Nagy port kavart fel az 1883 március 29-én történt bűneset, mely során Magyarország egyik első zászlós urát, a főrendiház elnökét, a legfelső bíróság fejét, gróf székhelyi Mailáth Györgyöt aljas nyereségvágyból, brutálisan meggyilkolták Dísz téri otthonában.
Mailáth György nagy műveltségű ember volt, aki élete során igazán kivette a részét a hazai belpolitikából, és emellett pártolta a művészeteket, tudományokat. Bár nagy tiszteletben állt, magánéletében nem volt könnyű természetű ember. Merev, tartózkodó magatartása miatt sok szolgálója rövid időn belül felmondott, vagy ő vált meg tőlük gyorsan. A március 29-én történt rablógyilkosság megrázta a közvéleményt, hiszen ebben az időben szinte elképzelhetetlen volt, hogy a főváros közepén álló paloták egyikében ilyen brutális bűntett történjen.
A hazai újságírás egyik történelmi pontjának számított az 1883-ban történt bűneset, mely időtől fogva mondhatjuk, hogy Magyarországon is megjelentek a bulvár cikkek. A Mailáth üggyel kapcsolatban naponta jelentek meg igazán részletes hírek, melyekben a "budavári tragédiaként" hivatkozott gyilkossággal foglalkoztak. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Kép forrása: Wikipédia- Andrássy út
Leginkább a Pesti Hírlap és a Budapest című újságok hozták öles szalagcímekkel a napi híreket az eseményről, annyira részletezve a történéseket, hogy a március 29-e és 31-e közötti számaikban felsorolták mindazok nevét, akik részvétet nyilvánítottak a megtört Mailáth családnak. Az újságok rajzolói érzékletesen mutatták be az elhunyt haláltusájától kezdve, a gyanúsítottak vallatásán át, egészen az elhunyt lakásának bemutatásáig mindent.
Az ország lakóit közel fél évig tartotta lázban az eset, a lapok alig tudták győzni a nyomtatást, az emberek sorban álltak a friss hírekért. A gyilkosság után pletykák kaptak szárnyra arról, hogy nem is rablógyilkosság, hanem családi bosszú áll a háttérben. Aztán arról is beszéltek az emberek, hogy az elhunyt szinte kényúrként bánt szolgálóival, cselédjeivel úgy bánt, mint az állatokkal. Úgyhogy többen tudni vélték, valószínűleg sértett cselédek lázadása miatt történt a kegyetlen gyilkosság.
Kép forrása:Pesti Hírlap 1928
Ezeknek a pletykáknak az újságok bőséges táptalajt szolgáltattak, miután olyan híreket is megjelentettek például, hogy Mailáth Györgyöt fiatalabb korában már megpróbálta megölni egy embere. Az 1839-ben 20 éves fiatalembert egy hivatalos szemleútja során, a vele együtt utazó inasa próbálta meg eltenni láb alól, az úrnál lévő pár ezer forint miatt. Az elől lovagló Mailáth-ot hátulról meglőtte és kirabolta szolgája, majd az úton sorsára hagyta vérbe fagyva. Csak másnap találták meg Mailáth-ot, aki felgyógyult és tíz évvel később Amerikából kapott levélben tudta meg, hogy szolgája volt az elkövető, aki visszaküldte az elrabolt pénzt, miután halálos ágyán megbánta tettét.
