"Vegye tudomásul főkapitány úr, hogy én Magyarországon soha sem követtem el semmit és nem is fogok elkövetni. Jó magyar vagyok és elfogult, elnéző gyöngédséggel viseltetem hazám iránt. Kötelez erre világhírem. Hiszen valójában csak hat magyar igazi világnév van: Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Liszt Ferenc, ujabban Munkácsy Mihály és én." - Ezek voltak Somoskeöy Géza saját szavai, melyet 1910-ben mondott Teisz Elek rendőrfőkapitánynak, amikor egy bűnügyben meggyanúsították és őrizetbe vették. És valóban igazat is mondhatott, hiszen a XIX. század végének egyik legismertebb szélhámosaként világszerte követett el bűncselekményeket, azonban hazánkban a gyanúsítgatásokon túl, nem tudtak rábizonyítani egyetlen esetet sem.

Hihetetlen kalandokban volt része ennek a Lőcséről származó fiatalembernek az évek során. Valószínűnek tartották a korabeli újságok, hogy Somoskeöy-ről mintázta Maurice Leblanc híres Arséne Lupin figuráját. Az úri betörő karaktere a francia író több regényének is főhőse. Napjainkban a Netflix egyik legnézettebb sorozatának főszereplője a kitalált figura. Somoskeöy Géza alakja szolgáltathatta az alapot ezekhez a történetekhez, aki hírnevét annak köszönhette, hogy a rendőrség mindig egy lépéssel a nyomában loholt, de nem tudták elkapni. A világ minden táját bejárta szélhámosként, kedélyesen játszott a veszedelemmel, lépten-nyomon megtréfálta az utána nyomozó detektíveket. De ki is volt ő valójában és milyen átverésekkel, bűncselekményekkel érdemelte ki a címben is szereplő jelzőket. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

Kép forrása: plano critico

1852-ben Lőcsén született előkelő földbirtokos családba, sajnos amikor Somoskeöy 10 éves volt, édesapja elhunyt. A kisfiút nagyon megviselte apja halála, a friss sírtól is alig tudták elvonszolni. Mindennap kiment a temetőbe és elmesélte apjának az aznap vele történteket. Amikor édesanyja körül megjelent egy udvarló, bizonyos Záborszky Károly földbirtokos, Géza nyíltan kijelentette, hogy gyűlöli azt az embert, aki anyja gyászruháját sem tisztelve, már akkor csapta a szelet, mikor nem telt el a gyászidő. Édesanyja a kisfiú gyűlölködése ellenére férjhez ment Záborszkyhoz, a házasság előtt így szólt fiához: "Gézám, nagyon árva vagy így, gondoskodom róla, hogy új apát kapjál..." (8 Órai Ujság 1934.) A fiú teljesen kikészült ennek hallatára és fájdalmában sírt, földre vetette magát, majd kérlelni kezdte anyját, hogy ne hozzon neki mostohát, mert édesapja ezt látni fogja az égben és nagyon fog fájni neki. Anyját nem hatotta meg a könyörgése, Géza pedig annyira utálta a jövendőbeli férfit, hogy volt eset, amikor ököllel ütötte Záborszkyt, mert az meg akarta simogatni a fejét. A kisfiú egész napját szinte a temetőben töltötte, apja sírjánál, ahol csak zokogott, sokszor erőszakkal kellett hazavinni onnan. Hiába volt az ellenszenv anyja megházasodott, Géza pedig betegnek tette magát.

Édesanyja látva, hogy nem javul a férj és fia között a kapcsolat, úgy határozott, hogy mindenkinek az lesz a legjobb, ha Géza a lőcsei internátusba megy tanulni. A kisfiú fél évig bírta az internátusban, majd megszökött és összegyűjtött zsebpénzéből vett jeggyel, postakocsin elutazott gyámjához, Somoskeöy Antalhoz, aki magas rangú bíró volt. Ott elpanaszolta, hogy nem bírja elviselni azt, hogy anyja új férje édesapja ágyában alszik, az ő pipáit szívja, papucsába bújik. Úgy érezte, hogy egyszer meg fogja ölni mostoháját, annyira gyűlölte.

