Az egész történet 1909. április 19-én kezdődött, amikor rejtelmes gyilkosság történt Szabadkán. Egy dúsgazdag özvegyasszony volt az áldozat, akit lesből támadva lőttek le séta közben. A gyilkos egy bokorban rejtőzködve figyelte a mit sem sejtő asszonyt, s egyetlen golyóval terítette le.
Haverda Boldizsárné, aki egy szabadkai ügyvéd gazdag özvegye, este nyolc órakor társalkodónője és egyik nőismerőse kiséretében a palicsi úton, a szőlők közt a város felé haladt. A három nő szorosan egymás mellett ment a két oldalt bokorral beültetett széles úton, és éppen közel ért a város felé haladó villamos vonat egyik sínpárjához, amikor a bokorból előugrott egy férfi és revolverrel sziven lőtte Haverdánét. A társalkodónő elmondása szerint a támadó olyan közel került az áldozathoz, hogy szinte a mellkasának nyomta a fegyvert és elsütötte. Ezután szaladva tűnt el a sötétedő félhomályban. Az öreg hölgy csak annyit tudott mondani a földre zuhanva, hogy "Jaj! Meglőtt! Meghalok!".
Az özvegyasszonnyal lévő két nő a rendőrség kiérkezéséig szinte kővé dermedt, végül azt nyilatkozták a nyomozóknak, hogy Haverdánét egy magas, szikár, huszonnyolc-harminc év körüli fiatalember ölte meg, aki kopott, de mégis elegáns, szürke ruhát viselt és fején sportsipka volt. Később a szemtanúk elmondták, hogy látták a “férfit” már délután négy órakor. A szőlők között álló alak Hölgy-cigarettát szívott nyugodtan, a nyomokból megállapítható volt, hogy 43-as cipőt viselt , melynek sarka angolos és keskeny volt.
A rendőrségi elindította a nyomozást, bár túl sok információjuk nem volt, így üzenetet küldtek a fővárosba, hogy értesítsék az elhunyt ott élő lányát.
Krecsányi Kálmán híres magyar detektívfőnök kapta az ügyet Budapesten, aki rögtön értesítette dr.Jarmatzky Sándorné született Haverda Máriát.
Mielőtt tovább haladnánk a történet fonalának vezetésében, először szeretném, ha megismernétek az elhunyt özvegyasszonyt és lányát, illetve a családi viszonyokat.
Haverda Boldizsárné dúsgazdag asszony volt, férje után közel 100.000 koronát örökölt, házainak éves bevétele 30.000 koronára rúgott, és fukar ember hírében állt. Éves kiadásai alig érték el az 1500 koronát. Egyes hírek szerint vagyonát azonban kétes pénzügyletekkel kamatoztatta. A nyomozás legelőször is abban az irányban indult meg, hogy nem valamelyik kifosztott adós követte-e el elkeseredésében a gyilkosságot. Az ebben az irányban történt nyomozásnak azonban vajmi kevés adata volt, így a szabadkai rendőrség a gyilkos kilétét egyelőre csak az előzmények, családi viszonyok s más külső körülmények figyelembe vételével próbálta megállapítani.
Az elhunyt Haverdáné lánya, dr. Jarmatzky Sándorné született Haverda Mária volt, akit a szülei kitagadtak a családból és perben is állt anyjával az örökség kérdésében. A gyilkosság előtt már két bírói ítélet is született, és a Kúria előtt volt már a lány ügye, egyébként nyerésre állt anyjával szemben. A kitagadás okára pontosan nem derült fény, anyja könnyelműnek tartotta, a lényeg, hogy a lány nyolc évvel korábban házasodott össze az újpesti jegyzővel, így menekülve a családi hától. A házasság idején megszületett közös kisfiúk Jenő, de miután nem éltek jól, így válásra került a sor. Mariska fiával Budapesten élt a Török utcában szerény körülmények között. A csinos, elegánsan öltözködő, harmincas asszony rengeteg hitellel rendelkezett, máskülönben éhen halt volna, hiszen sem szülei, sem volt férje nem támogatták anyagilag. Néha hímzési munkákat vállalt, de főként támogatója, a Király-utcai bank igazgatója, Klein P. Lipót által adott havi háromszáz koronából tartotta fenn magát és gyermekét, aki azért adott pénzt Mariskának, mert azt kérte cserébe, hogy a per megnyerése után, majd 10.000 koronát fizessen vissza neki az asszony.