Szóval ilyen előzmények után találtak rá 1883 március 29-én az elhunytra és az újságok mindjárt nagy részleteséggel írták meg a holttest megtalálásának körülményeit. Részlet a Nemzet, 1883. március 29. számából:
„A látvány, melyet a holttest nyújt, iszonyú és megdöbbentő egyszerre. Ott fekszik a padozaton, összezsugorodva, háló ruhájában, s kezei a halálmerevsége folytán még akkor is úgy egymásra téve, amint összekötözve voltaimért a kötélzsineget levették róla, - a lábai szintén ez okból úgy fektetve egymásra, mint azt a kötél összezsugorította, ugyancsak megszabadítva kötelékeitől. Ajka véres, szájába egy finom törülköző kendő erőltetve, - az erőltetés következtében nyomták a torkára nyelvét, s vérezték össze ajkait, - az arcza csupa szederjes vörös a megfulladás erőszakosságától, gömbölyű, magas homloka, s kopasz feje az aláfutó vértől egészen szederjes kék. Leírni e látvány iszonyát alig lehet, mert a szemlélő tekintetét elönti a könnyű, szívét megdermeszti a rémület."
A gyilkosság másnapján történt boncolás 32 külsérelmi nyomot és súlyos belső sérüléseket állapított meg az elhunytnál. Betömött szája, zsineggel történt fojtogatása miatt a halál okának a fulladást jelölték meg. Úgy tűnt, hogy a sértett erősen védekezhetett, mert több seb volt a karjain, kezén. Egyértelművé vált az is, hogy nem egy tettest kell keresnie a rendőrségnek. Sajnos ekkor még nem álltak rendelkezésre modern nyomozói eszközök, csak a századforduló után készült el a bűnügyi nyilvántartás és egyéb hatékony újítások. Így szinte csak a széleskörű tanúkihallgatásokban bízhattak a nyomozók.
Természetesen hatalmas apparátust vezettek be a nyomozás során, még a monarchia területére is kiterjesztették a vizsgálatot. Elsőként vizsgálták meg a holttest körüli helyszínt. A gyilkosság elkövetésére Mailáth hálószobájában került sor. Teste mellett vasdarab feküdt és kisebb kötéldarabok. A szalonban kiürített szivardoboz és egy 9-es méretű szarvasbőr kesztyű. A dolgozószoba erkélyéről lógott le egy kötél, amely az Albrect útra néző bástyához vitt, melynek alján egy véres pengéjű kést találtak. Úgy tűnt a nyomok alapján, hogy az egyik elkövető is megsérülhetett erősen vérzett. Lábnyomokat is rögzítettek a sáros talajban. A helyszíni vizsgálat során megállapították, hogy csak úgy tudták elkövetni a bűncselekményt, ha a lakosztály mellett lévő szobában élő Berecz Jánossal - Mailáth szolgája - találkoztak. Az épület elrendezése miatt, ez valószínűsíthető volt. Egyébként a háló melletti fürdőszobában talált véres mosdótál alapján gyanították, hogy a tettesek még le is mosakodtak, mielőtt távoztak a helyszínről.
Kép forrása: Pesti Hírlap 1883. - A Mailáth palota lakosztályának elrendezése
I-dolgozószoba, II-fogadószoba, III-hálószoba, IV-fürdőszoba, V-Berecz szobája, VI-árnyékszék
A helyszíni szemle után azonnal kihallgatták az inast, Berecz Jánost, aki egyértelműen gyanússá vált, miután a holttest megtalálásának történetét kétféleképpen adta elő. A gyilkosság előtti este állítása szerint 11 órakor vetkőztette le az országbírót, majd vizet vitt neki és ezután ő is lefeküdt aludni. Amikor azt kérdezték tőle, hogy hallott - e valami szokatlan zajt, azt felelte, hogy mélyen alszik, semmi nem zavarja fel álmából. Miután a szobáját csak egy vékony fal választotta el a tetthelytől, ezt az érvelést nem igazán hitték el neki a rendőrök.
A tovább nyomozás során megállapították, hogy nagy helyismerete lehetett az elkövetőknek, mert nem volt semmi feltúrva, sőt az elhunyt állandóan nyakában tartotta éjjeliszekrénye kulcsát, melyet elvettek tőle. A tettesek tudták, hogy a kulcsok a dolgozószoba asztalának fiókját nyitják, melyben megtalálható volt a páncélozott Werheim-szekrény kulcsa is. Az elkövetők nyugodtan kinyitották a zárakat, és elvitték az országbíró óráját, tárcáját, benne 6-800 forintját, gyűrűjét, valamint Szent-István rendjelét is. Mivel a páncélszekrény kulcsait magukkal vitték a gyilkosok, így egy ideig nem is tudták mi hiányzik a szekrényből.
A rendőrök elkezdték a cselédek és hozzátartozók kihallgatását. A gyilkosság éjszakáján hatalmas vihar tombolt, így nem hallhatták az elhunyt kiálltásait sem. Egy időre megtorpant a nyomozás, azonban március 31-én a Mailáth-palotával szemközti kocsma tulajdonosa értékes információkkal szolgált. Elmondta, hogy a gyilkosság előtt néhány héttel Berecz János és két másik férfi nála iszogattak és amikor néhányszor kicserélte náluk a boroskancsót, mindig elhallgattak, gyanakvóan néztek rá, valamit titkoltak. A kocsmáros tudta a nevét a két ivócimborának, így került a rendőrség figyelmének központjába Spanga Pál és Pitély Mihály.
Négy nappal a gyilkosság után eltemették Mailáth Györgyöt. A temetés napján így írt a Budapesti Hírlap 1883. 90. száma: "Beláthatatlan tömeg mindenütt, a Ferenc-József- tértől kezdve föl a dísztérig. Erkélyeken, ablakokban fej fej mögött, háztetőkön, utakon, a lánchídon feketéllik a sok ember délután 2 óra óta. A propellerek, különösen a Lánc-hidi, majd elsüllyedtek az átkelő nép terhe alatt. A budai lánchídfő, melynél a rendet maga a nép tartotta fönn, a főút torkollata, az ellipsz és az Albrecht-utra hajló hegyoldal a rajta heverésző kényelmes sűrű csoportokkal érdekes látványt nyújtott; mindenütt megszámlálhatatlan tömeg által tarkítva minden talpalatnyi föld."
A rendőrség nagy nyomás alatt állt, ezért mielőbb be kellett gyűjteniük a gyanúsítottakat. Hatalmas hajtóvadászat indult a feltételezett elkövetők után. Spanga személyleírását és fényképét 1883. április 1-én tették közzé az újságokban, ezek szerint egy 168 cm magas, közepes testalkatú, szőke hajú, zöld szemű, szakállas férfit kerestek. Különös ismertető jele a bal arcán húzódó, hosszú sebhely volt. A teljesen átlagosnak mondható gyanúsított elfogásához a nyomravezetőnek 1000 forint jutalmat ígértek. Természetesen ahogyan ez ilyen nagy összegű jutalom esetén lenni szokott, szinte óránként érkeztek bejelentések hogy látták a gyanúsítottat.
Sikerült megtalálni szállásadóját, ahol megtalálták a gyilkosság helyszínén hagyott véres kesztyű párját. A gyanú egyre inkább Spanga felé terelődött, miután a cipésze azt vallotta, hogy a gyilkosság másnapján felkereste őt és nagyon sok pénz volt nála. Új cipőt vásárolt és a régi, sáros párt otthagyta a cipésznél, melyet a rendőrség lefoglalt.
A budapesti nyomozók április eléjén letartóztatták Pitély Oláh Mihályt és társát, ekkor kezdett kirajzolódni egy budapesti bűnbanda tevékenysége. Egyre inkább úgy tűnt, hogy nemcsak a gyilkosság, hanem 1882 augusztusában gróf Andrássy Gyula palotájában történt betörés is ezeknek az embereknek a számlájára írható. Majd további egyéb - az előző időszakokban híres betörések is hozzájuk kapcsolható volt.
Április 13-án szenzációs híreket közöltek a lapok. Spanga Pált - aki akkora már egy bűnszervezet fejeként volt ismert - Pozsonyban elfogták a rendőrök. Elfogása nem volt egyszerű, miután a Duna-parton megállították igazoltatni, előbb a hídról a vízbe akart ugrani, majd előrántotta fegyverét és háromszor a saját arcába lőtt vele. Két golyó ugyan mellé ment, de a harmadik a szájában megsebesítette. A rendőrorvos gyors segítsége után kiderült, hogy sérülése nem súlyos, úgyhogy néhány napon belül Budapestre szállították.
Kép forrása: Képes Hírlap 1928
Az addigra már mérhetetlenül felzaklatott pestieknek, óriási megkönnyebbülés volt, hogy elkapták a gyanúsítottat. Mindenki rémülettel telve járkált az utcákon korábban, hátha őt is megtámadja a gyilkos Spanga. Az elfogását követően sokáig nem vallott, tagadta a tettét, majd amikor május 19-én szembesítették a banda tagjait, az egyikük elbizonytalanodott és bevallotta, hogy a kést, melyet a gyilkosság helyszínén megtaláltak, ő vette Spanga kérésére. Ekkor Spanga mindent bevallott, tettestársait is megnevezte, akik Berecz és Pitély voltak. Később Berecz is beismert mindent, viszont Pitély végig tagadta bűnösségét.
A főtárgyalást a Fortuna utcai börtönben várták a fogvatartottak, akiknek elmeorvosi vizsgálata nem talált büntethetőséget kizáró okot. A tárgyalást óriási érdeklődés övezte, a terem zsúfolásig megtelt. Az épület előtt is százak várakoztak arra, hogy a tudósítók elmondásaiból azonnal értesülhessenek az eseményekről.
A korábban elvetemült, félelemetes gyilkosokként ábrázolt elkövetők, a tárgyalóteremben már szánalmas embereknek tűntek, nem úgy, mint ahogyan az újságírók beállították őket írásaikban. 1883. október 6-án, az „aradi vértanúk" kivégzésének 34. évfordulóján hirdetett ítéletet a budapesti törvényszék a kiegyezés utáni korszak legsúlyosabb bűntényének ügyében. Berecz János szerepét mint felbujtóét állapította meg a törvényszék. Spanga Pált, Pitély Mihályt és Berecz Jánost halálra ítélték, az ítélet ellen mindhárman fellebbeztek, sikertelenül.
1884. február 23-án mindhárom vádlottat az Eggendorfer-féle fogházban kötél általi halállal sújtották. Több mint 200 jegyet adtak ki azok számára, akik saját szemükkel akartak meggyőződni az ítélet végrehajtásáról. Az aznapi újság beszámolt az akasztás menetéről, valamint egy fontos eseményről, mely a kivégzés idején történt:
"A Mailáth gyilkosain végrehajtott kivégzés következtében a főváros alsóbb rétegeiben rendkívüli izgatottság jelei észlelhetők. A kivégzés alatt városszerte, de különösen a Kerepesi- uton és annak közelében kisebb-nagyobb csoportok alakultak, leginkábh a munkásnép soraiból; a csoportok élénken vitatkoztak a nap eseménye, a kivégzés fölött. Összehasonlitást tettek a tisza eszlári eset és a budavári gyilkosság között és sokfelé nagy elégedetlenség nyilatkozott, sőt sokan hangosan igazságtalanság miatt panaszkodtak. Az izgalom akkora mérveket öltött, hogy a rendőrség kénytelen volt a Kerepesi - utón ma estig katonai kordont felállit- ni s azonkívül az egész városban erős őrjáratok czirkáltak naphoszszant. Ezek az óvatossági intézkedések annnál szükségesebbeknek látszanak, mert tegnap este már is fordultak elő a város több nyilvános helyén zavargások." (Ellenzék 1884.46.szám)
A cikk fő forrása: Médiakutató 2002. évf. 7.szám
További források: arcanum.com
