet az amerikai párbaj során.
Miután azonban általában titokban, a két fél egymás között állapodott meg az amerikai párbajról, így a szerencsésen életben maradt fél kiderítésére vajmi kevés esélye volt a hatóságoknak. Sok öngyilkosság mögött az elkeseredett hozzátartozók vélték amerikai párbaj áldozatának szerettüket, mert nem tudták mással magyarázni az értelmet tettet, mellyel végett vetett életének családtagjuk, szerelmük.
Több vádameléssel is találkoztam a régi újságok hasábjain. Az egyik még 1898-ban történt, amikor azonban a bíróság nem találta elítélhetőnek a párbaj résztvevőit. Az akkori eset során a fekete golyót kihúzó férfi ugyan fejbelőtte magát, de túlélte az esetet és négy hónap után teljesen felépült. A bíróság a párbajozókat megvádolta, de később a tárgyalás után mindkettőjüket felmentette, mert az igazolódott, hogy a segédeik állapodtak meg az amerikai párbajban és annak részleteiben, nem pedig a két résztvevő. A törvény szavai szerint pedig mindenkettőjüknek kölcsönös megegyezése lett volna szükséges, hogy elitélhetőek legyenek.
A másik vádemelésről már 1910-ben olvashattam a Pesti Hírlap 140. számában. A szegedi királyi törvényszék emelt vádat Tóth Imre volt huszárhadnagy ellen, mert az ügyészség szerint amerikai párbaj során kényszerítette öngyilkosságba barátját Szilágyi Istvánt. Szilágyi valóban öngyilkos lett, fejbe lőtte magát és meghalt. A 27 éves Tóth és barátja egy hódmezővásárhelyi szép úri leánynak csapták a szelet. Mindketten szerelmesek voltak a lányba, és úgy gondolták csak párbajjal tudják eldönteni kié legyen. Tóth azzal védekezett a bíróságon, hogy ő csak tréfából ment bele a párbajba és úgy gondolta, hogy Szilágyi is annak fogja azt fel. Sajnos hiába kutattam az ítélet után, később nem találtam erre vonatkozó adatot. Vélhetően nem ítélték el Tóthot, mert nem volt elegendő bizonyíték ellene.
A cikk forrása: arcanum.com
Tolnai Világlapja, Pesti Hírlap, Az Ujság, Tudományos Zsebkönyvtár, stb.