A Csepel-sziget déli részén található Ráckeve, az 1800-as évek második felétől járási székhelyként fontos szerepet töltött be a környéken. A millennium évében a város elhatározta, hogy új városházát építtet, mely hamarosan el is készült szecessziós stílusban. A városban több, különböző nemzetiség lakott együtt békében, református, római katolikus és görög-keleti vallásúak egyaránt, mindannyiuk számára volt megfelelő hely, ahol gyakorolhatták vallásukat. Azonban 1932 február 23-án súlyos bűncselekmény történt a városban.

Aznap éjjel, negyed-tizenegykor vakító lángok lobbantak fel a ráckevei szerb templom épületében. A szomszédok azonnal riasztották a helyi jegyzőt, aki egyben az önkéntes tűzoltók vezetője volt. Lőrinczy István rögtön indult társaival a helyszínre, a "szerb portára", ahogyan a helyiek nevezték az épületet. A helyszínen az oltás közben tapasztalták, hogy a közjegyzői irodaként üzemelő helyiségben az iratok egymásra voltak dobálva, és ezek égtek, de eközben a tűz már kezdett átterjedni az iratszekrényekre és a szomszédos lakóhelyiségeket veszélyeztette. Lőrinczy ezért körülnézett az épületben, hogy nehogy valaki bent maradjon az oltás idején. Ekkor vette észre, hogy Dr. Miklós Zsigmond helyettes közjegyző a plébániában berendezett lakószobája előtt, összeroncsolt fejjel, vérbe fagyva fekszik. 8-10 hatalmas baltacsapás érte a fejét, mely teljesen szétroncsolta a koponyáját. Ezenkívül számtalan szúrt sebet is kapott és vélhetően a nagy dulakodásban, ami percekig is eltarthatott, két ujját és fülét levágták, megcsonkították. A darabokra vagdosott, összekaszabolt holttest látványa iszonyattal töltötte el a jegyzőt, aki azonnal értesítette a csendőröket, ők öt perc alatt a helyszínre értek és elkezdték a vizsgálatot.

Kép forrása: Friss Újság 1932. 45. szám - A gyilkosság helyszíne

Az áldozatot szeretném itt néhány szóban jellemezni. Dr. Miklós Zsigmond közjegyzőt a városban mindenki kedves, nagy munkabírású embernek ismerte. A 42 éves sepsiszentgyörgyi származású férfi, jó családból való volt, az édesapja bíróként dolgozott. Miklós dr. a háborúban kato­nai szolgálatot teljesített, orosz fogságba került és hosszú raboskodás után jutott haza Magyarországra. Letette az ügyvédi vizsgát, majd négy évvel a gyilkosság előtt megnősült és Pesterzsébetre költözött, ahol felesége tanítónőként dolgozott. Karácsonykor, az eset előtt csak két hónappal kereste meg Miklós dr-t a kamara, hogy Dr. Reviczky Jenőt  helyettesítse Ráckevén, amíg őt betegsége miatt Budapesten szanatóriumban kezelik. Miklós dr. elvállalta a felkérést és Ráckevére költözött ideiglenesen, a görög-keleti plébániában berendezett iroda melletti lakószobákba, vele érkezett tisztviselőtársa is. Felesége nem költözött át Ráckevére hiszen csak egy rövid időre vonatkozott a megbízás. Miklós dr. hetente egyszer-kétszer meglátogatta fiatal feleségét, akivel egyébként harmónikus életet élt. A hétfőtől szombatig keményen, estében nyúlóan dolgozó férfinak, csak a hétvégén volt lehetősége feleségével együtt régi életét élnie.  A ráckeveiek is szerették a helyettesítő közjegyzőt és ő is élvezte a munkát a városban. Halála előtt azt tervezte, hogy ha esetleg még hosszabb ideig tartana a helyettesítés, akkor a családját is átköltöztette volna a városba.

Kép forrása: Az Est 1932. 47. szám

Érdemes néhány szóban megemlítenem a betegeskedő közjegyző történetét, mert bár a gyilkossághoz közvetlenül nincs köze, mégis ennek köszönhető, hogy az áldozat a helyszínen tartózkodott. 

