A kecskeméti Katona József sétatér ( mai Vasútkert) területén lévő Kioszk hangulatos hely volt, melyben több cukrászda, fagylaltos is üzemelt. Ezen a romantikus helyen történt 1935. július 5-éről 6-ára virradóra a szörnyű bűneset, mely során az egyik fagylaltozót üzemeltető Kreiczinger Jánost és társát megtámadták. A két fiatalember közül egyikük olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy meghalt, másikuk kisebb sérülésekkel megúszta az esetet. A csendes kisvárosban nagy visszhangja volt a gyilkosságnak, és miután több mint két év telt el a nyomozás és a tettes kézrekerítésének napja között, hosszú ideig téma volt ez a helyi közösség számára. A Kecskeméti Lapok című újság részletesen beszámolt a bűntényről, így jól rekonstruálható, mi is történt a gyilkosság idején és a következő hetekben, hónapokban a nyomozás és a bírósági ítélet során.  [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

Kép forrása: bedo.hu

Az első értesülések szerint Kreiczinger János 30 éves fagylaltkészítő és Brédl Károly 23 éves mindenes, azon a bizonyos éjszakán nem mentek haza, mert már hajnalban el akarták kezdeni a munkát, ezért a Kioszk hátsó, nyitott teraszán feküdtek le aludni. Hajnalban érte őket a támadás, mely során Brédl kapta először fejére az ütéseket, majd Kreiczingert támadták meg, oly erővel, hogy szinte kettétört a koponyája. A bűntény után az egyik vendéglős felesége, Farkasné kinézve az ablakon látott egy középmagas termetű, 30 év körüli mezitlában fiatalembert a bűntény helyszínéről elsétálni. A férfi fekete kalapot, mákos zeug nadrágot viselt, karján vitte kabátját.

A rendőrség harminc fővel azonnal elkezdte keresni az ismeretlent, de nem járt sikerrel, viszont hajnal három órakor egy újabb támadást jelentettek, miszerint a város szélén lévő zsidó temető mellett Berger Jánost és feleségét támadták meg hasonló módszerrel. Bergerék örkényi sertéskereskedők voltak, akik túl korán érkeztek a városhoz, ezért az út szélén töltötték az éjszakát, nem akartak szállásért fizetni. Berger a bakon szunyókált, míg felesége a kocsin. A férfi arra ébredt, hogy fejbe verték egy kemény tárggyal, mire segítségért kiálltott, erre felesége megébredt, a támadó ijedtében még az asszonyra vert egyet, majd elmenekült. Bergerné hasonló személyleírást adott, mint korábban a vendéglős felesége.

 Már a nyomozás első szakaszában kizárták a rablógyilkosság lehetőségét, miután Kreiczinger pénze megvolt, viszont elkezdték vizsgálni a családi hátterét és úgy ítélték meg, hogy a feleségétől külön élő férfi, bérgyilkosság áldozata lehetett. A gyanú a feleségére terelődött, miután az ismerőseik elmondása szerint nagyon sokszor veszekedtek. Az öt éve házas párnak, volt egy kétéves tündéri kislánya, de sajnos a férj féltékenysége miatt a viták többször fajultak tetlegességig. Miután a felesége megunta az állandó verést, és férje kicsapongó, kártyázó életmódját, elhagyta őt. Kreiczinger nem búslakodott sokáig. Miután a felesége elköltözött otthonról, másnap már beköltözött a férfihoz egy még legénykorából ismert régi barátnője. A nyomozók ezért feltételezték, hogy az elkeseredett feleség akart bosszút állni a férjén és megveretni őt. (Állítólag a tanúk vallomása szerint többször ezzel fenyegetőzött Kreiczingerné.) Bár a feleség körmeszakadtáig tagadta a vádakat és teljesen kiborult férje halála miatt, letartóztatták.

Kép forrása: kecskemet.hu

Szombaton délután Brédl, a másik sérült, annyira magához tért a kórházban, hogy kihallgathatták. Ekkor elmondta, hogy ő kapta először az ütést, csak ezután verték fejbe Kreiczingert. Ezek után megvizsgálták azt a lehetőséget, hogy talán Brédl volt a támadás fő célpontja, de ezt hamar elvetették, miután kiderült, hogy sem barátai, sem ellenségei nincsenek, visszavonultan élt és szinte minden idejét Kreiczinger mellett töltötte.

 A nyomozást tovább folytatódott, a rendőrök elmentek az áldozat lakhelyére, a Bocskai utca 8 szám alá, ahol a főbérlő Boros hadirokkant és házvezetője, Juliska döbbenten fogadta a gyilkosság hírét. Az asszony többször kapott sírógörcsöt és szívrohamot a hír hallatán. Borosék baráti viszonyban voltak az elhunyttal, állításuk szerint Kreiczingernél legalább 120-150 pengőnek kellett volna lennie, míg a helyszínen csak 57 pengőt találtak a meggyilkolt fagylaltkészítő zsebében.

