1912. március 31.-én vasárnap a szerencsétlen sorsú Schwartz Gizellát édesapja narancsért küldte a közeli Merán szálloda előtti gyümölcsárushoz. Az alig tízenkét éves kislány boldogan szaladt a gyümölcsökért, ám sosem tért haza. Tragikus halálának történetéről hónapokig cikkeztek a hazai lapok. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Schwartz Lajos a London-szálló főpincéreként ismert volt lakóhelyén a Visegrádi u. 11./A szám alatti házban és környékén is, hiszen megbecsülés övezte, dolgos emberként ismerték. A férfi tízenkét éves Gizella nevű kislánya, mosolygós gyermek volt, szívesen teljesítette apja kérését, miszerint a Lipót-körút és Váci-körút sarkán lévő Merán szálló előtt lévő fűszerestől hozzon haza öt darab narancsot, melyet az ünnepi asztalnál szeretett volna elfogyasztani a család. A kislány vékonyka, nem túl fejlett külsejével, egyáltalán nem volt feltűnő jelenség. A Zichy Jenő utcai polgári iskola második osztályában tanult. Sokat segített édesanyjának a háztartásban, aznap egyáltalán nem volt rosszkedve, vidáman indult a narancsokért.
Kép forrása: Pinterest.com - Visegrádi u. 11. - 1920 körül
A szülei azonban hiába várták a terített asztalnál a kislányt, nem érkezett haza. A kétségbeesett szülők szinte azonnal a rendőrséghez fordultak.. Először a nyomozók egyszerű eltűnéses esetként kezelték az ügyet, úgy gondolták a kislány esetleg elcsavargott, főként azért, mert abban az időben több kislánynak is nyoma veszett Budapest belső kerületeiből. Később az újságokban többször megjelent a lány útvonala, ahol a narancsvásárlásra indulhatott és fényképét sok helyen kifüggesztették. A szülők végigjárták még aznap a Nyugati pályaudvar környékén lévő összes gyümölcsárust, de egyikük sem emlékezett arra, hogy a kislány járt volna náluk.
A London szálló, ahol Gizella édesapja főpincérként dolgozott, a Nyugatitól nem messze állt, 1863. július 26.-ai megnyitása óta, a vidékről Pestre érkezők kedvelt szálláshelye volt. 1936-ban történt lebontásáig igen családias szállásnak bizonyult, ahol még csizmahúzó és babakarosszék is került a szobákba. A huszas években aztán egyre több szerelmespár öngyilkosságának helyszíne lett, állítólag a portás jó emberismerőként, már a kulccsal együtt nyújtotta át a kötelet.
Kép forrása: egykor.hu - London szálló 1902-1912
Gizella eltűnésekor a Nyugati környékén lévő egyik hotel hordára volt csak, akinek vallomása alapján azt gondolhatták a rendőrök, hogy valami sötét dolog történhetett a lánnyal. Gizella eltűnése előtti napon ugyanis a hordárnál egy idősebb úr érdeklődött arról, nem tudna-e neki szerezni egy fiatal lányt, akit úri módon ellátna. A hordár ezen vallomása a rendőrök számára is figyelmeztető jel volt arra vonatkozóan, hogy szegény kislány talán már nincs az élők sorában. Azonnal elkezdtek nyomozni az idős férfi után, de végül ezen a szálon nem jutottak eredményre.
A kislány eltűnésének másnapján, április elsején délelőtt az első kerületi kapitányságon jelentést tett egy Bognár nevű rendőrellenőr, aki elmondta, hogy éjszakai körútja során találkozott egy ismeretlen férfival a Zugligetben, az Ördögárok mellett. A férfi hóna alatt egy nagy papírköteget vitt, mire a járőr igazoltatni akarta. Miután az gyanús alak nem tudta a papírjait bemutatni, a rendőr be akarta kísérni a kapitányságra. A férfi azt modnta, hogy bemegy ő szívesen az őrsre, csak ne bántsa őt Bognár járőr. Egymás mellett haladva indultak el a rendőrség felé, amikor azonban az Ördögárok mellé értek a férfi hirtelen eldobta a nála lévő papírcsomagot és egyetlen ugrással az árok alján termett, majd eltűnt a sötétben. A hátra maradt csomagot magához véve Bognár járőr visszament az őrsre. Egyébként a férfi menekülés közben elhagyta a kalapját is, melyet a rendőr szintén magával vitt a kapitányságra.
