A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank újpesti fiókjának kirablása volt talán az első igazi bankrablás hazánkban. Október 28-án fényes nappal, az üzleti forgalom legélénkebb órájában, 11-kor két férfi kirabolta a bankot. A hírek szerint amerikai stílusú rablásról volt szó, ami ezidáig egyáltalán nem volt jellemző a hazai bűntettek között. Negyedóra múlva már az egész fővárosi apparátus az ügyön dolgozott, a detektív főnök vezetésével. Azonban este nyolcig semmilyen eredménye nem volt a nyomozásnak.[A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

Az Árpád út már abban az időben is igazán forgalmas volt, a bankba a fegyveresekkel egyidőben is többen mentek be. Az Árpád út 19. szám alatti szép, modern, kétemeletes épület Wolfner dr. újpesti orvos tulajdonában volt, két éve volt már itt a bankfiók. Az Újpesti Takarékpénztár állt közvetlenül emellett az épület mellett, azonban azért nem válhatott célponttá, mert nem volt utcai helyisége.

Az impozáns Kereskedelmi Bank fiókja egy hatalmas teremből állt, mely több részre volt osztva üveg elválasztókkal. Az helyiség közepén egy márványlappal ellátott üzleti asztal volt, jobbra nyílt a fiókvezető szobája, melybe szintén nagy üvegfalon keresztül lehetett átlátni. Az asztal végigfut a helyiség közepén, egyik oldalán az ügyfelek, másikon a dolgozók helyezkedtek el. Csodás, zöld bársonyos karosszékek kerültek az ügyféltérben, míg a dolgozóknak hat íróasztala volt és egy Arnheim-féle pénzszekrény is került ebbe a részbe, valamint egy aranymérleg. A főnöki szoba szintén tartalmazott egy hatalmas vasszekrényt, melyben a safe deposit, azaz a széfek voltak. Ebben igazán értékes tárgyak voltak, melyeket az ügyfelek helyeztek el benne. A nagyteremben lévő széfben a folyó összegek voltak, amelyek hónap végén cirka 45000 koronát jelentett.

Egy korabeli elképzelt fiók

Négy hivatalnok volt a helyiségben az eset idején, a főnök, a pénztáros, a könyvelő és egy gyakornok. Szokás szerint volt még egy szolga is a bankban, de ő ebben az időpontban általában a bank központjában tartózkodik, így a rablás idején sem tartózkodik a fiókban.

A támadók megérkezésük idején egyáltalán nem tűntek furcsának, magas, szálas figurák közül az egyik sötét szemüveget viselt. Ahogy beléptek a bankba a márványasztalhoz érve azonnal fegyvert rántottak mindketten, egyikük a gyakornokhoz lépett és megfenyegette, hogy lelövi, ha mozdulni mer. Bár a dolgozók felugrottak asztalaiktól, ennek láttán szoborrá merevedtek ijedtükben. Hasonlóan viselkedett a fiókban lévő és alig néhány perccel a behatolók előtt érkezők is, akikkel együtt tizenegy embert fenyegetett meg lelövéssel a két rabló. Akik segítségért akartak kiabálni, azokat az egyik elkövető késsel és fegyverrel tartotta sakkban, míg a másik rabló a márvány asztalon átugorva, revolverét a pénztáros mellének nyomva követelte a széfben található pénz átadását.  A kulcsokat a pénztáros átadta, amivel a rabló kinyitotta a pénzes szekrényt és a magával vitt gabonás zsákokba szórta az ércpénzeket, míg egy bőrtáskába a bankjegyeket rakta. Az ércpénzekkel (arannyal, ezüsttel) teli zsákot nem tudta a vállára tenni, így a banki dolgozókra parancsolt, hogy segítsenek. Kétszer fordult a zsákokkal, míg társa sakkban tartotta a fiókban lévő embereket. Sőt azokat is, akik a bankrablás közben tértek be a fiókba. Nekik a fotelekben kellett csendben ülve várakozni, míg az elkövető a teli zsákokat kicipelte. 

A körülbelül 15 percig tartó támadást követően a bankrablók végül 44.000 koronával gazdagodtak. A tettesek azzal a bérkocsival távoztak a helyszínről, mellyel korábban megérkeztek. A rémületből felocsúdva a bankban tartózkodók megpróbáltak segítségért kiabálni, illetve telefonon jelezni a rendőrségnek a történteket. Ekkor derült ki, hogy a telefonvonalat elvágták a tettesek. Ezért a szomszéd helyiségből tudták csak megtenni a bejelentést. 

