1937-ben, nem sokkal karácsony előtt borzalmas kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságot fedeztek fel az óbudai Vörösvári út 5. szám alatti házban. Az ismeretlen tettes valószínűleg kalapáccsal agyonütötte özv. Klein Rezsőnét, aki a Schram Herminaház tulajdonosa volt. A tettes után nyomban hajsza indult, az eset azonban nem végződött happy enddel.

Az 1930-as években az első világháború, a Tanácsköztársaság és a Trianoni békeszerződés hatására Budapest fejlődése megtorpant. A lakosság száma azonban az elszakított országrészekből érkezőkkel már elérte ebben az időben az 1 millió főt. Szegények tömegei éltek nyomornegyedekben.  [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

Az Óbudán található Goldberger gyárban és a Téglagyárban rengetegen dolgoztak ekkortájt, általában bérlakásokban húzták meg magukat a munkások. Sokan választották a társbérletet, amikor egy lakásban több család lakott, illetve nem volt ritka az ágybérlet sem, amikor akár egymást váltva használták a különböző napszakokban ugyanazt a fekhelyet a lakók.

Özvegy Klein Rezsőné férje halála után magányosan lakott a Vörösvári út 5. szám alatti földszintes lakásában. Az épület egynegyed része volt a tulajdonában, hat albérlő lakott még a házban, akiktől Kleinné szedte be havonta a bérleti díjat, majd a rokonai minden hónapban érkeztek a részükért. A házikó egyébként nem volt egy luxusszálló, ütött-kopott, belül kis egyszobás lakásokkal. A bérlői is olyan öregek, mint maga a ház tulajdonosa. Ebből adódóan az özvegyasszonynál összességében nem volt sosem nagy összeg, maximum 200 pengő. 

Kép forrása: egykor.hu - Vörösvári út Solymári utca sarka

Halálának estéjén a házfelügyelő felesége észrevette, hogy az öregasszonynál még ég a lámpa és a konyhaajtó is nyitva van, ami ugyan nem volt túl szokatlan, hiszen az idős asszony sokszor estig kimaradt, és kissé kapatosan érkezett haza és nyitva felejtette az ajtót. A házmesterné azért szólt férjének, hogy érdemes lenne ráznézni az özvegyre, hátha kell valamiben segíteni neki. A házmester be is kukkantott a konyhaajtón keresztül és kiabálva szólongatta Kleinnét. Miután választ nem kapott belépett a lakásba, egészen a hálószobáig ment, ahol benyitva szörnyű látvány tárult elé. Hatalmas vértócsával a feje körül az ágy mellett, a földön feküdt az idős nő. A házmester azonnal értesítette a mentőket és a rendőröket, akik már csak a halál beálltát tudták megállapítani.

December 9-én éjszaka találták meg a holttestet a Vörösvári úti házban, a nyomozók kikérdezték a lakókat, mikor találkoztak Kleinnével, illetve a rokonságot is felkeresték, akik közül az elhunyt unokahúga elmondott néhány fontosnak tűnő információt a rendőröknek. Ritter Istvánné szerint nagynénje a gyilkosság napján délelőtt 11 és délután kettő óra között nála tartózkodott, mert mint elmondta, Kleinné félt a légvédelmi bombázástól, nem akart egyedül maradni. (Ekkor még nem volt valós veszedelem a bombázás, viszont nagyon intenzív propaganda volt a bombázásra való felkészülés mellett. N-típusú Népgázálarc került forgalomba, ötféle méretben lehetett kapni.) Ritterné elmondta, hogy nagynénjéhez az elmúlt két évben kétszer is betört egy fiatal férfi, talán ő lehetett ismét az elkövető.

A rendőrség másnap több gyanúsítottat is előállított, azonban nem jutottak eredményre. Időközben a boncolást Orsós Ferenc dr. egyetemi tanár elvégezte, mint a Kis Ujság cíkkéből megtudhatjuk, négy órán keresztül vizsgálta Klein Rezsőné holttestét. Ekkor már biztosan megállapítható volt, hogy a gyilkos fegyver egy kalapács lehetett, mellyel az elvetemült gyilkos több ütést mért a szerencsétlen asszonyra. Az első csapás nem volt halálos, viszont a második betörte a nő koponyáját, szétzúzta agyvelejét, ez okozhatta a halálát. Ezután az áldozatot tovább verte gyilkosa, még hét ütést mérve az akkor már valószínűleg élettelen Kleinnére. Kezén, karján, vállán is találtak sérüléseket, melyek a halál beállta előtt dulakodás miatt keletkezhettek, míg a lábán lévő ütésnyomok már a halál utániak voltak.

