Beszédes Mihály 1941. május 28-án, szerda délután szokásos ellenőrző körútjára indult a Kerepesi temetőben. Alig múlt öt óra, amikor elérkezett a Jókai-mauzóleum környékére, ahol a 19. parcelánál lévő vízgyűjtő medencében egy térdben levágott lábat és két kart fedezett fel. Első pillantásra azt hitte, hogy a virágöntözésre használt vízben régi gipsz szobrok részeit találta meg, aztán mikor jobban megnézte a leletet, rögtön látta, hogy bizony valódi emberi testrészekre bukkant. A temetői munkás azonnal értesítette a rendőrséget, akik percekkel később már a helyszínen megkezdték a nyomozást.

A rendőrség azonnal kihallgatta a temető többi alkalmazottját, így sikerült megállapítaniuk, hogy fél öt és öt óra között tehette valaki a testrészeket a víztárolóba. A közelben botorkáló öreg hölgy szerint korábban egy autót látott a 19-es parcella közelében, a portán szolgáltatot teljesítő Tar Sándor még annyival egészítette ezt ki, hogy öt előtt néhány perccel egy taxi férfi utasával hajtott be a temető területére. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

Kép forrása: Fortepan - Jókai mauzólum, Fiumei sírkert

Miután a megtalált csonkokat a törvényszéki orvosszakértői intézetbe szállították, az orvosok megállapították, hogy még nem állt be a hullamerevség, így a halál valószínűleg 12-16 órával korábban történhetett. A megtalált testrészek alapján megállapították, hogy egy fiatalabb nő az áldozat, akinek kezei gondozottak voltak, és valószínűleg finomabb munkát végezhetett. 

Nemes Sándor detektív főfelügyelő öt csoportja próbálta megtalálni a halott lány többi maradványát. Átvizsgálták a temetőt, immár a sötétben lámpafénynél, végül a munka éjjel is tovább folyt városszerte. Eközben nagyobb apparátus átvizsgálta az eltünt lányok aktáit, keresték az feltételezett áldozatot, sajnos egyenlőre sikertelenül. Éjjel kettő órakor két fiatal próbarendőr jelentette, hogy az angyalföldi Jász u. 13. számú házzal szemben lévő elmegyógyintézet falánál egy gyanús, csalánzsákba csavart csomagot találtak. A vízelvezető csatornában heverő csomagot kibontva borzasztó látvány fogadta őket, egy deréktól combtőig tartó női törzs került ugyanis elő. Ezt a lelelet szintén beszállították az orvosszakértői intézetbe, ahol az orvosok immár több információt is tudtak az elhunyt lányról adni. Az áldozat feltehetően barna hajú, húsz év körüli, alacsony, molett nő volt. A zsák, amelyben a maradványt találták nem volt csupa vér, ebből feltételezték, hogy aki elkövette ezt a szőrnyű bűntényt, nagy hozzáértéssel járt el. A elhunyt lány kezéről vett ujjlenyomat alapján nem találtak egyeztést a bűnügyi nyilvántartóban, így kilétét továbbra is homály övezte.

A rendőrség nagy erőkkel próbált a tettes nyomára bukkani és minden járőr figyelmét felhívták arra, hogy a szemetesek környékét ellenőrizzék, hátha a többi testrész is előkerül. Reggel hét órakor száz detektív hajszolta a tettest, ez a szám kilenc órára már megduplázódott. Szinte valamennyi házba bekopogtattak a Jász utcában és környékén, hogy megtudják látott-e valaki gyanús dolgot, illetve eltűnt - e valaki az elmúlt huszonnégy órában. 

Csütörtökön késő este a rendőrség úgy gondolta, hogy megtalálta ki lehet az áldozat. A nyomozók állítása szerint az elhunyt Nagy Irma, 22 éves gyári munkásnő, aki a Weis Manfréd tésztagyárban dolgozott. A lány eltűnését szülei két nappal a testrészek megtalálása előtt jelentették a rendőrségnek. A kétségbeesett szülők szerint lányukat elbocsájtották állásából 27-én, azóta nem ment haza. A bonctani intézetben megtekintették a maradványokat, melyekből anyja ráismert a lányra. Állítólag egy lábán lévő anyajegy, a kéz formája és a tövig vágott lábkörmei voltak azok az ismertetőjegyek, melyekből felismerte az eltűnt Irmát.