Miután a budapesti rendőrség apraja-nagyja rá lett állítva a bűnözők elfogására, így gyors eredményeket reméltek. Azonban este nyolc óráig nem találtak semmilyen nyomot, ekkor azonban jelentkezett a bérkocsis és egy kocsis, akik vallomása alapján kiderült, hogy a tettesek Újpestről Fótra, onnan Kerepes határába mentek, majd pedig Gödöllőnél szálltak ki, ahol aztán valószínűleg vonattal mentek tovább. 

A rendőrség feltételezése szerint az elkövetők külföldiek lehettek, hiszen olyan szervezetten és alapvetően gyorsan követték el a tettet, hogy bizonyosan volt már korábbi tapasztalatuk. A főkapitányságon a később híressé vált Krecsányi Kálmán detektívfőnök kezdte meg a tanuk kihallgatását, akik ugyan felismerni véltek egy korábban rablásért, útonállásért elítélt férfit, de ezt a lehetőséget hamar elvetették, mert ő nem lett volna képes ilyen precízen megtervezett bankrablást kivitelezni.

A szemtanúk kihallgatása során több érdekes momentumra is fény derült. A támadók első pillantásra ugyanis szerelőknek tűntek öltözékük alapján, így nem váltak azonnal gyanussá. Mikor azonban a könnyed mozdulattal a pult mögé ugrott az egyik rabló, a banki dolgozók sem tétlenkedtek. Egyikük az éppen leszámolt értékpapírokat dobta be a trezorba és zárta azt be, míg másikuk a telefonfülkébe ugorva akart segítséget hívni, de ezt a rablók egyike megakadályozta, kirángatva őt a fülkéből. 

Elképzelt jelenet

"Hands off" - kiálltották a haramiák, majd magyarul folytatták akcentussal - Nem mozdulni, csendben maradni" Ebből is következtették, hogy olasz vagy szerb nemzetiségűek lehettek az elkövetők. A gyakornok ennek ellenére megpróbált kijutni az oldalajtón, ám a tettesek egyike a pisztoly agyával fejbe verte, amitől vérezve és ájultan rogyott a fiú a földre. Ezután az események gyorsan folytak, a rablók távozáskor még lelövéssel fenyegetőztek, ha valaki megmozdulna. Néhány percnyi döbbenet után még 12 óra előtt a banki dolgozók és az ügyfelek az utcára szaladtak, ahol kiabálva kértek segítséget. Gyorsan terjedni kezdett a bankrablás híre, a könyvelő pedig egy közeli telefonfülkéből a rendőrséget is értesítette. A mentősök kiérkezésükkor tudták az ájult gyakornokot magához téríteni.

Este nyolc órára a nyomozás odáig jutott, hogy megtalálták a bérkocsist, aki tudtán kívül a rablóknak segített a menekülésben. Ő mondta el az útvonalat, amin haladtak és így jutottak el a rendőrök Gödöllőig. Két nappal korábban a Nyugati pályaudvarnál egy harminc év körüli férfi bízta meg az egyik hordárt, hogy béreljen neki egy automobilt. Mikor azonban kiderült, hogy egy napra 180 koronába kerül a bérleti díj, a későbbi rabló közölte, hogy akkor jó lesz egy gyors fiákker is. Ez a megoldás tényleg jóval olcsóbb volt, hiszen a vidékre is vihető bérkocsi ára mindössze 30 korona volt, amiből az elkövető 20 korona előleget ki is fizetett még a bérlet estéjén. A megállapodás szerint a bérkocsit bérbe adó férfi a kocsisának kiadta, hogy másnap délelőtt 10 órára legyen az Aréna-út és a Damjanich utca sarkán található Aréna kávéház előtt. Ott Rotzkefler Urat kellett keresnie, aki újpesti fuvarra kérte fel a bérkocsist.

Nyugati pályaudvar

A kocsis másnap meg is jelent a kijelölt helyen, de a kávézóban nem ismertek ilyen nevű férfit, sem a mellette lévő Árvay Kávézóban sem, így a hajtó felhívta a kocsi tulajdonosát, a főnökét és jelezte, hogy nincs ott a megrendelő. Az mondta, hogy várjon, hátha később érkezik. Így is történt, kb fél óra késéssel érkezett egy harminc és egy harmincöt év körüli férfi, akik közül a fiatalabbik a kocsisnak bemutatkozott. Tört magyarsággal utasította a hajtót, hogy vigye őket Újpestre a József u. 7. sz. házhoz, ahol rövid időre kiszálltak, idegen nyelven beszélgettek, majd a József utca és Attila utca sarkán kiszálltak és gyalog mentek az Árpád úti bankfiókhoz. A kocsisnak meghagyták, hogy várjon, majd 10 perc elteltével a fiatalabb visszatért egy nagy gabonás zsákkal, néhány perccel később pedig ismét hozott egy zsákot, de akkor már a társa is vele jött. Ekkor utasították, hogy menjen Fótra, onnan Mogyoródra, majd Kerepesre.