 A nyomozás során Kleinné ismerettségi körét is górcső alá vették, de egészen december 31-ig kellett várni, hogy érdemi nyomot, illetve a feltételezett elkövetőt elfogják. Szilveszter napján a Friss Ujság hírei között olvashattuk, hogy három heti izgalmas nyomozás után, őrizetbe vette a rendőrség Mótusz József, 44 éves foltozószabót. A rendőrség a gyanúsítottak egész sorát hallgatta meg a három hét alatt, de mindegyikről kiderült, hogy nem ő lehet a tettes. Már úgy tűnt holtpontra jut a nyomozás, amikor szinte előlről kezdték a kutatást, így egy évre visszamenőleg megvizsgálták, kik laktak a Vörösvári út 5. szám alatti házban. A feltevésük az volt, hogy olyasvalaki követhette el a tettet, aki ismerte az özvegyasszonyt, akár még a házában is lakhatott korábban.

Így derült ki, hogy Mótusz József és családja egy időben a házban lakott, de a bűncselekmény előtt két évvel átköltöztek a Selmeci u. 27. szám alá. A nyomozást vezető Szrubián Dezső dr. rendőrtanácsosnak támadt az ötelte, hogy az elhunyt asszony lányával átvizsgáltatta annak ruhatárát, hátha hiányzik valami, vagy esetleg szokatlan dolgot vesz észre a lány. Ekkor derült ki, hogy nem volt a helyén Kleinné fekete télikabátja. Megtudták a rendőrök, hogy az özvegyasszony általában Mótusszal javíttatta meg elszakadt ruhadarabjait, így jutottak el a szabómester műhelyébe a nyomozók.

A Selmeci utcai műhelyben meg is találták Kleinné fekete kabátját több régi ruhadarab közé dobva. Ekkor, december 28-án már gyanúsítottként kezelték Mótusz Józsefet. A szabómester vallomása szerint valóban ő szokta javítani Kleinné ruháit, és a szóban forgó télikabát azért van nála, mert különböző javításokat kellett elvégeznie rajta, 15 pengőért vállalta a munkát és úgy beszélték meg az özvegyasszonnyal, hogy december 15-ére készül el a munkával és a pénzt is ekkor kapja majd meg.

Ez a vallomás elég hihetőnek tűnt, így ekkor még szabadlábon hagyták Mótuszt, azonban a rendőrök figyelték minden lépését és utánajártak múltjának. Egyszer ült egy hónapot lopás miatt börtönben, ezen kívül más miatt nem bűntették meg, azonban lobbanékony, verekedő természetű embernek ismerték a környéken. Ezek után került a főkapitányságra, ahol 24 órán keresztül folyamatosan, kisebb-nagyobb megszakításokkal vallatták, míg végül bevallotta, hogy ő ölte meg Klein Rezsőnét. (Erre a vallomásra alapozták később a vádat!)

Kép forrása: sulinet.hu - Óbudai kiskocsma a 30-as években

Mótusz elmondta, hogy napok óta nem volt munkája, a gyilkosság napján két pengőnyi készpénz sem volt a háznál, pedig a karácsony már közeledett és Szentestére nem volt mit ennie a családnak. A szabómester elkeseredésében lement a kocsmába és délután a megmaradt kis pénzéből jól leitta magát. Hat fröccs és fél liter rum csúszott le a torkán elmondása szerint, alig maradt 20-30 fillér a zsebében. Ekkor ötlött az eszébe, hogy elmegy Kleinnéhez és előre elkéri a kabát javítás árát, a 15 pengőt. Az özvegyasszony lakása előtt állva látta, hogy a nő rádiót hallgat, így bement hozzá kopogás nélkül. Kérte a nőt, hogy adja ki előbb a pénzét, de Kleinné indulatosan kifelé parancsolta és közölte, hogy nem ad előre pénzt. Mótusz még kérlelte kicsit az özvegyet, majd miután az nemet mondott ismét, elöntötte agyát a pálinka és az asztalon lévő kalapácsot kézbe fogva ütni kezdte a nő fejét. Állítása szerint Kleinné az ágyra zuhant az ütéstől és miután Mótusz nagyon megijedt tette miatt, pénz nélkül rohatn ki a házból. A kocsmázás után nála maradt aprópénzből ismét egy italmérésbe futott, ahol bedobott egy snapszot.