Kép forrása: wikiwand.com - Weiss Manfréd első magyar konzervgyár

A rendőrség hatalmas lendülettel próbálta ezek után Nagy Irma ismerősei között keresni az elkövetőt. Két fiatalember került a nyomozás középpontjába, kihallgatásra mindkettőjüket bevitték a főkapitányságra. A lánynak két udvarlója volt, az egyikük egy hentes, másikuk egy mezőőr. A szinte "szakszerűen" feldarabolt holttest miatt egyből arra gondoltak, hogy a hentesnek köze lehet a gyilkossághoz. Miután azonban mindkét gyanúsított férfi teljes alibit igazolt, így el kellett őket engednie a rendőröknek.

Ekkor hatalmas fordulat történt az ügyben, miután pénteken este tíz óra tájban egy fiatal, napbarnított arcú leány jelentkezett a VII. kerületi kapitányságon. Elmondta, hogy ő Nagy Irma, akiről azt hiszik, hogy feldarabolták. Azonnal dr Juhász József rendőrkapitány elé vezették, ahol elmondta, hogy nem merte szüleinek elmondani az elbocsátás tényét, ezért inkább vidékre utazott. Csak pénteken indult hazafelé és amikor Budapesten a külvárosban ment az utcán, az előtte sétáló férfi kezében pillantotta meg az újságot, melyben róla írtak. Elkérte a férfitól a lapot és ekkor szembesült a ténnyel, hogy őt halottnak hiszik szegény szülei. Elhatározta, hogy rögtön jelentkezik a rendőrségen, hogy a félreértést tisztázhassa. Azonnal értesítették Irma szüleit, akik boldogan ölelték magukhoz lányukat, ezzel azonban újabb fejtörést okoztak a nyomozóknak. Akkor vajon ki a meggyilkolt lány?

Ugyanazon a napon, amikor úgy hitték, hogy Nagy Irma a halott nő, megjelent a főkapitányságon Mandlin Ferenc vendéglős és bejelentette, hogy 41 éves felesége, Bányai Erzsébet már napok óta eltűnt otthonról. Bár korábban el szokott menni rövidebb időre Dunaharasztiba a rokonaihoz, ilyen sokáig sosem maradt el hazulról. Mandlint kikísérték az orvostani intézetbe, ahol megnézte a maradványokat, és úgy ítélte meg, hogy azok felesége testrészei. Ekkor - miután már azt hitték a nyomozók, hogy megvan az elhunyt személyazonossága - nem vették még komolyan a bejelentést, de azért elküldték a férfit, hogy hozzon otthonról egy cipőt, melyet rápróbáltak a csonkolt lábra és az bizony tökéletesen ráillet. Ekkor dunaharaszti csendőröktől kértek információt Bányai Erzsébet hollétére vonatkozóan. 

Még mielőtt az információt megkapták volna a dunaharaszti rendőröktől, elmentek a szegedi úti vendéglőbe, és a lakásba is, ahol a Mandlin házaspár lakott, és ujjlenyomatokat kerestek, melyekkel igazolhatták, hogy a halott nő valóban Mandlinné lehet. Több óráig tartó kutatás eredményeképpen, az egyik szekrényben találtak egy kristály poharat, amin feltételezhető volt, hogy a nő ujjlenyomata van. A daktiloszkópos vizsgálatra beszállított poháron valóban Erzsébet ujjlenyomatát találták meg, ami egyezett az elhunyt testrész tulajdonosáéval. Viszont miután az ujjlenyomat vizsgálat eredményét csak úgy lehet teljes bizonyossággal elfogadni, ha azt két egymás mellett lévő ujjról veszik le, és azok egyeznek, így még mindig nem volt bizonyított a halott nő személyazonossága.

Kép forrása: (Fortepan/MZSL/Ofner Károly) - Angyalföld

Nemes Sándor detektív főcsoportja most már új irányba kezdett nyomozni, Mandlinné környezetét vették górcső alá. Elsőként a férjet kezdték vizsgálni, nem is engedték haza, a kapitányságon vették fel vallomását. Időközben kiderült, hogy a vendéglőssel és a feleségével lakott még valaki. Mozsár Lajosné volt a nő, aki lakó- és üzlettársa a házaspárnak. 

Péntek délelőtt megkezdték a férj kihallgatását. A nyomozóknak összefüggéstelenül mondta el felesége eltűnésének történetét, ugyanis dőlt belőle az alkoholszag, részeg volt. Annyit tudtak kihámozni az elbeszélésből a rendőrök, hogy Mandlinnénak takarítói állása volt egy bankban, ahol délután kellett volna megjelennie, de nem érkezett meg. Előtte még a férj állítása szerint, összevesztek feleségével azon, hogy állítólag a nő kacérkodott a vendéglőben egy kocsissal, ami urának nem tetszett. Ezután tűnt el az asszony. A nyomozók a vendéglő és a lakás átkutatása során péntek délután a söntésben, az ivópulton gondosan lemosott konyhakést találtak, melynek fa részeiben azonban alvadt vér volt. Később az egyik sarokból előkerült egy balta is, mely szintén le volt takarítva, de a fanyélen itt is felfedezhetőek voltak a vérnyomok. A fürdőszobában kimosott vérnyomos törülközők sorakoztak, míg a pincében találtak egy vulkán-fiber koffert, amely szintén vérnyomokat tartalmazott. 

