Egy vadaskertekben sétálva a nyugalom és a béke járja át a látogatókat. A Bécsben lévő lainzi állatkert látogatói is örömmel töltötték már az 1900-as évek elején, közepén idejüket a kellemes környezetben. A látszólag végtelen túraútvonalokon haladva a szabadban, karámmal elkerített vaddisznók, szarvasok, őzek és dámvadak csordáit csodálhatjuk meg. 1928-ban mégis ebbe az idilli környezetben találtak meg egy felgyújtott női holttestet.

1928. július 16-án, kedd estéjén a lainzi vadaskertben lévő Hermes-villa parkjában bukkantak rá a járókelők egy női holttestre. A 25-30 év körüli asszonyt az első vizsgálatok szerint öt pisztolylövés terítette le, körülbelül a megtalálása előtt egy órával. Miután a vadaskertben többször szerveztek vadászatokat, így a lövéseket ugyan hallották az arra járók, de nem tulajdonítottak jelentőséget neki. Két fiatalember érkezett először a tetthelyre, ahol a fiatalasszony a földön feküdt egy vértócsában, ruhájának egy része pedig el volt égve. A test mellett egy üres benzines üveget találtak, feltételezhető volt, hogy a gyilkos a halott nőt ezzel öntötte le és gyújtotta meg tette után. Az első megállapítás szerint rablógyilkosságra gyanakodtak, nem találtak nála értékeket. Miután a hölgy lábain lévő cipők Olaszországból származtak, feltételezték, hogy onnan származik, vagy épp nyaralásból tért vissza. 

Kép forrása: Tolnai Világlapja 1931. - A lainzi vadaskertben a tett helyszíne

Az áldozat kilétének megállapítása egyáltalán nem bizonyult egyszerű feladatnak a rendőrök számára. A gyilkosság felfedezését követő napokban rengeteg fiatal nő és lány eltűnését jelentették be, Július 20-án már olyan hírek érkeztek hazánkba, hogy bebizonyosodott ki lehet az áldozat. Értesülések szerint Kaethe Müller, német pincérnőt gyilkolta meg valaki. A rendőrség ekkor már letartóztatott egy sofőrt, akiről hamarosan kiderült, a tett időpontjában nem tartózkodott Bécsbe, hanem gazdájával Észak-Csehországban volt.

Július 21-én hirtelen fordulat történt az ügyben. A helyi csendőrök a helyszín tüzetes átvizsgálása során, egy közeli bokorban a Mariahilferstrassén található Helzmansky divatáruházba szóló áruhitelutalványt találtak, mely a későbbi információk szerint az üzlet egyik törzsvásárlójáé volt.  Eközben egy fiatalember is jelentkezett, hogy a lapokban bemutatott fényképek alapján a holttestben felismerni véli hugát, aki az utóbbi időben Magyarországon dolgozott nevelőnőként. Állítása szerint testvére nemrégiben hazaérkezett szüleihez látogatóba, a Bécs közelében lévő Atzgersdorfba. A holttest megtalálása előtt 10 nappal búcsúzott el szüleitől a lány azzal, hogy visszamegy Magyarországra. A férfi elmondta még, hogy huga egy előkerlő bécsi úriember társaságában volt, aki tudomása szerint házasember és egy nagy áruház szolgálatában állt. A korábban a bokorban talált nyom és ezek az információk kezdtek a nyomozók fejében szöget ütni és tovább vizsgálták az elhunyt kilétét.

 A következő napon ismét tovább bonyolódott a gyilkossági ügy, miután az áldozatnak vélt Kaethe Müller maga jelentkezett a bécsi rendőrségen. A nyomozók ezek után kérték meg kb. egy héttel később a magyar hatóságokat, hogy vegyenek részt a gyilkossági nyomozásban. 