Bognár járőr az őrsre érkezve kollégáival kinyitották a papírcsomagot, melyben kb. két négyzetméter nagyságú, összehajtogatott véres viaszosvásznat találtak. Néhol vastagon megalvadt a vér az anyagon, így felettébb gyanússá vált a papírt hátrahagyó férfi. Az első kerületi kapitányságról a viaszosvásznat rögtön továbbküldték a főkapitányság detektívosztályára a kalappal együtt. Bognár járőr pontos személyleírást adott és férfiról, a kalapot is tüzetesen átvizsgálták, de benne nem találtak sem monogrammot, sem pedig a készítő jelzését. A korabeli lapok fontos nyomnak írták le a kalap belsejében lévő, harminc centi hosszú, kétujjnyi széles fekete bársony szalagot, mely valószínűleg nem volt egy megszokott dolog a kalapok tekintetében.
Április másodikán újabb nyom került a rendőrség látókörébe, mely szerint a Közúti Villamosvasút Igazgatóság bejelentette a rendőrségen, hogy a Visegrádi utca 4. szám alatt található nyomdahelyiségből vasárnap az egyik alkalmazottjuk, Scheel Ádám könyvkötő délután két órakor egy nagyméretű csomaggal távozott a pinceajtón keresztül. Azért volt ez feltűnő és szokatlan, mivel azon a napon nem tartózkodhatott volna a nyomdában a férfi és úgy gondolták a szemtanúk, hogy valamit el akart onnan lopni. A nyomdából nem hiányzott semmi, de mégis bejelentették a rendőrségen az esetet, mert tudni akarták, hogy Scheel mit akart a szokatlan időben munkahelyén. Megkérdezni nem tudták, mivel másnap nem vette fel a munkát és eltűnt.
A bejelentés után, április 3-án a rendőrök kimentek a nyomdához, hogy kihallgassák a személyzetet és átkutassák a helyiségeket. A nyomdában dolgozó egyik alkalmazott elmondta, hogy találkozott Scheel Ádámmal vasárnap, pont akkor, amikor a hatalmas, átkötözött papírköteggel indult kifelé. A férfi elmondása szerint a csomag legalább negyven kiló lehetett. Meg is kérdezte Scheel-t, hogy hová megy, mire azt válaszolta, hogy a vasúttól hozta a csomagot, de az szétszakadt, ezért szaladt be vele a nyomdába, hogy átkötözze és majd úgy vigye tovább. Aztán kezet fogott a két férfi, és mindeki folytatta a dolgát.
A nyomdában a rendőrök mindent a helyén találtak, amikor azonban a Scheel-ről kapott személyleírást Krecsányi detektívfőnök összevetette az Ördögároknál megszökött férfi adataival, azok pontosan egyeztek. A detektívfőnöknek szemet szúrt az egyezőség, és az is, hogy az eltűnt Schwartz Gizella közvetlenül a nyomda szomszédságában lakott és a Nyugati felé haladva el kellett mennie a nyomda előtt is. A nyomozó feltételezése szerint a kislányt a férfi csalhatta el valami ürüggyel aznap.
Krecsányi főfelügyelő a feltételezés alapján azonnal kiküldött pár nyomozót Scheel Ádám lakóhelyére, a Kútvölgyi út 67. szám alatti házba és a nyomda átvizsgálására is parancsot adott. A helyszín vizsgálatakor váratlan eredményre bukkantak. A lomtár egyik sarkában véres papírdarabokat találtak a hulladékok között. A helyiségben tárolt papírhulladékok nagy részét a tett ideje után már elszállították és bezúzták, így teljes mértékig nem lehetett rekonstruálni az ott történteket. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Scheel lakására kiküldött nyomozók megtalálták a könyvkötő szeretőjét, Simkó Katalint, aki észrevette a rendőröket, mielőtt azok bekopogtak volna és figyelmeztette barátját, hogy meneküljön. A földszinten lévő lakás utcára nyíló ablakán keresztül ugrott ki a férfi a nyomozók elől és szökött meg. Simkó Katalin elmondta, hogy párja megijedt, mert korábban elmegyógyintézetben volt, és nem akart oda visszamenni, ezért menekült el. A nő egyébként Derék János néven ismerte a szeretőjét, neki nem Scheelként mutatkozott be.