A sovány, középtermetű férfi elmondta, hogy ezek után hazament és ki sem mozdult a lakásából, várta mikor jönnek érte a rendőrök. A nyomozók a vallomás megtétele után elvitték a Vörösvári út 5. szám alatti házhoz, ahol el akarták vele játszatni az esetet. Mótusz ki volt borulva, hogy neki miért kell ezt most megmutatnia, amikor már beismerte a tettét. A helyszíni szemle során a feltételezett tettes meglepődött, amikor kiderült, hogy áldozata nem az ágyban, hanem a földön fekve halt meg. Elmondása szerint ő csak egyszer ütött a nő fejére, aki az ágyra zuhant. A falon még láthatóak voltak az odafröccsent vérnyomok, a nyomozók tovább erőltették Mótuszt, hogy mondja el hányszor verte fejbe a nőt. A szabómester kétségbeesetten ismételgette, hogy nem emlékszik pontosan. 

Ennél a pontnál azért elgondolkodtam, hogy mennyire volt kényszer hatása alatt Mótusz, amikor a 24 órán keresztüli vallatás után elismerte a gyilkosságot, majd a helyszínen nem tudta a nyomokhoz igazodva pontosan elmondani a történteket. A nyomozók még a helyszínen is a szájába adták a szavakat, a gyilkos fegyver eltűntetéséről is 3 különböző variációt mondott, egyszer a helyszínen hagyta, másik vallomásában már a Dunába hajította azt. Szóval nekem már itt kétséges volt, hogy tényleg a valódi gyilkost fogták-e el a rendőrök. Nem akarom lelőni a poént, úgyhogy folytatom a sztorit.

Kép forrása: Friss Ujság 1938.06.22. - A vádlottak padján

Január 6-án került Mótusz József a vizsgálóbíró elé, ahol egykedvűen ismerte be a gyilkosság elkövetését, így szándékos emberölés büntette miatt fenntartották előzetes letartóztatását és visszakísérték a Markó utai fogházba. 

 A bírósági tárgyalásra júniusig kellett várnia a börtön rácsai mögött. Pontosan leírom, hogy milyen vádakkal illették, mert ez később fontos momentuma lesz az esetnek. Az ügyészség szándékos emberölés és rablás, valamint sikkasztás vétségével emelt vádat Mótusz József ellen. A vád szerint a gyilkosság után feltörte a szekrényt és annak fiókjából 300 pengőt tulajdonított el. A vádirat felolvasása után a szabómester felettébb nyugodt hangon kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek és fogalma sincs a gyilkosságról. 

— De a kabátot megtartotta, teháta sikkasztást elismerif?— kérdezte az elnök.
— Azt sem ismerem el.
— Ön a rendőrségen és a helyszíni szemle alkalmával mindent be­ismert. — tárta eléje az elnök.
— December 28-án éjszaka eljöttek hozzám a detektívek és előbb elvitték a fiamat, majd félóra múlva en­gem is.
— Akkor már beismert mindent,alá is írta a jegyzőkönyvet, — mon­dotta az elnök.
— Aláírtam volna én kérem tízgyilkosságot is, csakhogy a gyerme­kemet engedjék szabadon! —- kiáltja most Mótusz. Az egyik detektívfel­ügyelő úr rám szólt, hogy én vagyok a gyilkos. Megfogta a csuklómat, erősen rámnézett és azt mondotta, hogy addig fognak verni engem, amíg csak nem vállalom a gyilkos­ságot.
— De maga minden apró kis rész­letre kiterjedő pontos beismerő vallo­mást tett, — csóválja fejét az elnök.
— A fejemet úgy össee-vissza ver­ték, — válaszolja Mótusz — hogy há­rom napig nem tudtam mi történik velem.
— Magát megvizsgálta a rendőr­orvos, akinek azt panaszolta, — mondja az elnök — hogy megrugdos­ták és bikacsökkel össze-vissza verték. A látlelet szerint azonban az orvos úr külsérelmi nyomokat magán nem észlelt és így nem állapíthatta meg, hogy bántalma­zásokat szenvedett volna.
Az igaz, — jegyzi meg az elnök — hogy ezt a látleletet január 7-én vet­ték fel.(Az Est 1938. 138. szám)  [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