Ekkor reppentek fel olyan hírek is, miszerint zágrábi sikkasztó pénztárost gyanúsítottak azzal, hogy féltékenységi dráma kapcsán ölte volna meg barátnőjét, Junakovics Máriát, azonban a rendőrség egyértleműen cáfolta, hogy Hafner Zvojnimir vámtisztviselőnek és barátjőjének bármi köze lenne ehhez a gyilkossághoz. A találgatások persze abból adódtak, hogy napok óta nem volt egyértelmű haladás az ügy feltárásában, így az emberek kiéhezve vártak bármilyen információ morzsát, amit hozzákapcsolhattak a történethez. Az újságok kiszolgálták ezen igényeiket, néha kitalált, nem megalapozott hírekkel.  [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

Kép forrása: Magyarország 1929.07. - Az elhunyt nő arcának rekonstruált képe

Két héttel a gyilkosság után - amikor még mindig nem tudták, hogy ki az áldozat és az elkövető -, egy ismert bécsi telepata jelentkezett a bécsi rendőrségen és felajánlotta segítségét. Ők nem kértek a munkájából, de a telepata nem adta fel és a lainzi csendőrökhöz fordult, akik a helyszínen illetékesek voltak a nyomozásban és ők engedélyezték számára, hogy vizsgálatot végezzen a parkban. A sok hókusz-pókusz, melyre rengetegen voltak kíváncsiak, eredménytelen volt.

Egészen 1929. júliusáig nem történt érdemi fejlemény a gyilkosság ügyében. Ekkor arról szóltak a hírek, hogy Budapesten keresik az elkövetőt az osztrák nyomozók. Új információk kerültek napvilágra, például kiderült, hogy a halott nő testében két darab acélburkolatú 6.35 mm kaliberű lövedék hatolt be. A 160 cm magas, rövid, gesztenyebarna hajú, barnaszemű fitosorrú nő fogazata ápolt volt, bal- és jobboldali felső fogsorban, valamint a baloldali alsó fogsorban egy-egy 22 karátos aranyból készült híd volt, amelyekben egy-egy hamis fog ékelődött. A ruháját is részletesen leírta a Pesti Hírlap 1929. 154. száma: "...halvány rózsaszínű, meglehetősen zárt szabású, gyapjú ripszből készült ruha volt, a mellén fekete és vörös keresztcsíkozásu krepdesin betéttel; a ruha ujjain hasonló volt a betét. Az öv ugyanolyan rózsa­színű, szaruutánzatu csattal. Találtak azonkívül a holttesten egy lazacszínű kabátot, továbbá egy kombénezonnak nevezett lazacszínű női inget, amely krepdesinből készült és fehér csipkékkel volt díszítve.A hullán talált ruhanemüek közt szerepelt egy fehér melltartó is, továbbá egy fehér trikóanyagból készült leibchen, testszinü harisnya, egy pár barna csattos félcipő, gazdagon diszitve. magas sarokkal. A cipő­ben L. Montano Milano, Ger.ua, Tricst cimjelzést ta­láltak."

Bár az első hírekben még arról cikkeztek a lapok, hogy nem találtak értékeket az elhunyton, egy évvel később leíták milyen ékszereket viselt a hölgy: "A női holttest arccal a föld felé fordulva a föl­dön feküdt, mellette volt félig elégett könnyű szal­makalapja, a jobb karján arany karkötő, amelyben négy darab ovális alakú sötétkékszinü; külön foglalt zafirkő volt. A fülekben csavaros iris-műgyöngyanyagból készült egy centiméter szélességű fülbeva­lót találtak, amely valószínűen francia gyártmány, a gyár védjegye nem volt belevésve."

Egy évvel a gyilkosság után az egyik rendőr épp a fogorvosánál járt, ahol mesélt a rejtélyes ügyről. A fogorvos kíváncsi volt arra a különös fogsorra, amiről a rendőr beszélt, megnézte a fotót, a viaszmaszkot, amit az elhunytról mintáztak és ráismert az áldozatra. Dr. Reissberg fogorvos megállapította, hogy a fogsort ő készítette. Szerinte az elhunyt nő Schäfftner Katalin, akinek trieszti férje lehet a gyilkos, első megállapítások szerint a férfi állítólag Budapesten bújkálhat. A fogorvos érdekes információkat osztott meg a családról a nyomozókkal.