Haverda Mária fotójának forrása: Tolnai Világlapja, 1909-05-02 / 18. szám
A válópere után komoly udvarlója volt a nőnek, akivel vadházasságban éltek a Török utca 8. szám ingatlanban. Jánossi Aladárral, aki feleségül akarta venni, de még válófélben volt feleségétől. A volt rákospalotai segédjegyző, majd városi számtanácsos munkanélküli volt az eset idjén és Mariska tartotta el a 36 éves férfit.
Nos, a gyilkosság után a budapesti rendőrök felkeresték az elhunyt lányát, aki elindult Szabadkára. Nem tűnt nagyon megilletődöttnek, sem meglepetnek, inkább mintha jókedvű lett volna anyja halálhírére. Miután a rendőrség megtudta, hogy Haverda Máriával együtt él a szeretője, őt is kikérdezték. Azt vallotta, hogy a gyilkosság napján Mária, ő és a kis Jenő együtt voltak egész nap, körúton sétálgattak, beültek az Abbáziába, majd összeszólalkozott a nővel, és így bánatában az utcán bolyongott, majd egy kávéházba ült be.
Este 8 órakor közölte a budapesti rendőrség telefon utján a szabadkai nyomozókkal, hogy mire jutottak az eddigi nyomozásban Jánossi Aladár alibijét illetőleg, vagyis hogy este 10 és 11 óra között az Emke-kávéházban tartózkodott. A szabadkai rendőrök ezt nem fogadták el egyértelmű alibinek, miután a gyilkosság háromnegyed 7-kor történt. A gyilkos öt perc alatt a közeli vasúti állomáson lehetett, ahonnan 7 órakor indult el a budapesti gyorsvonat. Kérték a pestieket igazolják le, hogy Jánossi hétfőn délután tényleg ott volt-e az Abbázia-kávéházban. Az „Abbaziá"-ban történt szembesitéskor a kávéházi személyzet közül senki sem emlékezett vissza rá, hogy Jánossit ott látták volna. Később eszébe jutott, hogy a Margitszigeten is jártak és ott az egyik vendéglőben kért három vizet, amit igazoltak is a dolgozók, így alibije biztossá vált. (de egy napot őrizetben tartották)
Ennél a pontnál úgy gondolom, hogy a rendőrség elég egyirányba próbált nyomozni, ezt egyébként a lapok is fölrójják nekik, bár rengeteg tanut hallgattak meg, a vonatállomáson egyáltalán nem nyomoztak.
Miután főként a vallomásokra alapozhatták a gyanusításokat, így egy csomó olyan nyomot is kaptak, amik végül nem vezettek eredményre. Voltak azonban érdekes kijelentések, mint például az alábbi vallomás részlet:
"Jánossi levélben bejelentette. Haverda Máriának, akivel akkor összeveszett, hogy öngyilkos lesz. Ekkor az asszony többek előtt így kiáltott fel: — Ha már öngyilkos lett, miért nem lőtte le előbb az anyámat! Legalább jót tett volna velem. Ebből azt következtetik, hogy Haverda Mária foglalkozott a gyilkosság gondolatával." [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Mindenki úgy tudta, hogy Haverdánénak félmillió korona vagyona volt, amit oldalági rokonok örökölték volna, ha a Kúria érvényben hagyja a régi végrendeletet. Közben az is kiderült, hogy állítólag a meggyilkolt öregasszony vagyona ingatlanokban volt, amelyeket el akart adni és a pénz legnagyobb részét nővérének: Dengel Alajos újvidéki műhelyfőnök feleségének akarta adni. Ebben a szándékában a merénylet megakadályozta.