Kép forrása: nemzetikonyvtar 

A sírámok nem találtak értő fülekre, mert visszavitték az internátusba és a kis Géza innentől továbbra is mindennap kiment apja sírjához, de arra többet nem volt hajlandó, hogy belépjen anyja házába, ahol a mostohája volt a ház ura. És itt kell megjegyeznem, hogy Záborszky nem volt rossz vagy gonosz ember, de egyszerűen nem tudta megtörni a fiú ellene irányuló makacs gyűlöletét. 

A kis Géza nagyon szorgalmas és jó tanuló volt. Kiválóan beszélt már gyermekkorában azon a három nyelven, mely a lakhelyén volt használatos. A magyar, német és tóth nyelven túl, egyik tanárának köszönhetően, aki valaha Angliában élt, még az angol nyelvet is kiválóan megtanulta. Az osztályában első volt, erős fizikumú, szívós, izmos kiskölyök, aki gyámját állandóan levelekkel bombázta, amikben leírta, hogy külföldre szeretne menni tanulni, hogy minél távolabb legyen a szülői háztól és mostohájától. Pénzt kért Somoskeöy Antaltól, azonban nagybátyja bár derék ember volt, mégis rideg szigorúsággal utasította el kérését. Géza egyszer úgy fogalmazott levelében, ha nem kap pénzt az utazásra, valami nagy bűnt fog elkövetni, hogy megszökhessen, erre nagybátjya válaszlevelében megírta, hogy akkor bizony ő fogja becsukatni. 

Hatodikos gimnazista volt Géza, amikor utolsó alkalommal ment ki apja sírjához. 15 évesen egy szál ruhában szökött el, kezében szorongatva pár megtakarított forintját. Itt vette kezdetét a legendás és kalandos élet, melyről még évtizedek múlva is hangos volt a sajtó.

Abban az időben az utazás nem volt éppen kényelmesenek mondható, hiszen Lőcsén még nem járt vonat sem. Postakocsival kellett eljutania a farkasordító hidegben a gyereknek a legközelebbi helységbe, ahonnan vonat indult. A hideg fülkében fagyoskodva végül 1867-ben érkezett Pestre, még a vasúton a kezébe került egy kalendárium, amiben egy versikében olvasott a Zöldfa utcában lévő fogadóról, ahová várják az olcsó szállást keresőket. A fiucska egyből felkereste Schmied Tatát, aki valóban barátságosan fogadta és asztalánál megetette. 

Mondhatjuk, hogy Géza "bűnözői karrierje" innentől datálódhat, miután a vacsora alatt megismerkedik az akkortájt bűnözői körökben jól ismert, nagyhatalmú Havranek Mátyással, alias Mátyás királlyal. A hajdanvolt csapos, hirtelen jött meggazdagodása után a Király-kávéházban bérelt nasivasi bankot, állítólag csendestársa éppen egy rendőrtiszt volt. Most biztosan sokak fejében szöget üt az olvasott szöveg, vajon mi az a nasivasi bank? Engem is érdekelt, úgyhogy utánaolvastam a jelentésének.

A Kislexikon szerint a leginkább tiltott szerencsejátékok egyike volt a nasivasi, amit egyébként egyszerű magyar kártyával játszottak. 1875-ben a Fővárosi Lapok cikkírója egy tragikus öngyilkossági eset kapcsán nemcsak a játék szabályait írta le, hanem azt is elmondta, hogy a kávéházak és zugkaszinók milyen visszaéléseket követnek el a játékosok kárára, hogyan manipulálják az egyes meneteket. 