Kép forrása: Tolnai Világlapja 1931. - Fellnerné Schäfftner Katalin (Kitty)

A gyönyörű szépségű elhunyt Katalin fiatalabb korában a fogorvos édesanyjánál dolgozott mindenesként, de nem bírta elviselni alantas sorsát, így néhány hónap múlva elment egy külvárosi kávéházba kasszirnőnek. Vissza-vissza látogatott az orvos édesanyjához, és később a fogorvossal csináltatta fogait is, így a férfi elég sokat tudott Katalin életének változatos eseményeiről. A kávéházban végzett munkát Katalin pár hónap után egy fényesebb mulatóbeli állásra cserélte. Itt szeretett bele egy öreg gróf, aki magával vitte a Riviérára. Egy évig tartott a kapcsolatuk, eközben Katalin kiművelődött, szép ruhákat kapott. Ekkor ismerkedett meg az olasz bankárral, aki annyira beleszeretett, hogy vagyonokat költött a lányra. A nős olasz el akarta venni feleségül a lányt, viszont az ország törvényei szerint a válás abban az időben a lehetetlennel volt egyenlő. Hosszú ideig élt pazar jólétben az olasz bankárral együtt nizzai villájukban a később meggyilkolt lány. A dúsgazdag üzletember tejben-vajban fürösztötte a nőt, de Katalin beleszeretett a székesfehérvári születésű Fellner András Henrikbe, aki világfiként élt az olasz városban és a legszebb asszonyok és lányok vették körül.

Az elcsavart fejű Katalin, aki úgy hitte, hogy Fellner is vagyonos ember, elhagyta az olasz bankárt és hozzáment a hazudozó férfihoz, akivel utazgatni kezdtek és Katalin a megtakarított vagyonát adta át férjének, hogy az vállalkozását fellendíthesse. Természetesen a 15000 schilling nagy részét Fellner hamar elköltötte és miután felesége nem akart neki több pénzt adni, ütni-verni kezdte. Katalin nem bírta sokáig ezt az életet és a bűncselekmény előtt másfél évvel beadta a válópert Budapesten.  Miután hosszú ideig nem tudott a válóper megkezdődni amiatt, mert Fellner állandóan utazott, nem volt sosem Budapesten, nem tudták kikézbesített az idézést számára. Katalin egy ideig várta, hogy elkezdődik a tárgyalás, aztán ő maga is utazgatni kezdett, legutolsó leveleit San Remoból küldte barátainak.

1929. július 11-én gyanúsítottként kezdték keresni Fellner András Henriket, akiről az alábbi személyleírás jelent meg a sajtóban: székesfehérvári születésű, 44 éves (született 1885. november 8-án), róm. kath. igaz­gató, kereskedő, aki 172 cm. magas, erős testalkatú, vöröses arcú,barna hajú, szürke szemű s teljesen borotvált arcú.

Kép forrása: Pesti Hírlap 1929.07. - Fellner András Henrik

Fellnerről érdemes tudni, hogy a hatóságok előtt nem volt ismeretlen, mert korábban több szélhámossági ügyben már gyanúba került. Egy földbirtokos fiaként jómodban élt fiatal korában, több nyelven beszélt, előkelő nevelésben részesült. Amikor apja tönkrement, a fiú külföldre vándorolt. Akkor még tisztességes életet élt, Egyiptomban találta meg a szerencséjét, ahol a kedive magántitkárának fogadta. Sajnos kitört a háború és Fellner hazatért Magyarországra, ahol önként jelentkezett katonának. Vitézül harcolt az egyik vadászzászlóaljban, a harctérre is kikerült. A háború végeztével megpróbált visszamenni Egyiptomba, ahol addigra megváltozott a politikai helyzet, így a hatóságok nem engedték partraszállni a kedive volt titkárát. Ekkor került a Riviérára, ahol egy magyar férfit megismerve együtt kezdtek el szállodai almanackok szerkesztésébe. Ez volt az első olyan dolog, ami miatt csalással gyanúsították meg Fellnert, mert a szállodáktól felvették a pénzt, de végül a könyvek nem jelentek meg.

Szóval, miután a gyanú egyre inkább a férj ellen irányult, nagy hajtóvadászatot rendeztek, hogy mielőbb elfogják. Ekkor érkezett a bejelentés, hogy Abbáziában tartják fogva a rendőrök Fellnert, aki folyamatosan tagadja bűnösségét. Állítása szerint már 1928 júniusa óta nem látta elváltan élő feleségét és egy nőismerősével Olaszországban tartózkodott a bűntény elkövetésének idején. Útlevelével próbálta alátámasztani igazát, majd a vele utazó hölgy ismerőse igazolta alibijét. A Gertrude Koch nevű asszony pontos naplót vezetett életükről, így igazolható volt, hogy a gyilkosság napján autón Velence felé utazva baleset érte őket, melyben Fellner megsebesült és egy olasz falu orvosa látta el sebeit, melyet később az orvos szintén alátámasztott.

