1903. októberében Eperjesen tragikus kimenetelű letartóztatás körülményei nem indokolják, hogy ezt a történetet elmeséljem nektek, azonban az áldozat személye és emlékének megőrzése mégis arra ösztönzött, hogy megírjam ezt a cikket.
A tények röviden: 1903 október 2.-án. Kiss Győző királyi adótiszt agyonlőtte dr Stephány Nándor rendőrkapitányt, majd saját magával is végzett. Borzasztóan tragikus az eset, és egyben drámai, mely a nagy reményű, 30 éves rendőrkapitány életét kioltotta.
Stephány Nándor kassai születésű, ambíciózus fiatalember volt. Apja kereskedő és háztulajdonos, fiát a kassai egyetemen taníttatta. A jogi végzettséget szerző Nándor rajongott az irodalomért és a kultúráért. Még az egyetem elvégzése közben beiratkozott Budapesten a színiképezdébe, mert úgy gondolta ez lesz az ő útja. Az irodalom iránti szeretetét nemcsak színészként, versmondással mutatta ki, hanem ő maga is írt nemcsak verseket, hanem színdarabokat is.
Versei elsőként a “Hangulatok. Költemények.” (Kassa, 1898. Dr. Hohenauer előszavával).című kötetben jelentek meg, később pedig az Ország Világ című irodalmi lapban publikálták rendszeresen műveit. Élete az irodalom és a jog között folyamatos mozgásban volt. Életútjának egy része jól követhető a korabeli lapok hasábjain megjelent cikkek által. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Forrás: Tolnay Világlapja, 1903
1899 januárjában a Budapesti Hírlap arról írt cikket, hogy Stephány Nándor, mint a kassai jogakadémia hallgatói által szervezett Jogász-Kör elnöke megfellebbezte a rendőrkapitány végzését, miszerint bezáratták a kört, miután nem volt miniszterileg jóváhagyott alapszabályuk és állítólag törvény által tiltott szerencsejátékot játszottak a Jogász-Kör helyiségeiben. Stephány fellebbezésében előadta, hogy már novemberben felterjesztették a minisztériumba alapszabályukat, de arra még nem kaptak engedélyt, viszont ha 40 napig késik az irat, akkor ideiglenesen elkezdhetik működésüket, ezért jártak el így. A szerencsejáték vádjával kapcsolatban elismerte, hogy volt négy fiatalember, akiket a rendőrök huszonegyezésen kaptak a razzia idején, de mindössze 18 krajcár volt a bankban, ami valjuk be, aprópénz volt. Stephány azt is hangoztatta beadványában, hogy a kör bezárásának rejtett oka az lehet inkább, hogy a kassai joghallgatók korábban tüntetést rendeztek a szabadelvű párt ellen.
Ugyanebben az évben párhuzamosan jogi tanulmányaival, az Abauj-Kassai Közlöny munkatársaként tevékenykedett, amikor egy kassai lakos rágalmazás címén beperelt egy újságírót, mert azt írta lapjában, hogy a férfi lopott holmikkal kereskedik. A bíróság ugyan felmentette az újságírót, azonban másnap a többi lapban élcelődő cikkek jelentek meg az esetről, mely egyáltalán nem tetszett a vádló ügyvédjének, így az összes újságírót segédei által provokáltatta és elégtételt követelt tőlük. Köztük volt Stephány Nándor is. A kassai újságírók egy állásponton voltak, miszerint nem lenne sajtószabadság, ha nem írhatnának le bármit, és egyébként sem írtak semmi sértőt, így megtagadták az elégtételadást. Az ügyvéd segédei ezt nem fogadták el. (Később erről az esetről további információt nem találtam.) Stephány Nándor jellemét jól mutatják a fenti sorok, egyáltalán nem félt kiállni igaza mellett.
1900-ban a “Felhők között” címmel érkezett a következő verses kötete, melynek előszavát Szabolcska Mihály jegyezte. 1901 szeptemberében Államtudományi doktori oklevelet kapott a kolozsvári Ferencz-József M.K. Tudomány-egyetemen. 1901 januárjában a kassai Nemzeti Színházban “Nem ver az Isten bottal” című népszínművét mutatták be. A Pesti Hírlap 31. száma szerint a darab meséje rémes volt, viszont a szerző eléggé népies nyelven beszéltette alakjait és annyi színpadi rutint mutatott, hogy feledtete a darab hibáit. A szerzőt a felvonások végén többször kitapsolták.