Ezen nyomok megtalálása után kezdték meg a párral együtt élő Mozsár Lajosné, született Tollár Erzsébet kihallgatását. A nő elmesélte, hogy kb. három éve ismerte meg Mandlint, akivel a Báthory u. 26. szám alatti Pozsgai vendéglőben dolgozott együtt. Mozsárné már akkor is külön élt férjétől, pénztárosként tartotta el magát. A vendéglőben Mandlin pincérként dolgozott ebben az időben. Mozsárné önállósítani szerette volna magát, saját vendéglőt akart nyitni, de ez akkor még csak terv maradt. Körülbelül a gyilkosság előtt egy évvel ismét összetalálkozott Mandlinnal, ekkor határozták el közösen, hogy a nő megtakarított 2300 pengőjéből együtt nyitnak vendéglőt. Az üzlettársi viszonynál azonban sokkal tovább jutottak, miután megállapodtak, hogy Mandlinnal és feleségével együtt kis családként fognak élni, Mozsárnét mindenkinek úgy mutatták be, mintha az Mandlinné nővére lett volna. Eleinte nagyon élvezték a hármas kapcsolatot, azonban egy idő után egyre több lett a veszekedés a két asszony és a férfi között.

Kép forrása: Pinterest   -  Béke tér a Szegedi út felöl

 Mozsárné azt állította, hogy a gyilkosság napjának reggelén megint veszekedésre ébredt, Mandlin és felesége vitáztak valamin. Mikor megkérdezte az asszonyt, hogy mi történt, az csak sírt az ágyra borulva és azt felelte, hogy férje annyira megbántotta őt, hogy ezt nem tudja neki megbocsájtani. Ezután állítólag férjére támadt, de lefogták és bezárták a szobájába. És ezután már csak zavaros válaszokat adott a rendőröknek, de állítása szerint a férj megölte Mandlinnét, viszont ő nem tudja, hogyan és hová tűnt a holttest. 

Mozsárné vallomása miatt új fordulatot vett az ügy, mostmár könnyebb helyzetben voltak a nyomozók, hiszen a férjet kellett megdolgozniuk azért, hogy beismerje tettét. Mandlin kihallgatása egész éjjel tartott, nem akarta beismerni, hogy megölte feleségét. Keményen, makacsul tartotta magát a férfi, hetyke, rövid válaszokat adott a rendőröknek, aztán az alacsony, fekete hajú férfi végül reggel kilenc órára megtört és beismerte szörnyű tettét.

Elmondása szerint felesége féltékeny volt rá, na nem Mozsárné miatt, hiszen róla tudott, hanem azt gondolta, hogy ura egy harmadik asszonynak csapja a szelet, valahol Pesten. 28-án reggel már veszekedéssel indult a nap, felesége rátámadt, fojtogatni kezdte. Ezután Mandlin elővette zsebéből a mindig magánál tartott Frommer forgópisztolyát. Mint a rendőröknek elmondta, idézem: "— Állandóan magamnál hordtam From­mer-forgó pisztolyomat. Tessék megérteni, kérem, Angyalföldön lakom." (Ennyit az akkori közbiztonságról)

Szóval a fegyverét az asszony fejéhez tartotta, ijesztés képpen. A nő azonban továbbra is szorongatta férje nyakát, így Mandlin homlokon lőtte fegyverével. Felesége hátrabukott, feje a kövön nagyot koppant és valószínűleg azonnal meghalt. Vallomását ezután elég nehézkesen folytatta, állítása szerint alig emlékszik valamire. Azt állította, hogy egyedül vitte le a pincébe feleségét, ahol feldarabolta a testet.

Kép forrása: Tolnai Világlapja 1941. - Mandlin Ferenc és Mozsár Lajosné

 Mint a képen is látszik, a férfi alacsony, vékony testalkatú ember, aki egyedül nem lett volna képes felesége testét cipelni, ezért is próbálták a nyomozók tovább faggatni arról, hogy ki volt segítségére. Egyértelműen Mozsárnét gyanították cinkostársának.