Fellnert szabadlábra helyezték, és ekkor jött az újabb fordulat. Ugyanazon a napon ismét lett egy gyanúsítottja a gyilkosságnak. A 38 éves bécsi kereskedőt, Bauer Gusztávot helyezték előzetes letartóztatásba, miután ellene terhelő gyanúokok merültek fel. A nyomozást végző Wahl dr. utánajárt az elhunyt Schäfftner Katalin (Kitty) előéletének, ekkor tudta meg, hogy a nő trieszti lakásán gyakori vendég volt egy férfi, akire a nő gyakran panaszkodott, hogy sok pénzt költött már rá. Ez volt Bauer Gusztáv, akit korábban már kerestek, de hetekig nem tudták merre jár. Végül kiderült, hogy Németországban tartózkodik. Egyébként Bauer és az elhunyt nő már jóval a Fellnerrel kötött házasság előtt ismerték egymást, szoros viszonyt ápolták és általában Bauer kártyaadósságait Kitty egyenlítette ki. Az ismerősei elmondása szerint középtermetű, csinos férfi, széles arca, vörhenyes haja van, kis angol bajuszt visel. Sportember és nagy zenei műveltsége volt, kiváló zongorista és maga is komponált. Estéit többnyire az operában vagy hangverse­nyeken töltötte el, ha pedig otlhon maradt, zongorázott. Igen jó anyagi viszonyok között élt, üzlete nagyszerűen ment. Családja is na­gyon vagyonos volt.

 Berlinben megtalált Bauer beismerte, hogy ismerte Katalint, azonban vallomása zavaros volt. Sok dolgot férfi hiúságból elhallgatott, aztán mégis elmondott, félreérthetően adta elő, így egyre gyanúsabbá vált. Bécsbe szállították, ahol közben kiderítették, hogy igen zavaros a pénzügyi helyzete, így feltételezhető volt, hogy Katalin vagyonát akarta megszerezni a gyilkossággal. A gyanú elég alapos volt, bár ártatlanságát igazolta, hogy útlevele szerint a tett idején Németországba utazott éppen. Ennek ellenére letartóztatták és hónapokkal később bíróság elé állították.

A főtárgyalás nagy izgalmak közepette kezdődött, hatalmas érdeklődéssel várták az emberek az ítéletet. A tárgyalóterembe való bejutáshoz kiadott jegyekért vetélkedés folyt, főleg a nők körében. Valóságos börze alakult ki, adták-vették a belépőket. Az egy hétig tartó tárgyalássorozat alatt rengeteg tanút hallgattak meg, voltak köztük olyanok, akik látták a gyanúsítottat Fellner Katalin társaságában a gyilkosság napján a vadaskertnél, voltak nőismerősei, rokonai, akik vallottak a Katalin és Bauer közti viszonról is. 

Kép forrása: Tolnai Világlapja 1931. - Bauer Gusztáv

 A tárgyalás végén az esküdtek nem tudtak megegyezni Bauer bűnösségét illetően, miután heten ellene szavaztak, öt esküdt úgy ítélte meg, hogy Bauer nem bűnös. Az akkori perrendtartás szerint az esküdtek kétharmadának kellett volna bűnösnek mondania a vádlottat, hogy elítélhessék. Ugyan csak egy szavazat hiányzott a bűnős elítéléséhez, a bécsiek Bauert tartották a gyilkosnak. Már a tárgyalás alatt ezt megéne­kelte egy ismeretlen költő és a verset egész Bécs megtanulta. Utolsó szakasza hevenyé­szett fordításban így hangzik :

Játszd csak Bauer a ravaszt,
Minden ember tudja azt,
Hogy a kezed vértől nyirkos :
Bauer, te vagy a gyilkos.