Ebben az időszakban Kassán rendőrfogalmazói állásban dolgozott, miközben rendületlenül írta verseit és színműveit, főként a népszínműveket kedvelte, darabjaiból többet is színpadra állítottak. Időközben házasságot kötött Kálnay Annával és 1901-ben megszületett közös kisfiúk. 1902 decemberében a korábban lemondással megüresedett rendőrkapitányi posztra Sáros vármegye főispánja, Stephány Nándor dr. kassai rendőrfogalmazót nevezte ki.
A Rákóczi ünnepek Sárosmegye - Rákóczi dicső tetteinek emlékére nagy lelkesedéssel Eperjes nemzeti színbe öltözött 1903 szeptemberében. A Széchenyi-Kör volt az egyik, amely támogatta a rendezvényeket ezen a napon, melynek lelkes tagja volt a rendőrkapitány. Az ünnepély előestéjén adták elő “Pro libertate” című korrajzát helyi műkedvelők.
A szintén rendőrkapitányként tevékenykedő, maradandó írói munkásságot maga mögött tudható Sárosi Árpáddal közösen készítették el 1903-ban a hiánypótló “Oktató könyv a vidéki rendőrlegénység részére”. című könyvet, mely ma már ritkaságként vásárolható meg aukciókon. Valóban tehetséges író volt, hiszen Kornai Margit játszott az egyik darabjában főszerepet nagy sikerrel. 1903 májusában “Tiszagyöngye” című népszínművét Eperjesen Krémer Sándor színtársulata adta elő. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Kornai Margit színésznő
Bár korábban főként csak irodalmi munkássága miatt került dr Stephány Nándor neve az újságokba, azonban 1903. október 2.-án tragikus halálesete rázta meg nemcsak az eperjesi lakosokat. Milyen körülmények összjátéka okozta a szegény fiatalember halálát?
Kiss Győző királyi adótiszt már egy ideje túl sokat költött, ezért felmerült a gyanú a hivatali sikkasztásra vonatkozóan. Munkahelyén, az adóhivatal vezetője Hoffmann Mór, több bejelentést is kapott azzal kapcsolatban, hogy beosztottja éjszakánként dorbézol, szórja a pénzt, amit felettébb meglepőnek talál környezete, miután a hivatali fizetésből ezt nem engedhette volna meg magának. A gyilkosság előtti estén szintén mulatni volt Kiss, amiről másnap értesítették a felettesét. (A történetben még egy szereplőt meg kell említenünk, aki Kiss Győző társa volt a sikkasztásokban, Margocsay Gyulát, aki bár tevőlegesen nem vett részt a gyilkosságban, mégis egyik oka volt annak, hogy bekövetkezhetett.)
A pénzügyigazgató értesülve Kiss magatartásáról és más okok miatt, melyet később részletezek, felhívta a rendőrséget és kérte, hogy küldjenek valakit, aki letartóztatja Kiss Győzőt és társát a sikkasztás gyanúja miatt. Az eperjesi rendőrkapitány, dr Stephány Nándor maga vonult a helyszínre egy járőr kiséretében. Az igazgatói szobába hivatta Kisst, akiről tudható volt, hogy fegyvert visel. A járőr a szobán kívül maradt, a gyanúsított kikérdezése megkezdődött. A rendőrkapitány kérte Kisst, hogy számoljon be töredelmesen arról, honnan származik az eldorbézolt pénz. Egyben felszólította, hogy adja elő a nála rejtegetett revolvert. Kiss nem engedelmeskedett, így dulakodásba keveredtek, mire a rendőrkapitány leszorította a gyanúsítottat, aki kezét kiszabadítva előrántotta a revolvert és kétszer Stephányra lőtt. Sajnos mindkét golyó talált, méghozzá a rendőrkapitány nyakát érték a lövések, melyek azonali halálát okozták. A megrémült szemtanúk fel sem tudtak ocsudni amikor Kiss maga ellen fordította a fegyvert és halántékon lőtte magát. Szintén azonnal meghalt.
Hogyan követhette el a sikkasztást Kiss és feltételezett bűntársa,Margocsay Gyula?
A két adótiszt egy addig ismeretlen módját választotta a pénzszerzésnek, mely abból adódhatott, hogy az adóhivatal épülete szegényes volt, bérlakásokkal körülvett, labirintusszerű épületben. A földszintet a kapubejáró két részre osztotta, egyik oldalon négy hivatali helyiséggel, melyben volt a pénztár, míg a kapubejárat másik oldalán egy különálló hivatali szoba volt, ahol Kiss és Margócsai dolgozott egy új gyakornokkal együtt. A jogilleték kiszabását és könyvelését végezték, náluk volt a számfejtő könyv, melybe lekönyvelték a befizetett illeték összegét. Viszont a pénzt nem náluk kellett leadni, hanem a bejárat másik oldalán található pénztában.