Dr. Reviczky Jenő évek óta dolgozott Ráckevén, azonban néhány hónappal a gyilkosság előtt idegei felmondták a szolgálatott és egy budapesti szanatóriumba került kezelésre. A közjegyző Reviczky Gyula költő leszármazottja volt, és elég különös életet élt a plébánia bérelt szobáiban. Napról-napra üvöltözés volt a közjegyzői irodában, ügyfeleivel összeveszett, rendkívül ideges volt. Előrehaladott korát meghazudtoló vehemenciával szállt szembe mindenkivel. A kamara vizsgálatot indított ellene az ügyfelekkel történt bánásmód miatt, valamint az ügyek kezelésével kapcsolatban, így Reviczky egy időre felhagyott praxisával. Ekkor feleségével is összeveszett és egy nap elvágta saját torkát. Sikerült azonban életét megmenteni és az idegklinikára szállítani. Helyette érkezett a kaotikus helyzet kezelésére Dr. Miklós Zsigmond. Segítője pedig nem volt más, mint Reviczky fiának a sógora, Pács László, aki bizalmi embere volt a családnak. Egyébként Pács és Dr. Miklós ugyan együtt laktak az ötszobás házban, de kizárólag a munka során találkoztak, illetve az ebédek és vacsorák idején, nem volt köztük baráti viszony. Pács László nagyon jól szórakozott a településen, a lányos házak kedvelt vendége volt, míg Miklós dr. visszahúzódó személyiségű ember lévén, estig dolgozott és nem beszélgetett sokat. A Reviczky dr. által hagyott rengeteg zűrös ügyet próbálta nap, mint nap helyretenni, így állandóan voltak nála ügyfelek. Pács László egyébként a gyilkosság napján nem vacsorázott együtt Miklós dr-ral, mert vendégségben volt.

Kép forrása: Tolnai Világlapja 1932. 10. szám - Az áldozat, dr Miklós Zsigmond

Az első helyszíni vizsgálatok alapján a csendőrök két lehetőséget láttak a gyilkosság indítékának. Egyik a bosszú lehetett, szerintük valaki nagyon haragudhatott a közjegyzőre, ezért ölte meg. A hatalmas erejű ütések és szúrások, az a tény, hogy az irodából nem hiányzott semmilyen érték, nem feszítették fel a páncélszekrényt, sem a fiókokat, nem támasztotta alá a rablás elméletét, inkább személyes indítékot láttak az eset mögött. A másik teória szerint a tettes vagy tettesek egy olyan iratot szerettek volna eltűntetni, mely rájuk nézve előnytelen lehetett, ezért gyújtották fel az aktákat. Az elképzelés szerint a közjegyző megzavarhatta őket és ezért kellett meghalnia.

Kép forrása: Friss Ujság 1932. 45.szám 

A fenti fotón látható a gyilkosság pontos helyszíne. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.] A szerencsétlen fiatalember összekaszabolt holttestét az íróasztal előtt találták meg. Az asztal mellett álló csendőr kezében a bűnjelnek számító törülköző, melybe a tettes véres kezeit törölte. A gyilkos ugyanis a közjegyző hálószobájában lévő vizes tálban mosta le magáról a vért, az egész lakás tele volt véres lábnyomokkal. A csendőrök azonnal elkezdték a szomszédok kihallgatását, ebből sikerült megállapítani a halál beáltának idejét. A tanúk szerint Dr. Miklós Zsigmond negyed tíz körül érkezett lakhelyére a Mittelmayer-féle vendéglőben elköltött vacsorája után. A gyilkos már a házban várhatta, ahol azonnal rátámadt. A nyomok alapján a dulakodás és a tett elkövetése eltarthatott 10-15 percig is. A nyomozás ezen szakaszában derült ki, hogy a pénzszekrény kulccsa nincs az áldozatnál, így elképzelhető, hogy mégis a rablás volt a fő motiváció, de ezt a gyilkosság erőszakossága nem támasztotta alá. Továbbra is a bosszút látták a leginkább valószínűsíthetőnek.