A bírósági eljárás során Bauer hidegvérrel álta az ügyész vádjait és nem törődött azzal sem, hogy az ítélet indoklása nem zárta ki bűnösségét, csak nem volt elég közvetlen bizonyíték, emiatt kerülhetett sor felmentésére. A tárgyalás végén Bauer Gusztávnak a hátsó ajtón keresztül kellett elhagynia a tárgyalótermet, mert annyira feldühödött a tömeg az ítélet hallatán.

Nyolc évvel a gyilkosság elkövetése után, 1936. július 21-én Bauer Gusztáv az öngyilkosságba menekült és felakasztotta magát. Búcsúlevelében leírta, hogy kizárólag azért öli meg magát, mert pénzügyi gondjai vannak, a gyanúsítás után nem talált magának munkát, mert senki nem akart vele "érintkezni", fogalmazta levelében. Utolsó soraiban sem ismerte el a gyilkosságot, sőt ártatlannak vallotta magát. Az öngyilkosság előtti este még édesanyjánál tett látogatást, majd hazatérve lakásába, az ágya mellé állított egy hétfokú létrát és a legfelső fokára akasztotta fel magát.

A Magyar Hírlap munkatársa Bauer halála után írt cikkében az állította, hogy Bauer Gusztáv egy lelketlen ember volt, aki már a bírósági tárgyaláson mindent eszközt bevetett azért, hogy ártatlannak találják. Az újságíró elmondása szerint Bauer üzletében reklámnak használta a bűnesetet, mindenkinek úgy mutatkozott be, hogy ő az a Bauer...

A lap tudósítója, Grant Emil arról is beszámolt, hogy a tárgyalás során Bauer magabiztosan és hidegvérrel válaszolgatott a kérdésekre, sőt azt éreztette, hogy "lehet, hogy én vagyok a gyilkos, de bizonyítsátok be". Az újságírót Bauer a felmentés után egyszer egy kávézóba invitálta, ahol kérte, hogy írja meg, hamarosan könyvet ad ki a bűnesetről. Akkor azt állította, hogy neki nincsenek új adatait, a nyomozás nem az ő feladata, hanem a rendőrségé, sőt szó szerint ezt mondta, mikor a tárgyalás alatti viselkedésére mutatott rá az újságíró:

— Úgy védekezem, ahogy tudok. Hazudok, csalok, rábeszélek, ígérek. A törvény jogot ad hozzá. (Magyar Hírlap 1936. 171. szám)

Bauer pofátlanságára jellemző volt az ítélethirdetés utáni nyilatkozata is. Idézem Az Ujság 1931. március 25.-ei számát: 

"Két évi vizsgálati fogság után újra szabad ember lett Bauer Gusztáv. Fogadta az újság­írókat és nyilatkozatott tett. Íme:.
— Ami jövő terveimet illeti, nem tudom, lesz-e még annyi harci kedvem, hogy foglal­kozzam a per anyagával és főleg egyes tanuk terhelő vallomásával. Ha valamilyen irónak eszébe jutna, hogy ezt a bünpert dramati­zálja, s az anyagból esetleg zenedrámát csi­nál, ugy készséggel állok rendelkezésére.Haj­landó vagyok együtt dolgozni vele, hiszen a börtönben egész csomó zenemüvet szerez­tem, dalokat és tánczenét. Remélem, hogy legalább is  egy operettre elegendő lesz az anyag.Esetleg filmtémának is nagyon jó, pláne zenés hangosfilm részére."

Fellnerné Schäfftner Katalin (Kitty) gyilkossági ügye a mai napig nem oldódott meg, viszont több ember életére is kihatással volt a szörnyű esemény. A bécsi nyomozást vezető Wahl dr. karrierje az eset után megtört, nyugdíjazták, pedig az általa foganatosított eljárások, igen kiterjedtek voltak. Ő rendelte el, hogy a meggyilkolt asszony fejéről gipszmintát vegyenek, mindenféle pózban lefotózzák, fogsoráról minta készüljön, így próbálta meg kideríteni a halott kilétét. Egyébként pont a gipszmintának köszönhető, hogy az ebből elkészült viaszmásolatot ismerte fel a fogorvos, aki azonosította később az elhunytat.

 A cikk forrása: arcanum.com

Tolnai Világlapja

Magyar Hírlap

Pesti Hírlap

Magyarország