A történelem során a makacs betegségekkel küzdők nemcsak az orvostudományban bíztak, hanem sokszor kufárok, csodadokorok és szemfényvesztők hálójába kerülve reménykedtek a gyógyulásban. Hazánkban is több csaló volt, aki visszaélt a betegek bizalmával, az egyik igen híres "gyógyító", Wunderlichné a sashalmi szabómester felesége volt, aki a korabeli híradások szerint kezének delejes erejével gyógyított.
1926-ban találtam először Wunderlichnéra vonatkozó leírást, miszerint a hatóságok nem találtak okot arra, hogy az asszonynak megtiltsák tevékenységét. A 8 Órai Újságban megjelent írás szerint "Bár sok szélhámos él vissza, a már bizonyítottan létező, emberi delejes gyógyító erő használatával, azonban Wunderlich Péterné testéből és kezéből rendkívüli delejes gyógyító erő sugárzik, melyet már gyermekkora óta érzett". A tudomány mesmerizmusnak nevezi a kézrátevéssel, simogatással való gyógyítást. Alapja az a meggyőződés, hogy a gyógyító életereje (vitalitása) az érintés által átmegy a beteg testébe.
Az asszony kezeiben rejlő mágikus erő annyira jól érezhető volt, hogy a hozzá forduló betegeket mindenféle egyéb eszköz, gyógyszer segítsége nélkül tette fájdalommentessé. Az a víz és vattapamacs, melyben a kezét áztatta, átvette a delejes erőt. "Például ez a vattadarab a selyempapirszeletet napok múlva is magához vonzza és függve tartja" - állította a tudosító. Bár az asszony nem fogadott el a kezelések után pénzt, a csodatévő vízet és vattapamacsokat kis összegekért eladták a betegeknek. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Az újságban leírtak szerint csodálatos hatással volt szinte valamennyi betegségre. "Beszélik, hogy
a testéből kiáradó magnetizmus néhány napl egyszerű simogatás után vissza adta világtalanoknak a látást, süketeknek a hallást és a beszélőképességei, hogy a mankóval járók bénaságát, ideggyengeségét megszüntette,
sőt nemcsak idegbántalmakat, hanem reumatikus vagy más okokból keletkezett bénulásokat és fájdalmakat is, daganatokat, a tüdő, a szív, a vese, az epe, a gyomor különböző bántalmait sikerült az általa kezelt betegek állítása szerint megszüntetnie." (8 Órai Ujság - 1926 febr. 24)
A magnetikus erővel bíró asszony egyáltalán nem fogadott el semmilyen honoráriumot a kezelések után. Éppen ezért már nemcsak budapesti betegek keresték fel sashalmi lakását, hanem vidékről vonattal érkeztek a Keleti-pályaudvarra a gyógyulást váró szerencsétlen emberek, akik aztán szinte egy csapatban indultak a gödöllői expresszel tovább a gyógyítóhoz. Útközben egymásnak mesélték a hallott sikertörténeteket. Volt olyan - az újságok tanúsága szerint,- aki hat éve béna férjét cipelte el az asszonyhoz és annak két-három kézsimítása követően a béna férj végigsétált a szobán.
Szóval Wunderlichné sashalmi otthona előtt több száz, sőt ezer ember várakozott türelmesen a sorára, az asszony pedig már reggel fél hétkor kezdte a kezeléseket, elsőként a kocsival érkezetettekét, így kisebb volt egy idő után a tumultus. A 30-35 év körüli, finom arcvonású, barna hajú asszony a nap végére teljesen kimerült, kétszobás kis lakásában pihente ki fáradalmait. A spiritista asszonynak egy idő után felajánlottak egy házat, ahol kezelhette a betegeit. Bírósági pere is volt, feljelentették kuruzslásért, azonban több mint 300-an mentek el mellette tanuskodni, hogy végül ejtették a vádakat. A város községházán nem nézték jó szemmel a hatalmas népvándorlást, ami napi szinten folyt a Wunderlich ház felé. Volt olyan nap, hogy 6-8000 ember tartózkodott a ház körül, amit természetesen sem az ott lakók, sem a hatóságok nem néztek jó szemmel. Akkora volt a tömeg, hogy hidegárusok és büfések által árusított utcai étkezdék álltak fel az utakon. Járványügyi szempontból is aggályosnak találták a tömeget, hiszen rengeteg fertőző betegséggel küzdő is az asszonytól várta a csodát. A községbeli orvosok vizsgálták a ház előtt táborozó tömeget és köztük találtak több bacilusgazdát is. Emiatt a Községháza a belügyminisztérium és a népjóléti minisztérium döntését várta arra vonatkozóan, hogy Wunderlichné hol, és hogyan folytathatja a tevékenységét szabályos keretek között.