Szóval Somoskeöy Géza a Zöldfa utcai fogadóban ismerkedett össze azzal a férfival, aki a szóbeszéd szerint az Európát fosztogató nemzetközi bűnbanda egyik tagja volt. Mátyás király jó érzékkel faggatta a fiút arról, hogy mit akar majd kezdeni a jövőjével, így tudta meg, hogy az akkor még szinte gyerek Géza, több nyelven is kitűnően beszélt. Biztosította a fiút arról, hogy szerez neki elég pénzt és útlevelet a külföldi utazáshoz, miután mindenhol vannak jó ismerősei, gondoskodni fog Géza jólétéről hazájától távol is. Csak egy apró szivességet kér érte cserébe! Persze, hogy nekünk azonnal megszólal a fejünkben a vészcsengő a kérés hallatán, de az akkor épp 15 éves, reményekkel teli fiúnak egyszerű feladatnak tűnt, hogy az Angol királyné szállodában lakó amerikai úrnak elvigyen egy levelet, majd a válasszal megkeresse Mátyás királyt és még egyszer visszamenjen a külföldihez a viszontválasszal. Havranek finoman megfenyegette a fiút, ha eljár a szája arról, ki és kinek küldte a levelet, akkor pórul jár.  

Somoskeöy Géza nemsokkal Mátyás király megbízása után valóban felkereste a szálloda legszebb, háromszobás lakosztályában az amerikai urat, aki - mint később megtudhatjuk - Lelewel alezredes volt. A korosodó férfi, jó kiállású, szőke, kékszemű, előkelő úriember volt, aki fiatalabb feleségével lakott a szállóban. Miután a fiú átadta a levelet, az ezredes elolvasta azt, majd szinte halottsápadtan rogyott a kanapéra. Azonnal elkezdte faggatni Gézát, hogy ki adta át neki a levelet. A társalgás angolul folyt, a fiú azt mondta, amit Mátyás király előre betanított neki, vagyis, hogy egy ismeretlentől kapta az utcán. Az ezredes nem hitt neki és egy órán keresztül kérdezgette Gézát, aki tartotta magát eredeti sztorijához. Az ezredes végül azt mondta neki, hogy becsüli a fiúban azt, hogy nem árulja el megbízóját, de ha mégis megtenné rengeteg pénzt adna neki. Géza továbbra is tagadott mindent, de egy ponton - mikor az ezredes a börtönnel fenyegette -  nem bírta tovább a hazudozást és elmesélte addigi tragikus élettörténetét. Lelewel szíve megesett a fiún, és megígérte neki, hogy kijuttatja Amerikába, ha segít neki a zsaroló bűnbandától megszabadulni. (Bár még alig olvastam valamit a fiú életéről, ezen a ponton már tudtam, hogy nem egy cikket fogok írni ebből a sztoriból, hanem jó néhányat, hiszen az 1800-as évek végi szerencsejáték-bűnözés is felkeltette az érdeklődésemet, valamint Lelewel alezredes életújta sem számít hétköznapi történetnek. Hamarosan róla is olvashattok a blogon.)

Miután Lelewel mindent megtett annak érdekében, hogy a zsarolás okát megszüntesse, iziben összecsomagolt és feleségével, valamint az ifjú Somoskeöy-vel visszautaztak Amerikába. A fiúnak még Bécsben szerzett útlevelet és kifizette a teljes útiköltségét. Bár Géza az óceánjáró fedélközén utazott több száz szegényebb utassal, őszinte izgalommal várta az új világba való megérkezést. A hajón töltött napok nem teltek számára túl jól, miután 60-80 ember szorongott a hajó orrában lévő "hálótermekben". A levegőtlen, sötét helyiségekben hármas sorokban álltak a deszkából összetákolt ágyak. Elég sokan megbetegedtek a hosszú út alatt, de mindenki tűrt, hiszen a jobb élet reményéhez vezető út utolsó lépéseinél tartottak. Géza nehezen viselte a többségében iskolázatlan tömeget, úgyhogy amikor 1868-ban 16 évesen New York kikötőjében leszállt a hajóról, nagyon megkönnyebbült. Aztán körbenézett és elámult a látványtól, hiszen a lőcsei nyugalom és Pest szerényes, álmos élete, szöges ellentétben állt az akkoriban már nyüzsgő, mozgalmas amerikai nagyvárostól.