Időközben a nyomozók a kocsma pincéjét felásták és megtalálták a szerencsétlen asszony fejét és többi testrészét is. Ekkor Mandlin teljesen megtört és beismerte, hogy kilenc darabra vágta felesége holttestét. Bár a vendéglős vallomását megtette, abban elég sok ellentmondás volt. Miután megtalálták az elhunyt fejét, egyértelművé vált, hogy nem lövés által halt meg, hanem baltával verték agyon a szerencsétlen nőt. Ezután Mandlin Ferencnek megmutatták felesége fejét, ezután már nem tagadta, hogy valóban baltával ölte meg a nőt. 

A gyilkosság pontos indoka, Mozsárné szerepe az ügyben csak a decemberben megkezdődött tárgyaláson derült ki egyértelműen. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

Mint ahogyan azt a nagyobb hírverést kapó ügyek esetében már megszokhattuk, a Mandlin féle tárgyalásra is rengetegen voltak kíváncsiak. A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt, főként hölgyek ültek a hallgatóság soraiban. A vádirat szerint Mandlin és Mozsárné közösen, előre kitervelték Mandlinné megölését, majd miután végeztek áldozatukkal, elvették ékszereit és pénzét.  

A tárgyalás első napja nem telt izgalom nélkül. Először Mozsárnét hallgatta ki a bíróság. A nő elmondta, hogy 1940 januárjában lettek Mandlinnal üzlettársak és fél évvel később szeretők is. A feleség később szerzett tudomást viszonyukról, emiatt állandósultak a veszekedések közte és a férje között. Mozsárné elmondta, hogy a gyilkosság reggelén is összevitatkozott a pár, és jajkiálltásokat hallott a szobájuk felől, miközben ő a kocsmában tevékenykedett. Felszaladt a lakásba, de ott már csak Mandlinné halott testét találta. Ekkor a férj őt is megfenyegette, hogy megöli, ha nem segít neki feldarabolni a testet. A fürdőszobába kényszerítette Mozsárnét, hogy vágja le a nő kezeit, majd a férfi folytatta a munkát. Mozsárné vallomása után rosszul lett.

Ezzel szemben Mandlin Ferenc a korábbi beismerő vallomását teljesen megváltoztatta. Közölte, hogy ő bizony ártatlan és a gyilkosságot Mozsárné követte el. Hiába figyelmeztette a bíró, hogy Mozsárné már elmondta mi történt, Mandlin tagadta a tettet.

Másnap következett az orvosszakértő meghallgatása, aki elmondta, hogy a gyilkosság után történt a darabolás. Az elhunyt nő testén 26 baltacsapás nyomát találták, ezek többségében  fejre mért ütések voltak, melyek nagy része halálos volt. Az orvos azt is elmondta, hogy a halál beállta után kb. három órával kezdhették meg a test kilenc részre darabolását. Miután fontos kérdést kellett tisztáznia a bíróságnak atekintetben, hogy milyen módon történhetett a feldarabolás, ekkor ismételt szakértői vizsgálatot rendeltek el a maradványokon. A pár hónappal korábban meggyilkolt Mandlinné testrészeit nem temették akkor még el, hanem az orvosok konzerválták azokat, így új vizsgálat indult az ügyben. Ennek eredményéről a január 30.-án megtartott főtárgyaláson osztották meg a bírósággal. Az orvosszakértő annyiban módosította korábbi szakvéleményét, hogy a testet a halál beállta után már húsz perccel feldarabolták.

1942. január 31.-én a bűntetőtörvényszék Krayzell-tanácsa ítéletet hirdetett az ügyben. Attól függetlenül, hogy Mandlin a tárgyaláson mindent tagadott, bűnösnek mondták ki a férfit és életfogytiglani börtönbűntetésre ítélték. Mozsár Lajosnét bűnpártolás vétsége miatt tíz hónapi fogházat kapott. Az ítélet indoklásában az előre megfontolt szándék egyértelmű volt, míg Mozsárné szerepét csak annyiban látták bizonyítottnak, hogy segített a hulladarabolásban és a testrészek eltűntetésében.

 Miután az ítélet ellen fellebbeztek, így az ítélőtábla 1942. novemberében ismét összeült és felülvizsgálták az esetet, de ekkor helybenhagyták az ítéletet. Miután a férj nem nyugodott bele az ítéletbe, fellebbezésére közel fél év múlva a Kúria mondta ki az utolsó döntést. Itt szintén nem sikerült Mandlin Ferencnek bebizonyítania ártatlanságát, úgyhogy a korábbi ítélet jogerőssé vált.

 A cíkk forrása: arcanum.com-on található korabeli újságok (Tolnai Világlapja, Az Ujság, 8 Órai Ujság, stb.)