A tárgyalás további részében Mótusz alibijének igazolására is kitértek. A bíró kételkedett abban, hogy Mótusz pontosan emlékezhetett arra, mit csinált december 9-én, a gyilkosság időpontjában. Vajon honnan tudta olyan jól, hogy a kocsmában volt. A szabómester elmondta, hogy emlékezetes nap volt, mert akkor volt a gázvédelmi gyakorlat és a gyilkosságról ő már csak akkor értesült, amikor fia az újságban olvasta Kleinné halálhírét.

A tanuk között ott voltak azok a detektívek is, akik kihallgaták szilveszterkor a férfit. Állításuk szerint egy ujjal sem nyúltak a vádlotthoz, aki mindent önként mondott el vallomásában. Mótusz védője azzal érvelt, hogy sem közvetett, sem közvetlen bizonyíték nincs a vádlott bűnössége mellett, de ettől függetlenül a szabómestert az emberölés és a sikkasztás vádpontjainak bűnösnek találta a törvényszék és ötévi fegyházbüntetésre ítélték. A rablás vádja alól felmentették. Miután az ítélet nem volt jogerős, októberben további tárgyalásokra került sor.

És ekkor az ítélőtábla érdekes ítéletet hozott. Bár az ügyész a rablás miatt is el akarta ítéltetni Mótuszt, védője rámutatott a vizsgálat során felmerült ellentmondásokra és felmentését kérte. És így is történt. Mótuszt a szándékos emberölés és a rablás vádja alól is felmentették, viszont helybenhagyták a sikkasztást - az elvitt kabát miatt - és ezért 15 napi fogházra ítélték. Miután már hónapok óta vizsgálati fogságban volt, így ezt az időt már nem kellett letöltenie. Úgy látszik, hogy a főügyész is kevésnek találta a bizonyítékokat, ezért nem fellebbezte meg az ítéletet, így a tárgyalás után a szabómester szabadon hagyhatta el a fogházat.

Az utolsó hírt Mótusz Józsefről 1939. augusztus 7-ei Hétfő című lapban találtam, ami arról írt, hogy a szabómester kártérítési pert indított a kincstár ellen, hivatkozva a bűntetőperrendtartás 576.§.-ára. Az alaptalan gyanúsítás miatt ártatlanul elszenvedett előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság miatt kért kártalanítást az államtól. A Kúria megvizsgálta az előző eljárást, mérlegelte a bizonyítékokat, majd kimondta, hogy nem egyértelmű Mótusz ártatlansága a gyilkosság tekintetében (miután első fokon elítélték) és egy nyakatekert megfogalmazás szerint, csak akkor jár kártérítés valakinek, ha minden vádpont alól felmentették korábban. Viszont Mótuszt a sikkasztás miatt megbűntették, így a törvény szerint neki nem jár kártérítés. Így utasították el kérelmét, amit egyébként nemcsak azért adott be, mert ártatlanul volt börtönben, hanem mert a jó hírét is elvesztette, munkát sem nagyon talált a gyanúsítás miatt.

Özvegy Klein Rezsőné gyilkosát sajnos sosem találták meg. Feltételezhető, hogy a két korábbi rablást elkövető fiatalember térhetett vissza az idős asszonyhoz könnyű pénzt remélve. Valószínűleg a hölgy viselkedése megzavarhatta, ezért folyamodott erőszakhoz. Egyébként Mótusz tárgyalásán túlsiklottak azon, hogy a szabómester ruhái között nem találtak, vagy talán nem is kerestek vérnyomokat, pedig az orvosszakértő és a helyszíni vizsgálat is megállapította, hogy a tettes ruházatán, testén sok vérnek kellett lennie a cselekmény elkövetésekor.

Ha valaki tudni véli az olvasók közül, hogy ki lehetett a valódi elkövető, kérem írja meg kommentben.

A cikk forrása: arcanum.com

Friss Ujság, Hétfő, Az Est, Kis Ujság