Az ilyen ügyek intézésében kevésbé járatos, sokszor írni-olvasni alig tudó emberek egy része nem sejtette, hogy a pénzt nem ott kell kifizetniük, ahol a tartozást könyvelik, így fizették a pénzt a két adótisztnek, akik - ellenőrzés híjján - a másik oldalon dolgozó pénztáros nevét ráhamisítva a nyugtákra, átvették a pénzt.
Így a hiány csak a rovancsolásnál derülhetett ki, hiszen a könyvbe beírták a kiegyenlített összeget, viszont egy évig senki nem jött rá a csalásra, mert a két gyanúsított okosan csinálta ügyleteit. A náluk lévő számfejtő könyvben lévő tételek nem mindegyike volt benne a pénztárkönyvben, de mivel a pénztárkönyvet hasonlították össze a számfejtő könyvvel, így a pénzhiány nem tűnt fel.
Az is a kezükre játszott, hogy abban az időszakban szünetelt a behajtás, így a nem fizető felek nem kaptak figyelmeztetést sem. Ám október 2-ikán egy parasztasszony 67 korona illeték tartozása ellenében csak hét koronát akart fizetni, mondván, hogy ő már korábban a pénztárral szembeni szobában befizette a 60 koronát. Ekkor jelentette a pénztáros, hogy valami nem stimmel, ezután már a Kissékkel együtt dolgozó gyakornok is jelezte, hogy reggel kiküldték ő a szobából, majd mikor visszatért, egy parasztember éppen 400 koronát számolt le Kiss Győző kezébe, melyről az adótiszt nyugtát is adott.
Kiss társa, Margocsay a gyilkosság után elmenekült. A huszonöt éves, szarvasi születésű adótiszt ellen körözést adtak ki az ország összes rendőrhatósága felé. Az előkelő viselkedésű és úriasan öltözködő, alacsony, köpcös, szemüveges fiatalembert október 16-án fogták el Budapesten. Az általa írt jegyzetekből kiderült, hogy a sikkasztás fő tettese ő volt, könyvelése szerint csak kisebb összegeket adott át Kiss Győzőnek.
.A sors kegyetlen volt és a meggyilkolt rendőrkapitány szerető, fiatal feleség és két éves, pici gyermeke egyedül maradtak. A városban mindenki gyászolta Stephányt, hiszen erőskezű, de pontos tisztviselőnek ismerték, jól végezte munkáját, megbecsülték őt.
1903 október 6-án a város temettette el saját halottjaként a rendőrkapitányt, akit végső útján több százan kísérték el. A gyilkost ugyanazon a napon temették el, mint Stephány Nándort, bár a katolikus pap az ő esetében nem volt hajlandó szolgálatát teljesíteni. Végül a vizsgálatok több mint 10.000 korona hiányt állítottak meg.
A rendőrtiszt feleségéről és gyermekéről halála után közvetlenül a város gondoskodott, de miután munkája végzése közben érte a tragédia Eperjes város vezetői a kormányhoz fordultak további segítségért az elhunyt családjának támogatása végett. Az özvegy számára 400 koronát utaltak ki, majd a kormányhoz írtak kérvényt, hogy miután dr Stephány nem egészen egy éve látta el tisztségét, mint rendőrkapitány, így özvegye nyugdíjra nem volt jogosult, ezért kegydíjat szerettek volna az asszony részére kieszközölni, miután az állami közvagyon mentése közben érte férjét a halál.
A kérvény eredményeképp 1905 február 9-ai minisztertanácsi ülésen 2000 korona egyszeri támogatást ítéltek meg az elhunyt özvegyének. (forrás: Adatbázisok Online)
Özv. dr. Stephány Nándorné 1904 májusában indított pert az egyik biztosítótársaság ellen, miután meggyilkolt férjének biztosítása után járó összeget nem volt hajlandó a biztosító kifizetni számára. Azzal indokolták a kártérítést kifizetésének megtagadását, hogy a férj halála után érkezett be az első díj, így semmisnek tekintették a szerződést.
A bíróságon megvizsgálták az összes körülményt, mely szerint Stephány Nándor halála előtt néhány héttel kereste meg egy men nem nevezett hazai biztosítót, hogy baleset ellen biztosítsa magát. A szerződés megkötése után a biztosító felszólította a rendőrkapitányt, hogy fizesse be az első díjat, amelynek ellenében kapja meg a 60.000 koronára szóló biztosítási kötvényt. Miután a rendőrkapitány nem fizetett még további két felszólítást küldtek a férfinak, aki ezekre sem reagált. Ekkor a biztosító jelezte felé, hogy ha postafordultával nem küldi be az összeget, a kötvényt megsemmisítik és felbontottnak tekintik a szerződést. Ekkor dr Stephány Nándor a sürgetett összeget a sajátkezüleg kitöltött csekkel átadta egy rendőrnek azzal, hogy még a délelőtt folyamán adja postára a biztosítónak.