Időközben megtörtént a boncolás is, mely szenzációs eredményt mutatott. Először a vizsgálatok alapján úgy gondolták a rendőrök, hogy védekezés nélkül, álmában érte a halál Kreiczingert. Az orvos viszont megállapította, hogy heves, néma dulakodás történhetett, mely során egy ütést kapott a fejére az áldozat, melytől megszédült, és elesett, fejét pedig a támadója a Kioszk cement padozatába verte, így a koponya szinte kettévált. Ekkor valószínűsítették a nyomozók, hogy az áldozatot jól ismerhetette a támadó vagy támadói, így a gyanútlan fagylaltárushoz könnyen közel kerülhettek és hátulról leüthették.

Vasárnap délelőtt 11 órakor volt az áldozat temetése a Szentháromság temetőben, ahol rengetegen gyűltek össze kíváncsian. A feleség annyira megrendült, hogy rároskadt a férje koporsójára, kínjában rágni kezdte azt és be akart ugrani a gödörbe is a halott után, miközben azt kiabálta: "Átkozottak! Megöltétek az uramat! Én is utánad megyek, apukám..." A Kecskeméti és Vidéke című újságban megjelent sorokhoz az újságíró megjegyzésként odaírta, hogy Kreiczingerné vagy ártatlan, vagy hihetetlenül nagy színész. Az özvegy "műsora" megtette a hatását, mert a rendőrség ezután már nem gyanúsította őt. 

A tetemetés idején még történt egy érdekes momentum. Az elhunyt barátja, Boros hadirokkant fagylaltos, izgatottan terjesztette el a hírt, miszerint a gyilkos is elment a temetésre és ott áll az egyik fánál megbújva. A helyszínen lévő civil ruhás nyomozó, azonnal a férfi után ment, akiről rövid vizsgálat után kiderült, hogy nem lehetett a tettes - bár ruházatában, életkorában megfelelt a gyanúsított leírásának -, de menyasszonyánál töltötte titokban az éjszakát, aki igazolta ottlétét. (Több, ellentmondás volt az első vallomásában, de mindez csak azért, mert nem akarta hírbe hozni a barátnőjét a titkos együttlét miatt.)

Öt nap után holtpontra ért a nyomozás, bár rengeteg gyanús fiatalembert állítottak elő és hallgattak ki, nem találták meg a gyilkost. Egészen 1937. szeptemberéig szinte semmi nem történt az ügyben, ekkor azonban hirtelen, sorozatos letartóztatásokat foganatosított a rendőrség.

1937 szeptember 2-án a rendőrség letartóztatta Boros Farkas Lajost (a hadirokkant barát), Brédl Károlyt (Kreiczinger napszámosa), Faragó Gyulát (a Kioszk volt bérlőjét) és az ő feleségét. Mindezt azért, mert Boros-Farkas vadházasságban élő szerelme, feljelentette őket. Tóth Julianna azt állította, hogy Boros gyilkolta meg Kreiczingert a pénzéért és a többiek segítették. 

Kép forrása: Kecskeméti Közlöny 1938.01.

Az újra a hírek középpontjába került eset kapcsán az újságok emlékeztették az olvasókat Kreiczinger Jánosra, bár ekkor már nem tértek ki kártyás és asszonyverős múltjára, hanem a következőket írták az elhunytról:

"Még nagyon sokan emlékeznek Kreiczin­ger Jánosra, a városi Kioszk-vendéglő fagylaltosára, aki 1935. nyarán a sétatér közönsé­gének különösen esténként rengeteg 10—20 filléres tölcsért kimért a Kioszk kerítésén ke­resztül. Ugyanő látta el fagyalttal magát a Kioszk-vendéglőt is. Előző évben a Nagykőrösi-utcán volt fagylaltüzlete, dolgos, szerény,józanéletű embernek ismerték." (Kecskeméti Közlöny 1937.09)

Tóth Julianna, aki ekkor már nem élt együtt Borossal, még azt is elmondta, hogy Boros-Farkas 400 pengőt szerzett meg a halottól, amelyből 15-öt átadott később Brédl-nek, mivel az kénytelen volt az ál-támadást elszenvedni. 

A meggyanúsított embereket a rendőrség letartóztatta, bár ők ellenkeztek és mindent tagadtak. Viszont Brédl Károly elismerte, hogy köze volt a gyilkossághoz. Ám ezek után, semmilyen egyéb terhelő bizonyítékot nem találtak a vádlottakra nézve, sőt Farkasékat mindenki talpig becsületesnek írta le, és Tóth Juliannáról híresztelték az emberek, hogy csak bosszúból vallott hazugságokat a rendőrségen. 