A gyilkosság utáni napon a szabadkai rendőrök kikérdezték Haverda Máriát, akinek vallomása nagyjából megegyezett az akkor már szintén Szabadkán tartózkodó Jánossiéval. Viszont volt néhány olyan mozzanat, ami miatt a gyanú az elhunyt lányára terelődött, ezért házkutatást tartottak a Török utcai lakásban, keresték a gyilkos fegyvert, mely egy Browning revolver lehetett. Ekkor találtak leveleket, melyben egy ismert rovott múltú gyógyszerészsegéd neve is feltűnik. J.E. néven említett embert többször látták a kérdéses időben Szabadkán, majd az addig nyomorban élő gyanusított hirtelen Budapesten a Rákóczi úti Adria szállóban vett ki lakást. Ott meglátogatta őt egy előkelő fiatal uriasszony, akivel izgatottan beszélgettek, Április 12-én aztán elhagyta a szállót és azóta nem látta senki. (Később ez a szál nem vezetett további nyomra.)
Forrás: wikipédia 1914
1909. április 22-én volt a temetés, a ravatalnál nem jelent meg a lány, csak egy koszorút küldött, melyen az alábbi felirat volt olvasható: Édes anyámnak Mariska, viszont a temetési szertartásra már részt vett. Ezután a végrendelet is felolvasásra került, melyből kiderült, hogy az öreg Haverdáné vagyonának felét nővére, másik felét pedig Mariska lánya örökölte. A lány öröksége kb. 300.000 korona volt! A hitelezők azonnal beadták igényeiket, így máris kétszázezer korona lejött ebből az összegből.
Az elhunyt nővére Dengel Alajosné 2000 korona jutalmat ajánlott a nyomravezetőnek, melynek végül felét Haverda Mária akarta kifizetni, hiszen ő is azt mondta a rendőröknek, hogy már tudni szeretné ki ölte meg az édesanyját.
Váratlan fordulat állt be az ügyben, amikor április 24.-én Szabadkán letartóztatták Haverda Máriát gyilkosságban való bűnrészesség gyanújával, emellett a szintén korábban Szabadkára vitt barátják Jánossit is előzetes letartóztatásba helyezték. A gyanusítás szerint azért tartóztatták le a párt, mert több tanú látta, a mikor a gyilkosságot megelőző napon a szabadkai Bárány-szálló kávé- házában egy olyan fiatalemberrel beszéltek, a kinek a személyleirása teljesen ráillik a gyilkoséra. (Ez sem igazolódott be később...)
A legtöbb újság megdöbbenve értesült a letartóztatásról, hiszen korábban szánták a lányt, aki nyomorban élt, miközben gazdag anyja tudomást sem vett róla. A Pesti Hírlap tovább is gondolta azt, hogy vajon miért történhetnek hasonló esetek és törvényi szabályozást sürgetett a szülő-gyermek tartás viszonyával kapcsolatban.
"Az ilyen drámák föllebbentik egy pillanatra a fátyolt a családi titkokról. A családi életet ma már nem a szeretet uralja és szabályozza. Szabályozni kellene tehát törvényben azt. Meg kellene szabni szülőknek és gyermekeknek kötelességeit és jogait egyformán.
Ha a szülők engedelmességet követelnek a gyermekeiktől, akkor tartoznak őket pénz- belileg segíteni is, ha van nekik miből. Az természetesen nem igzaságos, hogy felnőtt fiúgyermekek, akik már magukat is föntarthat- nák, anyagi segítséget követeljenek a szüleiktől, vagy örökséget várjanak és követeljenek. De a leánygyermek, akitől a szülők olyan engedelmességet követeltek, hogy menjen férjhez a szive ellenére, s aki szerencsétlenné lett a saját családi életében, az megkövetelheti, hogy a mindennapi kenyerét adja meg neki az az anya, aki több mint fél milliónyi vagyonnal rendelkezik."