Forrás: vasutallomasok.hu
1926 márciusában Wunderlichné szeretett volna némi nyugalmat magának, ezért eltűnt lakásából. Férje, annak testvérei és a rokonok tartották a frontot és a rendőrség segítségére is szükség volt, miután a ház előtt sokasodó tömeg nem hitte el, hogy az asszony nincs a lakásban. Mindenáron be akartak törni, hogy saját szemükkel győződjenek meg arról, hogy a csodatevő nemcsak bújkál előlük, hanem valóban elutazott pesti rokonaihoz.
A vármegye házára hivatták az asszonyt, mert tarthatatlan volt már a sashalmon kialakult állapot. Állítólag próbálkoztak már sorszámok kiosztásával is, viszont a nyerészkedők a budapesti nagyvásárcsarnokban 200.000 koronáért árusították a jobb sorszámú helyeket. Szóval a vármegye házához hívott Wunderlichnénak helyben kellett bizonyítani a gyógyító erejét, így több, előre kiválasztott és orvosok által megvizsgált beteget vezettek elé, akik közül hármat ott helyben kezének erejével meggyógyított. Ezek után a gyógyító kocsiba pattanva távozott ismeretlen helyre. A vizsgálat később megállapította, hogy Wunderlichné kezelései az alacsonyabb intelligenciájú és befolyásolható idegrendszerü egyéneknél ért el eredményeket, amíg több páciensnél nem észlelt javulást a bizottság. Egyébként felrótták neki azt is, hogy míg a háza előtt összeverődőtt hatalmas kontoll nélküli tömeg várja őt, addig bújkál a fővárosban. 1926 március 12-én végül betiltották a rendeléseit, indoklásként azt hozták fel, hogy a rengeteg embernek, akik a kezelésre várnak nincs megfelelő helye várakozni, a szabad ég alatt, tábortüzek mellett töltötték az éjszakákat a rá váró betegek. Közben többen, akik mégsem teljesen gyógyultak meg, visszatértek a házhoz és megdobálták a homlokzatát, mondván, hogy az asszony nem segített rajtuk.
Wunderlichné a vizsgálat után a budapesti Hermina út 27 szám alatt húzta meg magát családjánál, de a betegek hamar rátaláltak és itt is tovább folytatta a kezeléseket, de csak rövid ideig, mert innen is hamar továbbállt, miután már a lapokban is megjelent, hogy nemcsak erkölcsi, hanem anyagi felelősséggel is tartozik a betegeinek, és amíg nincs hatósági engedélye nem végezheti tevékenységét.
Ismét berendelték a főszolgabíróhoz kóklerség miatt, ahol a bíró három napot kért a döntésre, az ügy bonyolultságára tekintettel. Wunderlichné március 17-én hatósági engedély nélkül szuggeszciós gyógymódot alkalmazott kihágásért egymillió ötszázezer korona büntetést kapott, de az ítélet végrehajtását egy évre felfüggesztették.
Pár napig hatott is a hatósági figyelmeztetés, aztán a csodatévő asszony küzdve a belső kényszerrel, ismét gyógyításba kezdett. A 8 Ória Újság ezt írta ekkor a korábban cikkeik által istenített asszonyról: "Maga a delejes asszony nem fogad el pénzt senkitől a világon. Isten ments, hogy megfizettesse a körme alól kibuggyanó csodás fluidul mot! Ellenben pénzt fogad el a „titkár úr,“ a manager, az impressiárió, akinél 200.000 koronát kell leszurkolni, hogy Wunderlichné autón roboghasson a fentemlített bűvös fluíduuimal együtt a szenvedő beteg kórágyához."
Szóval kezdett kibukni a lóláb, ezért aztán az asszony masszőr igazolványt szerzett és így a margitszigeti kisszállóban kezdett dolgozni. Itt már fogadott el honoráriumot azért, mert le kellett adnia a részesedést az ellenőrző orvosoknak, magának a helynek a bérletért, sőt még a vendéglőt is ő bérelte ki, így téve több bevételre szert, a hozzá járó betegektől. Akik voltak szép számmal, hiszen mindenhová követték a csodatévő asszonyt. Egy hétig tartott itt is csak a renomé, miután a III. kerületi tisztiorvos a Margitszigeten is betiltotta Wunderlichné tevékenységét.