Szeptember 8.-án ismét váratlan fordulat történt, miután Tóth Juliannát is letartóztatták a rendőrök azzal, hogy ő is tudott már két éve a bűncselekményről, de nem tett már korábban vallomást. A nő egyébként úgy adta elő a történteket, hogy ő szemtanúja volt a bűncselekménynek, miután a holdfényes éjszakában, a fák között állva figyelte ki, ahogyan Boros-Farkas dulakodik Kreiczingerrel és megöli a férfit. A nyomozás során, a gyilkosság helyszínén próbálták rekonstruálni az eseményeket, azonban az elkövetés óta eltelt idő miatt, már nem voltak meg ugyanazok a feltételek, hiszen az évszak is más volt, a fák elhullajtották már leveleiket, a bokrok két év alatt magasabbra nőttek, így nehéz volt megítélni, hogy valóban láthatta-e rejtekhelyéről Tóth Julianna a cselekményt.

Kép forrása: Kecskeméti Közlöny 1938.01.

A négy vádlott és 39 tanú beidézésével végül 1938.január 6-án kezdték meg a Kreiczinger ügy tárgyalását. Ennek során Tóth Julianna továbbra is kitartott amellett, hogy volt párja, Boros-Farkas ölte meg Kreiczingert. Brédl időközben többször változtatott a korábbi beismerő vallomásán és a Farkas házaspárra sem találtak terhelő bizonyítékokat.  Január 9-én az elhangzott védő- és vádbeszédek után, a Pásthy Sándor tanácselnök vezette bíróság meghozta ítéletét. Boros-Farkas Lajost gyilkosság és rablás bűntettében találták bűnösnek, őt életfogytiglani fegyházra ítélték. (Az eddig fogságban töltött négy hónapot beszámította a bíróság).

Brédl Károlyt bűnsegédlet címén 5 év fegyházbűntetésre ítélték, emellett 8 évig hivatalvesztés és politikai jogainak felfüggesztése is büntetéseként került kiszabásra. Neki is beszámították a 4 hónapnyi előzetest .Tóth Julianna sem maradt bűntetlen, hiszen orgazdaság bűntette miatt egy év börtönbűntetést kapott, és 4 évi hivatalvesz­tést és politikai jogainak felfüggesztését kapta. Neki 3 hónap fogvatartást számítottak be az ítélet letöltésébe. Az orgazdaság bűntette úgy valósult meg a bíróság szerint, hogy a tanú kihallgatások alapján állítólag ő is részesedett a rabolt pénzből. 

Az ítélet szerint: "A gyilkosságot csakis a helyzettel teljesen ismerős egyén követhette el, jelen esetben Boros Farkas. Boros Farkas előre össze­beszélt Brédllel és a gyilkosság után Brédl­nek odamondta: »Te csak szimulálj to­vább!« Boros tette teljesen kimeríti a vád tárgyát. Előéletében szerepelnek kisebb lo­pások és testisértés is." (Forrás: Kecskeméti Ellenőr 1938.01.09) A Farkas házaspárt felmentették.

1938 májusában a budapesti ítélőtábla elé került az ügy, miután a vádlottak valamennyien fellebbezést kértek az ítélet ellen. A Kállay-tanács kezdte meg a felülvizsgálatot, újabb bizonyítékkiegészítést rendeltek el. A hosszú vizsgálatok után azonban 1938. decemberében az ítélőtábla helybenhagyta a korábbi ítéletet, Brédl esetében pedig még súlyosbította is, hiszen 5 év helyett neki 7 évet kellett fegyházban letöltenie. 

Boros-Farkas bűnösségét nemcsak Tóth Julianna vallomására alapozták, hanem a bíróság felhozta azt a tényt, miszerint Boros-Farkas a gyilkosság felfedezése után, akkor, amikor a rendőrség és a detektívek bűnjel után kutatva a gyil­kosság színhelyén mindent a legalaposabban átkutattak, a fagylaltos ládában megtalálta az elraboltnak hitt pénzt és így önmaga ellen adott bi­zonyítékot, tehát a gyilkosság után félelmé­ben visszalopta az elrabolt pénzt. Emellett a bíróság elfogadta Brédl korábbi beismerő vallomását is, így ítélték életfogytiglani bűntetésre a gyilkos Boros-Farkas Lajost.

1938. januári számában a Kis Ujság az alábbi hírt közölte:

"KECSKEMÉTEN megható levelet kézbesített a posta az anyakönyvi hivatalnak, özv. Kreiczinger Jánosné, a Kecskeméten meggyilkolt fagyialtos édesanyja, fiának halotti levelét kéri. amelyre egy hagyatéki ügyben van szüksége. A levélben érdeklődik fiának gyilkosa felöl, arra kíváncsi, hogy melyik börtönben ül. Azon­kívül kéri, hogy fiának ruháit küldjék el cí­mére."