Itt egy elhagyatott részen megálltak, kiszálltak a kocsiból, kivették a zsákokat és a táskát és meghagyták a kocsisnak, hogy menjen előre a közeli kocsmába, ott várja be őket. A hajtó így is tett, vagy egy órát várakozott, majd a férfiak megérkezve kolbászt és bort kértek, és elindultak Gödöllőre. Az állomáson kiszálltak és a bérkocsisnak járó tiz koronát átadták a fuvarosnak, majd megtoldották még 100 korona borravalóval.

A részletes személyleírás megjelent az újságokban is, ahol 1000 korona vérdíjat is kitűztek az elkövetők megtalálásáért. A budapesti rendőrséget néhány lap, köztük a Népszava is azzal vádolta, hogy a megannyi megoldatlan ügy egyike lesz az újpesti dráma. A lap szerint ártatlan szocialisták elfogásán, ártatlan emberek megverésén és megkínzásán túl, a valódi tetteseket nem találják meg a fővárosi nyomozók.

 (Népszava, 1908. október (36. évfolyam, 234–260. sz.)

A Teréz körúti Bonbonniére kabaréban mindig aktuális meglepetéssel szolgáltak, így történt ez a merénylet estéjén is, amikor műsorra tűzték az 'Álarcos rablók a kabaréban' című parodisztikus színpadi térfát.

 A Budapesti Hírlap a bűntett másnapján stílusos hirdetést tartalmazott: 

— Újpesti bankrablásnak szomorú tanulsága, hogy eredeti Broipning-revolver nélkül még fényes nappal sem biztos életed és pénzed! Kapható 45 koronáért Zickelbach Ernő vaskereskedésében, Budapest, Vámház körút 6.

Éjfél után érkezett egy távirat, amelyben azt a hírt közölték, hogy egyik rablót elfogták Heves megye egy kis falujában több ezer korona készpénzzel. Piaskovszky József vasmunkást Kis-Terennén kapták el, volt nála 13 db 20 koronás arany, rubel és papírpénz is. Ő bevallotta, hogy társa Antosievits Gyula volt, aki az Angol utcában lakik Budapesten. Még aznap éjjel a másik elkövetőt is elfogták, szembesítették a bankfiók igazgatójával és az felismerte a támadókat. 

(Abauj-Kassai Közlöny, 1908. október (37. évfolyam, 224-250. szám) 

[A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

A nap folyamán a pénzt is megtalálták méghozzá a kerepesi erdőben elásva három helyen. Mindössze 1450 korona hiányzott az elrabolt összegből. A Budapesti Hírlap 260.számában Krecsányi rendőrtanácsos és a pesti rendőség tetteit emelték ki, miszerint valóságos haditervet készítettek az elkövetők elfogására. A határállomások és hajóállomások értesítése mellett több száz körözőlevél és távirat került kiadásra, és a csendőrség is a rablókat kereste országszerte.

Hatalmas razziát tartottak, ahol 79 fővárosi és 17 környékbeli tolvaj-tanyát kutattak át, és a Budapest környéki erdőket is átfésülték. Közben a csendőrök vidéken is nyitott szemmel jártak, így eshetett meg, hogy bár akkor még a rablás híre nem érkezett meg a gödöllői csendőrökhöz, már a vasútállomáson gyanússá vált az egyik járőrnek a két bérkocsival érkező férfi. Akkor még csak megjegyezte őket, de nem tett semmit, viszont mikor visszért az őrsre, ott szembesült a személyleírásukkal. Rögtön tudta, hogy a rablókkal találkozott, visszament a vasútállomásra és megtudta, hogy az egyikük Besnyőről Ruttka felé menő személyvonatra szállt, a másik pedig Budapestre. Táviratban mindkét állomást értesítette, ennek hatására a kisterennei állomásfőnök az éjfél után érkező vonaton jegyellenőrzés címén feltartóztatta a vonatot addig, míg meg nem találta a gyanúsítottat. Ekkor elkérte a jegyét, majd hirtelen lefogta és kituszkolta a folyosóra, majd átadta az ott már várakozó csendőrnek. 

Miután bevallotta, hogy ki a cinkostársa, rögtön táviratoztak a budapesti rendőrségre, ahol Krecsányi rendőrfőnök és társai a másik rabló nyomába eredtek. Meg is találták az Angol u. 5. szám alatt, ahol hajnali ötkor békésen szunyókált bérelt ágyában. A nyomozók csendben beosontak a szobába, ahol az alvó embert összekötözték és a rendőrségre hurcolták. Még azon melegében vallatni kezdték, de ő mindent tagadott, így házkutatást tartottak nála és megtalálták a tört, valamint a tört magyarsággal egy noteszbe írt mondatokat, melyek a rablásnál is elhangzottak. Egy parókakészítő címe is föl volt írva, ami ahhoz kellett, hogy álbajuszt vegyenek maguknak a bűncselekmény elkövetéséhez.