A következő egy-két hónapban szinte megállás nélkül kellett költözködnie kerületről-kerületre, mindenhonnan kitiltották tevékenységét. Aztán feltűnik a mozikban egy film, mely eredeti felvételeken mutatja be a delejes asszony tevékenységét. Szinte valamennyi mozi műsorában megtalálható volt ez a mű, még vidékre is eljutott, de Szegeden betiltották a vetítést kuruzslás népszerűsítésére hivatkozva.
1926 májusában már odáig fajultak az események, hogy a rendőrség lefoglalta az asszony üzleti könyveit. A vizsgálat során megállapították, hogy a nő már 80-100 ügynököt alkalmaz, akik felhajtják neki a betegeket. A Szív utca 69 szám alatti Dajkavizsgáló Intézetbe vitték a pácienseket, ahol a delejes nő napi 200.000 koronát kapott a rendelésért. Ugyanekkor az intézet vezetőjét, dr. Weisz Henrik orvos ellen is eljárást indítottak, miután együttműködött Wunderlichnéval. A vizsgálat során az asszony azzal védekezett, hogy nem ő szedte a pénzt, és végül hatásos volt az érvelése, mert felmentették a vádak alól.
A gyanúsítások hatására az asszony fogta magát és elhagyta Magyarországot. Csehországban, Romániában és Jugoszláviában kezelte tovább a betegeket, érdekes módon ott hatóság által engedélyezve, orvosi felügyelettel folyt a munka.
Biztosan jól ment a biznisz külföldön, mert 1926. szeptemberében hazatérve Sashalmon vásárolt magának 125 millió koronáért egy házat, melyet 150 millió koronáért átalakíttatott.
Az évek folyamán többször vádba fogták az asszonyt, de általában felmentették vagy kisebb pénzbírsággal megúszta a büntetést. Folyamatosan végezte delejező tevékenységét és 1930-ra már annyira híressé vált, hogy a budapesti fellépésén hangját vesztett Galli-Curci is hozzá fordult gyógymódért. Miután Wunderlich asszony szinte bejárta a világot gyógyító képességeivel, Londoban a neves Conan Doyl özvegyét és leányát is kezelte.
Évekig folytatta a tevékenységét, abszolút jólétbe élt családjával, utazgatott a világban. 1936 januárjában utólérte a végzete, tébécés lelt és három hónap alatt, sashalmi villájában eltávozott oda, ahol már nem segít a delej, a viz és a delejes vatta sem. Halála után már többet nem cikkeztek a lapok csodás gyógyításairól, viszont férje nem akarta, hogy az aranytojást tojó tyúk eltűnjön, így egy felfedezettjét próbálta Biacsi Árpád személyében asszonya helyére ültetni.
1941-ben a Szentesi Naplóban jelent meg a következő cikkrészlet, melyet az eset margójára szeretnék állítani: "— Eladó a Wunderlichné háza és nem találnak rá vevőt. Nem azért, mert holmi kis viskó lenne, ellenkezőleg pompás kerti villa, nagy parkírozott telken,mégis hónapok óta áll üresen, mint egy bagolyvár. Pedig Wunderlichné nem volt kísértet, éjjeli szellem, csak ügyes üzletasszony, aki az emberek hiszékenységét kihasználva, szép vagyont gyűjtött össze delejes vattájával. Most eladó a szép villa, de a sashalmiak elkerülik, mint egy várromot, amelyben éjjeli szellem jár tizenkét órakor éjjel. A müvelt sashalmiak babonás félelemmel kerülik a házat, ahol annyi szenvedő ember megszabadult, nem ugyan a szenvedéseitől, hanem a — pénzétől. Egy ház nem kel el Sashalmon a babona miatt."
Tanulságként mondhatjuk, hogy vigyázzunk milyen gyógymódot veszünk igénybe betegségeink kezelésére. Napjainkban is rengeteg a csaló, kókler, akik a hiszékenyebb, sérült emberek pénzét elszedik áltudományos magyarázatokkal. Mindig próbáljunk hivatalos, orvosi segítséget kérni, ne hagyjuk magunkat befolyásolni.
Források:
Pesti Hírlap 1926
9 Órai Ujság 1926-1930
arcanum.com