A lakás átvizsgálásakor aztán a nyomozók olyan információkat is beszereztek, mely szerint a férfi több hamis álnéven élhetett, de a müncheni törvényszék egy irata alapján úgy tűnt, hogy valódi neve Rumpf Nepomuk János. Miután a férfit sehol sem találták, az egyik nyomozó állhatatosságának köszönhetően, megtudta, hogy a házmester kapott egy levelet Münchenből, valószínűleg Rumpf Nepomuk Jánostól, amelyre választ is várt, méghozzá olyan módon, hogy Weidmüller Sándor névre postresztant levelet kézbesítsenek a helyi postára.
Ez az információ kiváló lehetőséget nyújtott a rendőröknek, hogy a gyanúsított nyomára akadjanak. Azonnal két magyar nyomozó indult Münchenbe és napokat vártak a postán, figyelve vajon ki fogja felvenni a Weidmüller Sándor névre postázott levelet. Várakozásuk meghozta gyümölcsét, hiszen elfogták Rumpf Nepomuk Jánost, akit átadtak a helyi hatóságoknak. A férfinél töltött fegyver volt elfogásakor és a német rendőrök elmondása szerint már több büntett miatt is elítélték. Többek között lopás, rablás és nők elleni merényletek voltak számlájára írhatóak. Nyolc évvel korábban pedig kéjgyilkosság vádjával került bíróság elé, azonban az esküdtek a tárgyalás során bizonyíték hiányában felmentették. Rumpf mindent tagadott, nem ismerte el, hogy ismerte volna Schwartz Gizellát.
Április 14-én a világot megrázó Titanic katasztrófája egy időre elterelte a kislány eltűnéséről a magyar újságolvasók figyelmét. Gizella szülei három héten át reménykedtek abban, hogy gyermekük egyszer még épségben hazatér, azután elérkezett április 18-a, amikor a nyomozásban részt vevő közel ötszáz rendőr egyike a Zugliget Nyéki-dülőjén, a Vadaskertben, közel az Ördögárokhoz, megtalálták gallyakkal-ágakkal letarva a kislány holttestére.
Kép forrása: wikipedia.org - Az Ördögárok medre
A rendőrség kora reggeltől kutatta a kislányt a hatalmas ligetben, rendőrök, gyalogosan és lovon, és detektívek több csoportra osztva vizsgálódtak az erdőben. A holttestre délután öt órakor találtak rá. Krecsányi Károly vezette a nyomozást, a liget körül egy hatalmas kört alkotott a rendőrség embereiből, melyet egyre szűkítettek. A gyanús vidéket szinte megszállta a sok rendőr, vad bozótokon, zegzugos utakon törtek át, szinte mindent átvizsgáltak centiméterenként.
Egy rügyező kökénybokor tövében voltak elrejtve a test egyes részei, melyet a rendőrségnél próbaidejét töltő Vékony András rendőr vett észre. Gyanús lett számára a száraz ágakból készült kis halom, mely szokatlan volt az erdő közepén. A száraz ágakat leemelve, egy ujjnyira a levél halmaz alatt látta meg először a kislány ujjacskáit, majd a kabátja csücskét. Tovább nem bolygatta a helyszínt, azonnal értesítették Krecsányit, aki a megcsonkított holttestről lekotortatta a leveleket. azonban sem a fejet, sem pedig a lábszárakat nem találták meg a nyomozók.
A vizsgálatok csak másnapra állapíthatták meg teljes bizonyossággal, hogy a kis Gizella földi maradványait találták meg. A szürke kis felöltőjének belsejében ott volt bevarrva nevének két kezdőbetűje, így még biztosabb volt, hogy a maradványok a kislánytól származhatnak.