— Oly szivtelenül bánt leányával özvegy Haverdáné, hogy egy kutyával sem szokás így bánni. Mariska egyszer hazament a kis fiával az anyjához, hogy kibéküljön vele. Anyja behivatta a cselédeket és megparancsolta, hogy a cselédek köpjék le Mariskát. A cselédek, rettegve az asszony haragjától, kénytelenek voltak engedelmeskedni és a fölháboritó jelenet végbement a fiatal asszony kis fiának szemeláttára. Aztán pedig a cselédekkel kidobatta az asszonyt. Hogy ez igy történt, erre tanuk is vannak."
Az elhunyt asszonyról mondott el egy érdekes dolgot az egyik újságírónak Havelda Mária:
"— Szívtelen, embertelen volt az édesanyám — mondta Mariska. — Egy nappal az apám temetése után megjelent a házunknál egy nő és bemutatta boldogult apámnak egy huszonnégyezer koronáról szóló kötelezvényét, amely azon a napon esedékessé vált. Megmondom nyiltan : ez a nő az apám szeretője volt és hálából hagyományozta neki a fejedelmi ajándékot. Az anyám átvette a kötelezvényt, elolvasta és éktelen haragra lobbant. Szitkozódott, átkozódott és hogy meggyalázza boldogult apám emlékét, nyomban leszaggatta gyászruháját és rikitó pirosba öltözött. A nagy summa pénzt kifizette, de az apám emléke nem volt előtte többé szent. Nem a hűtlenség miatt. A pénz miatt. Lelketlen zsugori volt az édesanyám .Népszava, 1909. április "
Itt jegyezném meg, hogy az elhunyt Haveldáné lepecsételt házat nem őrizték, így amikor hivatalosan bementek az örökösök ügyvédei megnézni a pénzt, kötvényeket, ékszereket, nem találtak csak 47 fillért. Hogy hová lett a pénz és a vagyon? Ez végül nem derült ki a leírásokból.
Miután Havedra Mariskát letartóztatták, szinte minden percéről beszámoltak a lapok. Sok hazugság is volt ezek között az információk között, például, hogy a nő szinte megbolondult a zárkában, állandóan oktalanul nevet és össze-vissza beszél. Ilyen és ehhez hasonló szösszeneteket olvashatott a korabeli olvasó:
„...minthogy H. Mariskának múló természetű női baja van, kérte, hogy lakásán vegyék őrizet alá. A rendőrkapitány elutasította a kérelmet. Minthogy azonban Bartha Antal dr. törvény- széki orvos konstatálta, hogy Haverda Mariska baja miatt tényleg nem töltheti a fogházba az éjszakát s ezért megengedte, hogy a kórházba szállítsák."'
Később a Párisi Áruház eladónője is jelentkezett, aki szerint a gyilkosságot megelőző néhány nappal Haverda Mária nála vásárolta meg a gyilkos fegyvert. Felismerte őt egy fotó alapján.
Kép forrása: wikipedia, készült 1911
Április 30-án újabb letartóztatás történt, méghozzá Mariska rokonát Vojtha Antalt fogták gyanuba. Először azt mondta sose járt Szabadkán, aztán végül elismerte, hogy többször is volt a városban. A Park étterem pincérei legalább harmincszor látták egy másik férfi társaságában, ahogyan figyelik azt az útvonalat, merre özvegy Haverdáné járt ki a szőlőbe. Egy alkalommal Vojtha állítólag a társának azt mondta, hogy ne játszon a pisztolyával, mert könnyen elsülhet.
Vojtha egyébként Haverda Mária unokatestvére volt és a leírásokból az derül ki, hogy talán az ő szerelmük volt az oka annak, hogy Mariskát kitagadta a család.