Kép forrása: Friss Ujság - 1932. 45. szám

A közhangulatot jellemezte, hogy a csendes városkában egy ilyen titokzatos gyilkossági eset felfedezése után az emberek az utcán áldogálva, izgatottan tárgyalták ki a történteket. Pattanásig feszültek az idegek, mindenki a gyilkos kilétét találgatta és az indítékot.

Hosszú ideig tartott  Pács László kihallgatása. A csendőrők főleg arra voltak kíváncsiak, hogy a gyilkosság napján kikkel találkozott a közjegyző, és miután ő aznap pont nem együtt vacsorázott a meggyilkolt hivatalnokkal, ezért Pács aznap esti hollétét is vizsgálták. Állítólag ő este nyolckor benézett az étterembe, de Miklós, akkor még nem volt ott, ezért hagyott neki egy üzenetet, hogy csak este tíz óra tájban fog hazaérkezni. Állítása szerint egy helyi családhoz volt hivatalos vacsorára, ahonnan tíz órakor jött el és márcsak akkor ért a közjegyzői házhoz, mikor az már lángolt.  A kihallgatások nem vezetettek gyors eredményre, úgy gondolták a nyomozók, hogy talán valamelyik üggyel kapcsolatban történhetett a gyilkosság.

Kép forrása: Magyarország 1932. 45. szám

A boncolás során alátámasztották a gyanút, miszerint a gyilkossal dulakodott az áldozat halála előtt. A tettes valószínűleg bal kezes volt és nagy fizikai erővel rendelkezett, vagy a rettentő düh és gyűlölet vezérelte. A pénzszekrény kulcsa nem került elő, azonban azt biztosan tudták, hogy dr. Miklós Zsigmond azt mindig a nadrágzsebében tartotta, tehát a gyilkos tisztában volt ezzel, ismerhette áldozatát. A páncélszekrényt kulcs hiányában a csendőrök nem tudták kinyitni, ahhoz külföldről kellett mestert hozatni, de úgy tudták a helyiek, hogy több ezer pengő lehetett a pénzszekrényben.  Egyébként később az is kiderült, hogy a lakásban nem volt fény, a redőny le volt engedve az ablakokon és a villanydrótokat is elvágták. De még így, ebben a koromsötétben is biztosan mozgott a tettes.

Tovább faggaták Pács Lászlót, miután az elsőként a helyszínre érkező két helyi lakos azt állította, hogy ők már ott találták Pácsot örjöngve az égő épületnél, aki azt kiabálta, hogy "Jaj valami baj érhette a közjegyző urat!". A füsttel teli épületbe nem ment be, csak kint kiabált. Kihallgatták a Pácsot vendégül látó Elekest is, aki azt vallotta, hogy a segéd már fél tízkor elment tőlük. A késő esti órákban Pács Lászlót a csendőrök őrizetbe vették, mert gyanú merült fel arra vonatkozóan, hogy tudnia kellett a gyilkosságról. Másnap megérkezett a városba Dr. Miklósné is, a fiatal feleség megnézte a helyszínt, erősen tartotta magát, de meggyilkolt férjét nem volt képes a halottasházban felkeresni. Viszont nagyon meglepte őt, hogy Pácsot gyanúsítják a gyilkosságban való részvétellel, mert a nő állítása szerint férje mindig dícsérte a fiút, és kedvesen mesélte, hogy jóban vannak.

Péntek estéig már több gyanúsítottat vettek őrizetbe, de köztük voltak, akik alibit igazoltak, így őket elengedték. A lapok ekkor szenzációként közölték, hogy a helyi csendőrség a budapesti főkapitányság gyilkossági csoportjával együttműködve, háromnapi izgalmas nyomozás során megoldotta a titokzatos esetet. A vizsgálatok során megállapították a nyomozók, hogy volt két írnok, akiket korábban Dr. Miklós Zsigmond elbocsátott az irodából és nekik lehetett okuk haragudni volt főnökükre. A közjegyző-helyettes szigorú, de igazságos ember volt, aki csak a szorgalmas, nagy munkabírású kollégákat alkalmazta. Szóval kihallgatták a kirúgott dolgozokat, köztük volt Tichy László, 25 éves jegyzőírnok, akiről kiderült, hogy azért bocsátották el, mert megkárosította a jegyzői irodát visszaéléseivel. Egy ügyfél 110 pengőjét vette ált hamis aláírással Tichy. Mikor Miklós dr. kérdőre vonta, a másik írnokra akarta ráverni a balhét, de főnöke nem hitt neki. Kirúgása után Miklós dr. még büntető feljelentést is tett Tichy ellen sikkasztás és hamisítás miatt. 