Kép forrása: newyorkfamilyhistory.org - New York 1890

Kicsit elhagyatottnak érezte magát az embertömegben, a városban szédelgett, végül leült egy parkban, amikor egyszer csak magyar szót hallott. Egy jól öltözött férfi beszélgetett egy őszes hajú, rongyos ruhába öltözött emberrel, akinek nyakában faláda volt akasztva, melyben egy forró vízzel teli fazékban virsli főtt, és a ládán az alábbi felirat volt olvasható:

"Bécsi kolbász tormával 10 cents, Perczel Jani and Comp."

 Perczel Jani volt az akkor még nagyon kis számú - kb. 500 fős - new yorki magyar kolónia egyik legvidámabb és leszínesebb egyénisége. A magyar szabadságharcban még huszárszázadosként remekelő férfi miután kivándorolt az újhazába, rengeteg dolgot csinált. Harcolt indiánokkal, vadászott bölényekre, utazgatott a vadnyugaton, de végül nem vitte sokra, csak a virsli árulásig. Gézát szárnyai alá vette találkozásuk után és egy lepukkant épületbe kisérte a Bowaryn, ahol együtt ebédelt néhány magyar. Miután megismerkedett az ott lévő hazájuktól messzire vetődött, érdekes figurákkal, másnap Jani kíséretében elkezdett munkát keresni magának a fiú. Délutánra már a környék összes boltjában próbálkozott, sikertelenül. Végül  az East Syde-ra vetődtek, ahol az East Riwer sikátoraiban járva, egy piszkos ház kapuján meglátták a kiírást: "Új vallás apostola keres hittérítő társakat!". Géza szeme azonnal felcsillant és közölte, hogy ez lesz a nekik való munka, úgyhogy bementek a házba.

Az ott lévő férfi azonnal el kezdte mondani, hogy ő egy új vallást alapított, aminek ő az apostola, csak egy baj van ezzel, hogy nem igazán akarják meghallgatni az emberek. Mint elmesélte, a többi hasonló hittérítőnek van valamilyen trükkje, amivel felhívja magára a figyelmet, így eladják könyveiket, a fizetős vasárnapi misére invitálják az embereket, neki azonban nincs hasonló módszere. Van aki elefánt hátáról prédikál, másik hittérítő eljátsza, hogy a folyóba ugrik, aztán mikor köré sereglenek az emberek, elkezdi osztani az igét. De ennek az East Syde-i apostolnak, nem volt ötlete, hogyan tudná megfogni az utcai járókelők érdeklődését. Jani rögtön előadta ezzel kapcsolatos ötletét. Szerinte egy kis lovas kocsival meg kellene állni egy forgalmas úton, ő kiugrik a kocsiból és elszalad, Géza utána rohan és kiabálja, hogy "Tolvaj, tolvaj", majd elkapja Janit és visszaviszi a kocsihoz. Itt a prédikátor feláll a kocsi tetejére és megtartja hegyi beszédét, miközben Géza 5 centért árulja a jegyeket az istentiszteletre, Jani pedig a hittérítő saját bibliáját adja el 10 centért.