Délben megtörtént a sajnálatos haláleset, így a befizetéssel megbízott rendőr nem ítélte sürgősnek a feladást, ezért csak délután ment el a postára.A biztosító álláspontja az volt, hogy miután késve érkezett be a pénz, tárgytalan a szerződés, így kártérítést sem kell fizetniük.
A bíróság megvizsgálta az összes körülményt és végül az özvegynek adott igazat, mert álláspontja szerint a biztosító a rendőrkapitány halála után beérkezett díjat befogadta, azt a biztosított fél javára írta, illetve a biztosítási kötvényben nem szerepelt a kitétel, miszerint csak akkor érvényes a szerződés, ha az első díj megfizetésre került. Az ítélet szerint 20.000 korona kifizetésére kötelezte a bíróság a biztosítót, valamint a teljes perköltség megfizetésére.
A Budapesti Hírlap apróhirdetései között az alábbit találtam 1904 februárjában megjelenni.
Jómodoru kisasszonyt vagy szabót, a varrás minden ágában jártasat, kitűnő ízléssel, önálló képességgel, legelegásabb toalettek kiállítására keresek fizetéssel, ellátással, megállapodás szerint sürgősen. Dr. Stephány Nándor rendőrkapitány özvegye Eperjesen. 25631
dr. Stephány Nándor “Felhők között című” kötetét özvegye újra kiadatta és tovább bővítette a korábban megírt versekkel. Az özvegy (Kálnay Anna) Eperjesen élt tovább, 1906-ban a “Heildelbergi diákélet” című darabban Katicza bájos szerepében ragadta magával a nézőket. Egyébként korábban is szerepelt műkedvelőként különböző előadásokon sikerrel.
1918-ban a margitszigeti tiszti üdülőotthon a hazatérő magyar hadifoglyok javára tartott egy jótékonysági előadást, melyet a szigeti alsó nagyvendéglő dísztermében tartottak meg és többek között dr. Stephány Nándorné is fellépett. Az özvegy idővel Budapestre költözött, 1936-ban egy budapesti rejtélyes eltűnéssel kapcsolatban újra találkoztam özv. Stephán Nándorné nevével a korabeli újságokban.
Az Erzsébet körút 1. szám második emeletén található albérleti szobából tűnt el Barcza Jenőné 28 éves miskolci tanárnő, aki apróhirdetés útján keresett lakást magának és Stephányné lakását bérelte ki. Állítása szerint hathónapos továbbképző tanfolyamra érkezett a fővárosba, Stephánynénak írásban nyilatkozott arról, hogy egyedül lakik majd a szobában, férjétől különváltan él, akitől tartásdíjat kap.
Néhány napos nyomozás után aztán jött a fordulat az ügyben. Kiderült, hogy a magát tanárnőnek valló asszony szélhámosnő, akit Balcza Margitnak hívtak és többszörösen büntetett előéletű volt. Egy autóbérlés kapcsán bukott meg és tartóztatták le, ezért nem jelentkezett többek Stephány Nándorné bérlakásában.
Dr. Stephány Nándor egyik versével szeretnék tisztelegni a fiatalon elhunyt, tehetséges fiatalember előtt:
Anyámhoz
Este van már, sötét este ...
Hazasiet mindenki
Barátságos otthonába,
Munka után pihenni.
Este van már és én még sem
Megyek haza sebesen,
Mért sietnék, miért futnék,
Hisz rám nem vár senki sem.
Azelőtt nagy örömzajjal
Volt tele a kis szobám.
Elém jöttek kis testvérim
És köszöntött jó anyám.
S most egyszerre üres, néma
Lett lakomnak belseje,
Gyermekhang nem zavarja meg,
Kísértő a csend benne.
A komor fal fogad engem,
Melyről képed néz reám,
Biztatva int: ne csüggedjek,
Látjuk egymást még talán.
De a szivem nem hagy nyugtot,
A mikor azt kérdezem:
Látlak-e még benneteket ?
Úgy érzem, hogy sohasem !
STEPHÁNY NÁNDOR
(A vers megjelent 1903. október 11.én az Ország Világ 24. évf. 41. számában.)
A cikk forrása: arcanum.com hírlapok