 Tichy folyamatosan tagadta a gyilkosság elkövetését, kérte a felügyelőket, hogy kérdezzék ki szállásadónőjét, aki igazolni fogja, hogy a bűntény napján már este fél tízkor otthon volt. Ekkor meglepő vallomást tett a szállásadónő. Szerinte ugyanis Tichy fél tíz és háromnegyed tíz között érkezett haza, az ingje eleje és kézelője pedig véres volt. Erre a nő figyelmeztette a volt írnokot, aki megkérte, hogy mossa ki neki a ruhadarabot. Miközben jóízűen elfogyasztotta vacsoráját, a házinéni kimosta az ingjét, nem gondolt semmi rosszra, mert Tichy nagyon nyugodtan viselkedett. Azt hitte, hogy a férfi orravére eredhetett el, az miatt lett véres az ingje. Ekkor házkutatást tartottak az írnok lakásában, mely három percnyire volt a tett helyszínétől. A vérnyomos ing mellett, egy vérfoltos pénztárcát is találtak, mely a meggyilkolt közjegyző-helyettesé volt. A nyomok alapján úgy gondolták, hogy valószínűleg köze lehetett a gyilkossághoz Tichynek. Vele együtt lakott albérletében Bozsóky Ferenc írnok, aki korábban szintén Miklós dr-nak dolgozott és szintén korábban elbocsájtotta őt a közjegyző-helyettes.

Tichy, aki a korabeli újságok szerint szikár, vékonycsontú, rosszképű, szalmasárga hajú, 25 éves fiatalember volt, először mindent tagadott, aztán mikor bemutatták az ellene szóló bizonyítékokat megtört, és bevallotta, hogy ő követte el a gyilkosságot, de nem egyedül! Előadta, hogy Pács Lászlóval gyakran találkozott, mivel a műkedvelő színpadon együtt készültek fellépni a János vitéz című darabban. Állítása szerint Pács volt az, aki előállt azzal, jó lenne valahonnan pénzt szerezni és ő találta ki azt is, hogy Dr. Miklós Zsigmond irodájából szerezzék meg a pénzt.

Tereveik szerint a közjegyző-helyettes kulcsainak ellopása után kirabolták volna az irodát, meg is egyeztek az időpontban. Pács figyelmeztette Tichyt, hogy vigyen magával a tetthelyre jó ütőszerszámot, mert nem lehet tudni, mi jöhet közbe. Fél tízkor találkoztak a jegyző háza előtt, ahová Tichy a háziasszonya baltáját vitte magával. Bár óvatosan nyitottak be az ajtón, állítólag a közjegyzőhelyettes meghallotta a zajt és ekkor Pács kikapta Tichy kezéből a baltát és őrjöngve támadt a férfira. Többször leütötte, és mikor a szerencsétlen ember elájult a szobába húzták az iróasztal elé. Ott magához tért, erre Pács újra nekiesett és kaszabolta ahol érte. Tichy állította, hogy ő nem vett részt a cselekményben, csak hátulról igyekezett lehúzni Miklós dr.-t. Miután a jegyző meghalt, Pács kivette a zsebéből a kasszakulcsot és valamit kivett a páncélszekrényből, de azt Tichy nem tudta, hogy mit. Ő maga Miklós dr. pénztárcáját vette el, amiben 20 pengő lapult. Mint akik jól végezték dolgukat, a férfi hálószobájában megmosakodtak, a baltát letörölgették, majd hazamentek.