Az ötletet cselekvés követte és hamarosan előadták a trükköt a Riverside Drive-on. Olyan hitelesre sikeredett a műsor, hogy még a rendőr is előkerült, aztán amikor az utcán sétálgató emberek összeverődtek és a hittérítő elkezdte szónoklatát, mindenki hangos nevetésben tört ki, megértették, hogy csak színjáték volt az egész. És ez nagyon tetszett az amerikaiaknak, még a rendőr is vette a lapot. New Yorkban ez megszokott esemény volt, így aztán nem lett semmi következménye, hacsak az nem, hogy rengeteg jegyet és bibliát tudtak aznap értékesíteni. A nap folyamán vagy harmincszor eljátszották az üldözést, úgyhogy estére az elszámolás igazán jól sikerült. Hétszer annyi jegyet adtak el a vasárnapi misére, mint ahányan befértek a templomba. A hittérítő kiadta a keresetüket, de elmondta, hogy csak hetente egyszer tudja őket alkalmazni, mert nincs több jegye, amit eladhatna, később talán majd nagyobb temlomot bérel, akkor több napig is kell majd a segítségük. Jani ugyan mérgelődött egy sort, hogy mit csinál majd a hét többi napján fizetés nélkül, de végül kicsit örült is, mert így tovább folytathatta egyszemélyes virsliárusító vállalkozásának működtetését. Viszont Gézának újra munkakeresésbe kellett fognia. 

 Sokáig nem talált megfelelő állást, aztán egyszer maga mellé fogadta egy "csodadoktor", aki a hiszékeny emberek pénzét elszedte, azzal ámítva őket, hogy bajukra az általa felírt receptek adják meg a gyógyírt. Géza jól kitanulta itt a szakmát, és közben önszorgalomból franciául és spanyolul is megtanult. Bár nem tetszett neki az, hogy átverik a hiszékeny pácienseket, kis pénzt akart gyűjteni, hogy majd abból belekezdjen valami új dologba. Itt ismerkedett meg Mr. Romanonezzel, aki egy idősebb spanyol úr volt és felhajtóként hozta a csodadoktornak az újabb pácienseket. (A férfi javaslatára kezdett egyébként Géza nyelveket tanulni.) Szóval ebben időben jól ment a fiúnak, aztán egy napon, amikor az egyik elkeseredett betegnek a csodadoktor műtétet javasolt, - amiért persze ő is rengeteg pénzt kapott volna a sebésztől és a kórháztól - Géza nem bírta tovább. Megsúgta a szerencsétlen embernek, hogy ne bízzon többet a csodadoktorba, mert az csak át akarja verni, menjen inkább igazi orvoshoz. A beszélgetést kihallgatta főnöke, aki számon kérte a fiút, verekedéssé fajult az eset, így Gézának mennie kellett. Újra az utcán találta magát, munka nélkül. A városban járkálva egyszercsak összefutott Mr. Romanonezzel, aki vagyonos ember volt, de ugyanolyan szélhámos, mint a csodadoktor. Elkezdtek beszélgetni és talán ekkor hangzott el az a mondat, ami meghatározta a fiú további életét. Mr. Romanonez miután meghallgatta a fiú elbeszélését az orvosnál történtekről, leszidta a fiút, amiért beleavatkozott a csodadoktor bizniszébe. Majd így szólt: ...el­szedni a buta emberek pénzét finoman,szépen, kínzás nélkül, úgy hogy az an­nak ne fájjon! . .. Óh, az egészen más.Azt én is megteszem. Okos ember va­gyok, jogom van hát a buta emberekpénzéhez." és Géza ezzel egyetértett.

Mr. Romanonez miután már ismerte a fiút és tudta milyen ügyes, talpraesett és több nyelven beszél, leszerződtette maga mellé titkárnak. A férfi fejedelmi pompával berendezett klubot üzemeltetett, Géza szeme tágra nyílt mikor meglátta új munkahelyét. Délutánig nem is volt sosem dolga, este viszont megkezdődött az élet a termekben. Hölgyek és urak lepték el a helyet, folyt a pezsgő, konyak és bor, majd éjszaka megkezdődött a játék. Voltak kisebb kártyaasztalok, ahol egyszerű játékokat játszottak nagy tétekkel, és voltak hazárdjátékos szobák. Géza dolga volt a vendégfogadás, az asztalbeosztás és ő ügyelt a rendre is. Nagyon jól végezte a dolgát, sok pénzt keresett, napközben pedig tudott tanulni. Ő is látta, hogy a szerencsejáték jövedelmező üzlet, azonban az már egyáltalán nem tetszett neki, hogy csalással fosztják ki a betérőket. A preparált kártyacsomók, a különböző fortélyokkal játékra csábított gazdagok kifosztása, egyáltalán nem volt ínyére, de miután tudta, hogy itt rengeteg pénzt tud keresni és félretenni, szemet hunyt és évekig dolgozott még Mr. Romanoreznek.