A szembesítéseket követően és a rendőrfőnök pénzzel kapcsolatos intelmei után - miszerint sokáig lesznek börtönben a pénz megrohad a földben, úgyhogy inkább mondják meg hová tették.

Antosievits  jóval együttműködőbb volt, mint társa, hiszen a pénz helyét is megmutatta a rendőröknek, sőt azt is ahol a fegyvereket eldobták. Elmesélte, hogy két évvel korábban Bécsben találkozott társával, ahol egy vasgyárban dolgoztak együtt. Később Budapestre érkeztek, ahol több helyen is dolgoztak, de egy héttel a rablást megelőzően munkanélküliek lettek. Ekkor jött az ötlet, ami még a gyermekkorban olvasott bűnügyi regényekből támadt és megtervezték a bankrablást. 

Az elkövetők közül Piaskovszky a rendőrségi fogdában őrültséget szimulált, de az orvosi vizsgálat nem igazolta az abnormalitását. 

Miután a bankrablás híre szinte valamennyi napilapban megjelent, az esettel kapcsolatban többen is felhasználták vagy kifigurázták a történteket. 

A világhírre vergődött Újpesti bankrablás története sikerült mozgófelvételekben Balla-moziban, ezenkívül ma látható a hadgyakorlat a tengeren, az olasz király jelenlétében 1. évi szeptember hóban és még 8 rendkívül érdekes mozgófénykép. Délután 5 és este 8 órakor tartozik előadás.  (Békésmegyei Közlöny 1908/88.sz.)

Kakas Márton sem hagyhatta szó nélkül a történteket, az alábbi versben foglalták össze a rablást:

Alborák és az újpesti példa. Én a pénzemet olvastam, Alborák pedig az újpesti bankrablást. Alborák egyszerre elém ugrott ezzel a kiáltással: — Hands off! — Megbolondult? — Nem moccanni! Vagy lövök ! Alborák egyik kezével egy sörösüveget, a másikkal pedig egy tízkoronás előlegcédulát szegzett a mellemnek. — Nos ? — kérdezte vérfagyasztóan. — Nem adok. Alborák kicserélte az előlegcédulát egy másikkal, amely öt koronáról szólt. — Nos? — kérdezte újra. — Nem adok. Alborák most letette a söröskancsót és e helyett a kályha mellől elhozott szenes zsákot szegezte mellemnek. — Pénzt, vagy életet! — ordította. — Mit jelentsen ez? — kérdeztem végre. — Az előlegkérés uj formája. Újpesten tanultam. Elvégre, mivel barátja vagyok az uj formáknak, a zsákba dobtam egy koronát.

A bankrablást követően több vidéki városban is intézkedtek a közpénztárak őrzéséről. Makón például éjjel nappal két fegyveres rendőr vigyázta a város pénzét. Viszont sokan megkérdőjelezték a banktisztviselők viselkedését, mondván gyáván hagyták az elkövetőket garázdálkodni, hiszen még segítettek is nekik a pénz elhurcolásában.

A Magyarország című lap 1908.december 4-ei számában részletesen mutatta be a rablók bírósági tárgyalását. Antosievits Gyula lengyel és Piaskovszky József orosz (más infók szerint szintén lengyel) származású munkás ügyében Rómay Kamill törvényszéki elnök vezetésével indult a per az esküdszék bevonásával a Pestvidéki törvényszéken. A két vádlott vallomásában részletesen beismerte tettét, az elnök kérdésére, hogy miért vittek magukkal pisztolyt, Piaskovszky így felelt:

"— Ilyen kiránduláshoz ez kellett, mert nem lehet üres kézzel senkit sem megfélemlíteni."

Az ítélet gyorsan megszületett, hiszen az esküdtek mindkét vádlottat rablás büntettében bűnösnek találták és a bíróság három-három évnyi fegyházra ítélte őket. A vádlottakat az ország területéről ki is tiltották. 1909 április 16-án az ügyész és a védők által is benyújtott semmisségi panasz miatt a királyi Kúria tartott felülvizsgálatot. Eltörölték az enyhítő szakasz miatti kedvezményt, így végül mindkét vádlott büntetését 5 és fél évre emelték. Ennek indoka a vakmerőség és az eltulajdonított összeg nagysága volt. Antosievits Lipótvárra, míg Piaskovszky Sopronkőhidára került. 

 Az általuk elkövetett bankrabláshoz hasonló esetek ezt követően lettek egyre gyakoribbak hazánkban. A fiumei pénzintézet kirablásának is példát adó esemény mondható Magyarország első ilyen típusú rablásának.

[A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]