A csendőrök nem hitték el, hogy Pácsnak bármi köze lett volna az esethez, mert korábban pont erre az időpontra alibit igazoltak neki. Emellett nem voltak testén dulakodásra utaló sebek, mint például Tichynek, akinek a karján és fején is találtak sérüléseket. Tichy a szobatársát is belekeverte a sztoriba, így őt is őrízetbe vették. Később pedig megtalálták a gyilkos fegyvert Tichy háziasszonyának kamrájában. A helyszíni szemle során Tichy megtörten vallotta be, hogy ő egyedül követte el a gyilkosságot, de a nyomozók ezt a történetet sem hitték, úgy gondolták lehetett bűntársa, csak nem akarja beárulni. Tichy a rendőrségi fogdán az éjszaka folyamán ellopott egy ollót, amivel mellkason szúrta magát, és miután reggelig nem szólt senkinek, nem vették észre, hogy vérzik. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy az olló egyik szára kb. 2 cm-re hatolt be a testébe, nem vétve súlyos sérülést, úgyhogy tovább folytatták a vizsgálatot, szombaton elvitték a hullaházba, ahol szembesítették állítólagos tettével.  Szinte öntudatlanul bámulta a holttesttet, majd kitört belőle a szó: "Borzasztó". Továbbra is azt állította, hogy egyedül követte el a bűncselekményt, mert pénzre volt szüksége, a gyújtogatás tényét is beismerte végül, bár ezt nehezen tette, mert ezért a bűntettért rögtönítélő bíróság elé kellett kerülnie.

Kép forrása: Az Est 1932. március

Mi vezette szörnyű tettéig Tichyt? - merül fel mindenkiben a kérdés. Néhány információt megosztok róla, melyet a Kis Ujság hírlapírója derített ki. 1907-ben az akkor megszállott területen született, római-katolikus családban. Apja Lippán volt bírósági végrehajtó. A fiú szülőhelyén járt gimnáziumba, de miután a négy középiskolát elvégezte édesapja a nyolc gyermeke taníttatását nem bírta, így a fiúnak asztalosmesterséget kellett tanulnia. Ekkor már több alkalommal járt Ráckevén, mivel apja nővére ott lakott férjével. Jól focizott a fiú, ezért többször játszott is a Ráckevei TE futballcsapatban. 1929-ben a románok be akarták sorozni, erre ő átszökött a határon és nagynénjéhez, Bozsókynéhoz ment lakni. Mint később a nyomozás végén kiderült, eredeti neve nem  is László volt, hanem Árpád, csak azért változtatta meg, hogy ne találjanak rá. Munkába állt asztalosként, de nagyon nem ment neki a kétkezi meló. Keveset és rosszul dolgozott, úgyhogy egyik magas beosztású rokona végül a pestvidéki törvényszéken szerzett neki írnoki állást. Ezidőben Pestre költözött és bár csendes, illedelmes embernek ismerték, szeretett futbalozni és billiárdozni, rossz társaságba keveredett.  A ferbli nevű hazárdjátékot kezdte űzni, volt olyan este, hogy 18-20 pengőt is eljátszott, ezért is került az akkor már Ráckevén dolgozó Tichy csalási ügyére, így akart pénzt szerezni adósságai rendezésére. Tichy bemutatásában elhangzott Bozsókyné neve, az ő fia - tehát Tichy unokatestvére - volt az a férfi, akivel a tett idején egy albérletben laktak és szintén korábban írnokoskodott a közjegyző irodában.

Miután ebben az időben statáriális bíróság ítélkezett a gyújtogatási ügyekben, már szerdára kitűzték a tárgyalást, bár a nyomozókat nem teljesen győzte meg a gyilkosság egyedüli elkövetéséről és abban sem voltak teljesen biztosak, hogy csak a pénzszerzés motiválta a tettest, nem vizsgálódtak tovább.

1932. március 3-án elérkezett a nap, amikor a statáriális bíróság előtt, reggel 10 órakor megjelent a vádlott. A rögtönítélő bíróság egyébként a gyújtogatás vádját vizsgálta, melyért akkor halálbüntetés járt. A tárgyalás iránt óriási érdeklő­dés volt, különösen Rác­kevéről jelentkeztek feltűnően sokan és a korlátolt befogadóképességű te­rem minden jegye már kedden kiosz­tásra került. A II. kerületi rendőrkapitányság, Könye Imre rendőrfel­ügyelő vezetése alatt nagyobb rend­őrosztagot vezényelt ki a rend fenn­tartása érdekében. A bírósági tárgyaláson a vádlott halk hangon mondta el vallomását, melyben a bíróság kérésére kitért a gyilkosságra és rablásra is. Itt olvashatjátok a 8 Órai Ujságban megjelent vallomását az esetről:

"A lakás ajtaját álkulccsal nyitot­tam ki és ismét magamra zártam, ne­hogy meglepjen valaki. Az irodában nem is gyújtottam fel a villanyt, hanem tapogatózni kezdtem a Wertheim-szekrény körül, amely azonban zárva volt. A kulcsot sem találtam sehol. Erre pró­báltam horgolótűvel, baltával, sehogy sem ment. Közben telt, múlt az idő és átmentem a másik három szobába is, keresgéltem, de nem találtam a kulcsot.
— Egyszer csak valami zajt hallok és lépéseket a folyosóról. Rögtön gon­doltam, hogy csak a közjegyző jöhe­tett haza. Én  az irodából a harma­dik szobába szaladtam és a sötétben vártam. Hallottam, amint a közjegyző felgyújtotta a villanyt és fel alá kezd járni az irodában. Én szívdobogva vártam tovább a sötétben. Egyszer megint lépéseket hallok, aztán nyílik az ajtó belép a köjegyző. De csak pár lépést tett a szobán keresztül, hogy a negyedik szobába, a hálószobába menjen, amikor közben visszafordult és észrevett engem. Láttam, hogy megismert. Hirtelon egész testével felém fordult és kiáltott valamit. Közben felemelte mind a két kezét.
— Én a zsebemben lévő baltát kirántottam, hozzá ugrottam és rávág­tam a fejére. A közjegyző hátra tántorodott, aztán nekem jött, de nem érhetett el, mert én távol tartottam magamat és többször a fejére vág­tam."

A vallomásban tovább részletezte a gyilkosságot, hogyan próbált menekülni az áldozat, milyen sokszor kellett rácsapnia, mire végül meghalt. Miután kinyitotta a páncélszekrény, elvette a pénzt, akkor látta, hogy véres lett körülötte minden. Megmosakodott, majd a nyomok eltűntetése végett gyújtotta fel az iratcsomókat. 

Több tanút hallgatta meg, akik további érdemi információt nem adtak, így a bíró fél órás szünet után meghallgatta az orvosszakértőt, hogy épelméjű-e a tettes. Miután megállapították, hogy Tichy bűntethető, halálos csöndben hirdette ki a tanács­elnök a bíróság ítéletét. Eszerint bűnös­nek mondotta ki Tichy Árpádot a büntető tör­vénykönyv 423. szakaszába ütköző gyújtogatás bűntettében és ezért kötél általi halálra ítélte. Bár az elítélt kegyelmet kért, azt helyben, rögtön elutasították.

Este fél kilenckor a gyűjtőfogház úgynevezett kisudvarán gyepágy közepén addigra már megácsolták a bitófát, amely körül elhelyezkedett Kozarék Antal ítéletvégrehajtó és két pribékje, A fog­ház udvarát ellepték a jeggyel érkező kíván­csiskodók. Koromsötét volt már, körös-körül a fogház falába erősített villanylámpák világították meg az udvart. Pontosan háromnegyed 10-kor bevonultak a fogház udvarába a hivatalos emberek. Kinyílt a fogház vaskapuja és két fogházőr között megjelent Tichy Árpád. Kissé roskadozva,de ellenkezés nélkül ment. Amikor elhaladt a bi­tófa előtt, pillanatra megremegett. A két pribék pillanatok alatt megkötötte, azután zsámolyra emelték, néhány perc múlva Kozarek Antal le­vett kalappal jelentette: — Alázatosan jelentem, az ítéletet végrehaj­tottam.

Így ért véget a rablógyilkos Tichy Árpád élete szörnyű tette után.

Forrás: Arcanum.com

Korabeli újságok: Magyarország, 8 Órai Ujság, Friss Ujság, Az Est, Tolna Világlapja