A lapok ezt írták a szeretőről: "Vojtha, aki cinizmusával tűnik ki, elég kalandos múltú ember. Hódmezővásárhelyen, mint onnan írják, 1904-től 1907-ig volt alkalmazva mint rendőrfogalmazó. Közben itt nőül vette Kovács Rózsikra óvónőt, kis fizetéséből, 1300 koronából nagyúri életet élt, szeretőket tartott, kártyázott, azonban hamisan, amire rá is jöttek. Váltó-manipulációi is voltak, mig a rendőrségtől iparhatósági bélyegek sikkasztása miatt kellett távoznia, de eljárást nem indítottak, ellene. Később Budapesten, detektív lett, utóbb pedig posta-gyakornok, de mindenütt kihágásokat és bűnös manipulációkat követett el. A gyilkosság előtt Hódmezővásárhelyen járt, ahol rokonaitól 60 forintos váltót akart kicsikarni, ami nem sikerült. Ott tartózkodása idején úgy feleségéhez, mint nagynéniéhez ismeretlen tettesek betörtek és mindkettőnek ékszereit, mintegy 800 korona értékben ellopták és ma sem kerültek meg. A gyanú most ez ügyben is Vojthára irányul és ezirányban vizsgálatot is indítottak"
A viszonyt folytató Haverda Mária és Vojtha Jánossit arra használták fel, hogy ölje meg a nő anyját, majd öngyilkosságra akarták rávenni a szerencsétlen embert.
Május 20-án Jánossi a nagy nyomás, a tanuvallomások és reményvesztettség miatt, mindent bevallott. Azt mondta, hogy ő ölte meg a nőt, Mariskával együtt tervelték ki a gyilkosságot. Tudták, hogy a végrendeletben Mariska örökölheti a fele vagyont, de féltek attól, hogy az öregasszony meg fogja gondolni magát és kiveszi a végrendeletből a lányát, ezért cselekedtek. Haverda Mária ekkor szintén azt vallotta, hogy ő akarta megöletni az anyját, hogy biztosan megkapja az örökséget.
Május 23-án Klein Pál Lipót szövetkezeti igazgatót szintén előzetes letartóztatásba helyezték gyilkosságra való felhajtásgyanúja miatt, és azért, mert Ő szerezte a hamis tanukat, akik alibit igazoltak a párnak.
A per során mindenki azt találgatta, hogy vajon a bíróság előtt is vállalja - e tettét az elhunyt lánya. És valóban, ő és Vojtha is mindent tagadott. A tárgyalás egyik érdekessége volt, hogy a folyamatban lévő ügyben eljáró bíró, dr Balogh Béla cikket írt a Bácskai Naplóban a perről, mely miatt természetesen fegyelmit kapott és ezért újra kellett tárgyalni az egész ügyet. Ekkor a Kúria úgy döntött, hogy nem Szabadkán, hanem Szegeden kell megrendezni a tárgyalást, melyre 1910. február 7-én sor került.
És itt jött az újabb fordulat, miután Jánossi mindent beismert, a két másik vádlott tagadott, az esküdtszék mindhármukat felmentette. Pedig ott feküdt a bíró asztalán a tárgyi bizonyíték, a gyilkos fegyver. Jánossi annyira nem értette mi történik vele, hogy úgy kellett a Csillag börtönből kitoloncolni, hogy menjen már haza.
Vojtha és Haverda Mária nagy boldogságban külföldre utaztak, meglepő módon magukkal vitték Vojtha feleségét is, és jól érezték magukat, miközben az ügyészség fellebbezése miatt 1910 június 21-én a Kúria megsemmisítette a felmentő ítéletet. Az új eljárás kezdete után két nappal mindhárom korábbi vádlottat újra letartóztatták.
A tárgyalásra a budapesti törvényszéken került sor, ahol az esküdtszék Haverda Máriát felbújtásban, Jánossit előre megfontolt gyilkossággal, Vojtha Antalt bűnsegédi bűnrészességben bűnösnek mondta ki és ezért Haverda Máriát tizenkét, Jánossit tíz, Vojthát nyolcévi fegyházra ítélték.
A szép Mariskának rabruhába öltözött és a bíróságon még egy hatalmas jelenetet is rendezett, ahol az ítélet hirdetését követően, hisztérikus sírógörcsben fetrengve üvöltözte, hogy ártatlan. Miután letöltötte büntetését, s mint tönkrement öregasszony szabadult, Nagytétényben élte le utolsó éveit egy kis házban. Naponta órákig imádkozott a templom kövén térdelve.
Források:
