Több mozgatórugója lehet egy gyilkosság elkövetésének. Általában a pénz, az irigység és a szerelem a legfőbb okok, amiért súlyos bűncselekményeket követnek el a tettesek. Az 1900-as évek elején történt kegyetlen hármas gyilkosság motivációját is az előbb felsorolt okok közt kell keresni.
Egy csendes, virágzó kis faluban, Edelényben 1911. augusztus 5-éről 6-ára virradó szombat hajnal két órakor, baltával verték agyon a Czeizler Család három tagját. A borsodi település szélén állt a csárda, ahol a kegyetlen és érthetetlen tettet elkövették. Az emberek emlékezetében még élénken élt a dálnoki mészárlás, ahol kóbor cigányok voltak az elkövetők és hasonlóan állatias erővel és módszerrel történt a gyilkosság. (Ezt az esetet hamarosan egy új cikkben fogjuk közzétenni.) [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Az újságok a gyilkosság felfedezésének másnapján már arról cikkeztek, hogy valószínűleg ismét a cigánybűnözés állhat a kegyetlen tett mögött és sürgették a "cigánykérdés radikális megoldását". A korábbi eset kapcsán feltételezték, hogy újra megtörtént a szörnyűség, miután nem történt érdemi lépés a kormány részéről a "cigánybestialitás" megállítása érdekében. A településről, ahol az augusztusi gyilkosság megtörtént úgy írtak a lapok, hogy színmagyar település, rendezett utcákkal és házakkal, ahol jólétben élnek az emberek.
Kép forrása: Budapest 1911.okt.25. száma
A rövid bevezető után, nézzük mi történt pontosan a csárdában azon a bizonyos augusztusi éjszakán.
A sekélyvízű Bodva folyó partjától nem messze állt a zsúpfedeles sárga kis parasztház, mely csárdaként működött. Czeizler Henrik és felesége üzemeltette a helyet, a kocsma tulajdonosa Deutch Dávid volt. A gyilkosságot egy béresasszony fedezte fel, aki reggel hét körül pálinkáért ment a kocsmába. Molnár Istvánné hiába zörgetett, nem nyitotta ki senki az ajtót, ezért bement az udvarba és belesett az ablakon. Ekkor látta meg vérbe fagyva a kocsmárost és feleségét és azonnal kiabálva segítséget hívott. A csendőrök és a szomszédok a helyszínre érkezve Czeizlert és feleségét az ágy közelében találták meg széthasított koponyával, mindketten halottak voltak már akkor. Viszont még életben találták, bár öntudatlanul Czeizler Henrik 17 éves hugát, aki szintén a csárdában lakott. Neki három ütést mért a tettes a fejére, erősen vérzett és öntudatlan állapotban volt. A lányt azonnal az egyórányira lévő miskolci közkórházba szállították, a csendőrök pedig nekiláttak a nyomozásnak.
A helyszíni vizsgálat alapján megállapították, hogy hajnal egy és két óra között történhetett a bűncselekmény és megítélésük szerint olyan ember követte el a rettenetes bűnesetet, aki jól ismerte a járást. Ezt abból következtették ki, hogy a gyilkos az épület alatti pincében lévő szerelőlyukat bontotta ki, majd onnan a lépcsőn a konyhába ment, májd át a szobába, ahol a mélyen alvó családot megtámadta és baltával agyonütötte. Dulakodásnak nem volt jele a szobákban, ebből gondolták, hogy a férj azonnal meghalt, az első csapástól. A feleség a másik szobában aludt, de felriadt és épp az ajtóhoz szaladt, amikor összetalálkozott a gyilkossal. Két hatalmas fejszecsapástól a küszöbön halt meg a szerencsétlen asszony. A harmadik szobában lakott a fiatal Gizella, a halott kocsmáros huga, aki szintén menekülni próbált, de ő sem járt sikerrel. Három csapást mért rá a tettes, melytől azonnal összerogyott és eszméletét vesztette.
A szörnyű tett után a gyilkos fosztogatásba kezdett, de itt is látható volt, hogy célirányosan keresett, nem dúlt fel semmit, tudta hová kell nyúlnia, hogy megtalálja az értékeket. Csak a készpénz kellett neki, a halott kocsmáros aranyóráját, a feleség ékszereit ott hagyta. A csendőrök először bosszúra gyanakodtak, de később kiderült, hogy nagy összegű készpénz volt az egyik fiókban, mely eltűnt.
A vizsgálat középpontjába először a Rudabányáról nemrégiben a falu szélére érkezett vándorcigány csapat került. Az érkezésük óta napi szinten történtek lopások, ezért azonnal az egész karavánt a községházára terelték és kikérdezték. Semmi bizonyítékot nem találtak arra, hogy köztük kell keresni a tettest, ezért elengedték a cigányokat.
A csárda mellett lévő Bodva patak felduzzasztott vizében kezdték keresni a gyilkos fegyvert más nyom hiányában. A molnárral leeresztették a patak vizét és hamarosan megtalálták az alvadt vérrel borított hatalmas baltát. Egyértelmű volt, hogy ezzel gyilkolt a tettes, miután a baltán egy csomónyi hajszálat találtak az elhunyt feleségtől. A megtalált bűnjel vezette a csendőröket egy fontos nyomra. A balta nyele egy darab zöld posztóval volt beleerősítve a fejbe, pont olyan anyaggal, melyet általában az iparosok használtak akkoriban. A lakatosok, asztalosok, és egyéb iparosmesterek kötényének zöld anyagát használta a tettes a balta fejének megerősítésére.
Kép forrása: Tolnai Világlapja 1911. augusztus - A Boldvában keresik a bűnjelet
A nyomozók elég hamar megértették, hogy az elkövetőt nem a cigányok között kell keresni, hanem inkább a Czeizler család ismerőseinek körében, akik jól ismerték a kocsmát. Ekkor került a figyelem középpontjába a helyi asztalosmester fia, Regula Ede, aki maga is iparos volt és jó ismerőse Czeizleréknek. Bejáratos volt a kocsmába, nemcsak mint vendég, hanem sokszor segített a napi munkában is a kocsmárosnak. Egyből gyanús lett a legény, miután szombaton még a csárdában mulatott, majd vasárnap hirtelen eltűnt otthonról. Állítólag a menyasszonyához utazott Gagybátor községbe, ahol Zsóka Teréz várta őt szerelemmel.
Kép forrása: Budapest 1911. okt. 25. száma
A 24 éves fiatalember nem volt ismeretlen a csendőrök előtt. Korábban több lopást is a számlájára írtak már, sőt Drótos János vagyonos bankszolga megzsarolásával szintén őt gyanúsították. "Fekete kéz" aláírással zsaroló levélben kért egy nagyobb összeget a bankszolgától azzal, hogyha nem teljesíti a pénz elküldését Kassán egy megadott címre, akkor megöli. Drótos János a csendőröknek megmutatta a levelet, ahol végül Regula kézírását azonosították. (Erről az esetről további információt nem találtam, mint ahogyan arról sem, hogy miért volt akkor szabadlábon Regula, ha annyi bűnt követett el már korábban.)
Több terhelő bizonyíték is volt Regula ellen, de leginkább a saját apja vallomása volt, ami miatt már biztosan őt gyanúsították a gyilkosságokkal. Az öreg Regula felismerte a neki megmutatott fejszét és azt magáénak vallotta. Emellett úgy tudták több tanú vallomásából, hogy a korábban pénzszűkében lévő Regula, hirtelen nagy címletű pénzeket váltott fel. Ekkor már a csendőrök Gagybátorban Zsóka Teréz szüleinek házában keresték az ifjú Regulát. Őrizetbe vették a fiút, majd átkutatták a menyasszonyék házát. Meggyanúsították a lányt is azzal, hogy tudnia kellett arról, honnan lett hirtelen Regulának pénze, de végül a lány vallomása alapján nem bizonyosodott be ez az állítás. (Regula Ede később megmutatta a csendőröknek, hogy az elrabolt pénzt Gagybátorban rejtette el egy szénakazalban.)
Regula a letartóztatása után fogájába kérte Nick Carter-füzeteit, melyeket állítólag évek óta szenvedélyesen olvasgatott. Társaságban mindig ezekből a detektív regényekből idézett fel történeteket és teljesen elvakították az érdekes, kalandos sztorik. Munkakedve elszállt és inkább vakmerő terveket szövögetett a regények alapján.
Egyébként szinte óráról-órára több bizonyíték került elő Regula ellen, miután első alibije megdőlt, miszerint vonattal elutazott a gyilkosság előtti nap éjszakáján, illetve kiderült, hogy nagy pénzt váltott vasárnap, valamint Miskolcon egy borbélynál járt, aki vért törölt le nyakáról; a vézna, beteges külsejű ember egyre inkább a gyilkosság elkövetőjének gondolták.
Az elhunytakról is szeretnék pár gondolatot elmondani. A 30 éves Czeizler Henrik rendkívül erős ember hírében állott, aki a Deutsch Dávid tulajdonában lévő csárdában először, mint csapos kezdett dolgozni a tragikus esemény előtti évben. Miután 1911 márciusában megházasodott, - elvette Deutsch Mór kiskovácsi gazda 18 éves lányát, Rózát, - kibérelte a csárdát és odaköltözött újdonsült feleségével együtt. Néhány nappal a szörnyű tragédia előtt érkezett hozzájuk Czeizler kishuga, a 17 éves Gizella látogatóba. Három napi szenvedés után végül a kórházban szegény Gizella belehalt sérüléseibe, anélkül, hogy tudatára ébredt volna. Édesanyja ott volt mellette a kórházban és ágya mellett nézte végig a leány szenvedéseit.
Kép forrása: Tolnai világlapja 1911. augusztus - Regula Ede letartóztatása
1911. októberében a bíróság előre megfontolt szándékkal történt emberölés büntettével vádolta meg Regula Edét, bár ő végig tagadta, hogy gyilkosságra készült volna, csak a rablás tényét ismerte be. Állítása szerint a csendőrök megfenyegették, ezért vallotta először, hogy ő ölte meg a három embert. A tárgyaláson előadta, hogy egyik edelényi ismerőse, Kovács Antal volt az, aki elmesélte neki, hogy a kocsmároséknál 5-6000 korona készpénz van, amit közösen megszerezhetnének. Regula állítólag igent mondott arra a tervre, hogy elrabolják a pénzt észrevétlenül. Kovács egyik barátjával, Zöldi Istvánnal is megosztották tervüket és augusztus 5-én este találkoztak is, hogy véghezvigyék a tervet. Regula állítása szerint egyik iparosinas ismerősét is beavatta a tervbe, de állítólag ő és Regula a csárdába már nem mentek be, hanem a mezőn sétálgatva várták, hogy Kovács és Zöldi megszerezzék a pénzt. Ők addig voltak csak a háznál, amíg azon őrködtek, nehogy valaki észrevegye a pincébe való behatolást. Később, mikor a két férfi végzett a rablással, újra találkoztak Regulával, ahol megfenyegették, hogy megölik, ha bárkinek is szól, végül 100 koronát kapott a zsákmányból.
A bíró azonban átlátott a hazugságokon, miután részletesen elmondta, hogy Kovács nem lehetett az elkövető, mivel abban az időben Regulával feszült viszonyban volt, ráadásul előtte kapott nagyobb összeget az árvaszéktől, így nem volt szüksége a rablásra. A fiatal inast sem vádolták meg semmivel, mert még szinte gyerek volt. Ráadásul a bíró rámutatott, hogy Regula nagyon jól tudta, hogy Czeizleréknél nincs akkora összeg, amekkorát állítólag Kovács mondott. További egyéb bizonyítékok is a férfi ellen szóltak, így végül meghozták az ítéletet és halálra ítélték Regula Edét.
Felmerül a kérdés, hogy vajon miért volt szüksége pénzre az asztalosmesternek, aki szakmát tanult ember volt és nem éhezett. A válasz a szerelemben rejlik megint csak, mint oly sok esetben. A gyilkos vallomásából kiderült, hogy eljegyezte Zsóka Terézt, akinek azonban szülei ellenezték a házasságot, mondván a férfinak nincs semmilye, még nem kezdte el önálló életét, nem volt elég gyakorlata a mesterségében sem, hogy meg tudjon állni a saját lábán és házasodjon. Regula egyébként többször kért pénzt Teréz szüleitől
Az újságok néhány hónap leforgása alatt, olyan ismertté tették történetét, hogy az emberek már szinte kezdték megkedvelni Regulát. Versek és kis kötetek születtek elbeszélve a szörnyű eseményt, de kiemelve Regula tettének okait.
Az egyik ilyen ponyva a következő címet viseli: REGULA EDE, az edelényi rablógyilkos históriája. A négylapú, kisalakú, hely, szerző és év nélküli nyomtatvány 23 versszakban foglalkozik részletesen a történtekkel (Forrás: Borsodi Szemle 1966. 2.szám):
Gagybátorban: Abaúj kis falujában
Lakik a szép Zsóka Teréz egy kis házban
Haja bogár, a szemei tűzben égnek,
Hét faluból járnak érte a legények.
Valamikor nem oly régen, tán két éve,
Belenézett Zsóka Teréz szép szemébe,
Regula, az edelényi mesterlegény
S napról-napra szerelmesebb lett a szegény.
\
De a Teréz szívének sem maradt nyugta,
Szerelme az asztaioslegényhez húzta.
S a tavaszon, midőn virág nyílt s madár szólt
A Zsókáék kis házában kézfogó volt.
Őszre tűzte ki a legény a menyegzőt,
Mert szíve nem hagyta tovább nyugodni őt.
De szegény volt ám, mint a templom egere
S apja, anyja sem akarták, hogy elvegye.
Szerette a legény a lányt, érte égett.
Rendelt neki gyűrűt, órát, aranyéket.
De nem tudta érte a sok pénzt fizetni
S jó apósát kellett pénzért megkövetni.
Gyorsan teltek a napok s az ősz közelgett
S Regulának a pénz egyre jobban kellett.
Most már díszes, szép bútor is kellett volna
S Zsókának sem akart lenni adósa.
Pénz kellett vön, nagyon sok pénz s nem volt sehol.
Egy önálló kis műhely is kell valahol;
Soká törte fejét, hogyhát mihez fogjon
S arra jut, hogy nincs mást tenni, mint raboljon.
Edelényben mérte a bort Czeisler csapos,
Regula Ede volt nála mindennapos.
Jó viszonyban volt vele az egész család,
S így tudta ő Czeisler minőién ügyét-baját.
Hallotta, hogy Czeisler készül a vásárra
S ebből tudta, hogy több százas van őnála.
Nosza, aztán kész volt a rút tervvel nyomba;
Hogy a Czeislert egy éjszaka kirabolja.
Éjszaka volt, vasárnapra virradóra,
Éppen akkor hullt a harmat a tarlóra.
Regula egy fejszét fogott a kezébe,
S oda osont a vén csárda közelébe.
Csönd volt, csak a Boldva vize csörgedezett,
Amikor a rabló munkájához kezdett,
Fejszével a csárda falát kibontotta
S lassan, csöndben bemászott a pinczelyukba.
A pinczében három kancsó bort megivott
S felmenvén az első szobába benyitott.
Aludt Czeisler s felesége, meg a húga
S hozzá fogott a pénzt keresni Regula.
Kutatott a rabló mohón s a zaj miatt
Czeisler Henrik a mély álmából felriadt.
S félig ébren annyit mondott: „Te vagy Giza?”
És a vérét már a fehér párna itta.
A jajt visszaverte ajkán a nagy fejsze,
Mely a fejét darabokra törte, szelte.
Oly gyorsan suhantak a fejszecsapások,
Mint nyári viharban a vad villámlások.
Sikoltozva bújtak össze benn az ágyon:
Czeislerné és Giza mondta, hogy „Ne bántson!”
De nem kegyelmezett nekik sem Regula
S meghaltak Czeislerné s Czeislernek a húga.
És három ártatlan lény vérét kiontva,
Felkutatta a pénzt: söntésben, sifonba;
S talált 100 forintot, de többet semmivel,
Mészárlást a rabló csupán ezért mível.
A véres fejszét a Boldvába dobva,
A pénzt vitte tovább, vitte Gagybátorba.
S azt Zsókáéknál a szalmába rejtette,
S Terézt a keblére boldogan ölelte.
Vasárnapra szépen, lassan reggeledett
S a „Csárda” köré a nép összesereglett.
Ott volt Edelénynek apraja és nagyja,
S átkot szórt a gyilkosra a nép haragja.
A gyilkosság után, hétfőn virradóra,
Zsókáéknál ébredt csendőr parancsszóra.
Regula Ede a rabló mesterlegény,
Akire átkot szórt az egész "Edelény.
Két szuronyos csendőr Edelénybe hozta
S ott bűnét imigyen, sírva bevallotta:
,Elvette az Isten egy percre az eszem,
Sohase hittem, hogy én ilyet cselekszem.
Aztán az ügyészség fogházba vetette
S miskolczi bírák ültek törvényt felette.
Bűnösnek mondták ki rablógyilkosságba
S elítélték vala az akasztófára.
Most súlyos bilincsbe van a keze, lába,
S sírdogál a fogház sötét cellájába,
Siratja, siratja a szép menyasszonyát,
S ha behunyja szemét: 3 halottat lát...
Hollók szálldosnak a fogházudvar felett,
Az udvaron akasztófát készítenek,
Báli Mihály készül már a nagy munkához
S kötéllel jön nemsokára Regulához.
Kép forrása: Friss Ujság 1912. márciusi száma
Bár Regula a királyhoz folyamodott kegyelemért, de a bűnös szerencsétlenségére a kegyelem már késve érkezett meg a bíróságra. 1912.03.13-án felsőfokon is helyben hagyták a ítéletet, így még aznap kivégezték. Menyasszonya nem jelent meg a kivégzésnél. Bali hóhér akasztására rengetegen voltak kíváncsiak, viszont a tízezres tömeg az újságcikkek, versek hatására inkább szimpatizált a bűnössél és nem kívánták halálát.
A cikk forrása: arcanum.com