Kép forrása: daytoninmanhattan blog - Manhattani casino1890

 Ebben a kaszinóban ismerkedett meg "bácsival", aki több alkalommal is ült már börtönben, miután jobb dollárt hamisított, mint az eredeti. Miután minden szabadulása után újra és újra folytatta a hamisítást, végül a jegybankok megelégelték tevékenységét és alkut kötöttek vele. A megállapodás szerint felhagy a dollár hamisításával, és cserébe életjáradékot kap. Így is történt, a bácsi ezután már csak rendjeleket, diplomákat és egyéb hivatalos iratokat hamisított, de dollárt sosem. Géza jól ismerte az öreget, igazi jó barátok lettek az évek során. Szintén a munkahelyén ismerkedett meg Sarah Gibsonnal, a lánnyal, aki felhajtotta a gazdag férfiakat és játékra csábította. Somsokeöy Géza halálosan beleszeretett a kedves, csinos fiatal nőbe, aki csak azért vállalta lelketlen munkáját, mert otthon beteg édesanyja és három kiskorú testvére eltartása is rá hárult. Utálta magát azért, amit tett, de mint mondta, tisztességes munkából nem tudta eltartani a családot, a testét nem akarta árulni, így maradt a csalás és szélhámosság. 

Géza annyira belehabarodott a lányba, hogy elvette feleségül, majd amikor éppen ki akartak ugrani a bizniszből, utolsó munkanapján megjelentek a játékbarlangban a rendőrök. Somoskeöy csak annak köszönhette menekülését, hogy a bácsi segített neki egy rejtekajtón keresztül eltűnni. Az öreg lakására mentek, Géza haza nem mehetett feleségéhez, mert figyelték az otthonát, viszont elszökni sem volt egyszerű a városból, mert a vonatokat, hajóállomásokat is megfigyelés alatt tartották a zsaruk. Ekkor jutott eszébe Gézának, hogy a philadelphiai világkiállítás megtekintésére érkezik először New Yorkba Ferenc József megbízottja, gróf Ehrenfels, fiatal osztrák mágnás. Géza úgy gondolta, hogy a grófnak kiadva magát könnyedén tudna elszökni először Philadelphiába, majd onnan vissza Európába. A bácsi segítségére lehetett ebben, hiszen imádott rendjeleket és okmányokat hamisítani és nagyon jó is volt ezekben. Annyira profi hamisító volt az öreg, hogy még Ferenc József monogramos magánleveleket is tudott a hajnali pirkadatra gyártani, amiben ajánlotta a helyi osztrák-magyar nagykövetnek és a new yorki főkonzulnak Somoskeöyt, alias gróf Ehrenfelst. Reggel bevásároltak néhány öltözet ruhát, böröndöket és kocsival a Waldorf Astoriába Géza, már mint gróf Ehrenfels érkezett.

Mondhatjuk, hogy a körülmények áldozata ez a fiú, hiszen első szélhámosságát a rendőrség üldözése miatt kényszerült meglépni.

Cikkünk folytatása hamarosan érkezik, melyben Somsokeöy Géza életének izgalmas eseményeit olvashatjátok.

 A cikk forrása: arcanum.com

8 Órai Ujság - 1934. áprilisi számai alapján készült a cikk, mely tartalmazhat kitalált elemeket is.