A nyomozás tovább folytatódott, nemcsak a kislány hiányzó testrészeit kutatták, hanem visszamentek a nyomda pincéjébe is, ahol megállapították, hogy szinte kriptaszerű, vaskos, hangfogó boltíves téglafalú papírhulladék tároló helyiségben történhetett a kéjgyilkosság. Igen, sajnos a kislányt halála előtt még megbecstelenítette a tettes, erre a megtalált test állapotából következtettek a nyomozók. Valószínűsítették azt is, hogy a holttest feldarabolása is ebben a pincében történhetett, hiszen a vastagon álló papírhulladék a vér nagy részét felszívhatta. Mivel már a nyomozás időpontjában a papírt elszállították és bezúzták, így ennek vizsgálata nem volt lehetséges.
A kislány szülei vártak a test eltemetésével, mert reménykedtek abban, hogy hamar megtalálhatják a fejét és lábait, de úgy tűnt, hogy nem lesz egyszerű a testrészek fellelése, mert az Ördökárkot közben elborította a víz és további nyomokat sem találtak a rendőrök. Ezrek részvételével végül április 27.-én a rákosi temetőben eltemették Schwartz Gizella maradványait, helyet hagyva a koporsóban a hiányzó testrészeknek.
Nem is kellett erre ezután sokat várni, miután április 30-án egy mezőőr mókust kergető fiai megtalálták a szörnyű leletet a Kishárshegyi-dülő közelében. A kislány feje nagyon rossz állapotban volt, de minden bizonnyal az ő tesrészét találták meg. Schwartz Gizella koporsóját kihantolták és eltemették a fejet is kis testével együtt. A kislány lábait csak november végén lelték meg.
Rumpf Nepomuk Jánost beszámíthatónak ítélte a müncheni rendőrorvos. A korabeli újságok információi szerint a férfi jómódú, vagyonos bajor családból származott, özvegy édesanyjának Aichstettenben volt háza, fiú testvére ügyvéd volt, míg nővérei előkelő állású férfiakhoz mentek hozzá. Jánost is ügyvédnek szánta a családja, azonban már gyerekkorában kiütközött furcsa természete. Állatokkal fajtalankodott, vérengző természetű volt, nevelőintézetbe akarták záratni. Ezért nagyon hamar elszökött a szülői háztól, Németországban bújdosott, majd kitanulta a könyvkötő mesterséget és elkezdte bűnöző életmódját élni.
1914 április 27-én kezdődött meg Rumpf Nepomuk János pere Ausburgban, mely során elég gyorsan, május 2-án megszületett a halálos ítélet. Már ácsolták a bitófát, hogy a kötél általi halál bűntetését végrehajtsák, amikor a rossz lelkiismeret vagy csak a félelem miatt május 9.-én saját maga akasztotta fel magát cellájában a gyilkos.
33 évvel a tragikus sorsú Schwartz Gizella eltűnése után, a tett helyszínén, az Államnyomda pincéjében egy kisfiú holttestére bukkantak, miközben elkezdték az épület felújítását. A kis holttestnek hiányzott a feje, csontjai alapján rögtön nem tudták azonosítani. Egy-két helybeli lakos emlékezett arra, hogy 1905-ben volt egy fiú, aki azév június végén tűnt el az Országház u. 28. szám alatti lakásból. A vizsgálat során megállapították, hogy valószínűleg a 12 éves Petik István holttestét találhatták meg, akinek eltűnését édesapja jelentette be a rendőrségen eltűnése után. A fiú apja, aki levélhordó volt, rögtön megvádolta a nyomda kapusát, Csapó István Illést azzal, hogy fiát a pincébe csalta és ott megölte. Azzal indokolta gyanuját, hogy a két család nem volt túl jó viszonyban, mert Csapó bár nem volt gazdag ember, úrizált, jó iskolába járatta gyerekeit, ezért sokan voltak irigyei a közeli lakosok között. Petik családja is csúfolta, rosszakat mondott Csapóékra, ezért is gondolta a levélhordó, hogy a portás bosszúból tüntette el a fiát.
Az akkori nyomozás során a nyomda pincéjének egy részét ugyan átvizsgálták, de nem találtak semmilyen nyomot. 1935-ben felmerült a kérdés, hogy a fejnélküli kis holttest eltűnése sok hasonlóságot mutat Schwartz Gizella halálával, így lehetséges, hogy a korábban már más gyilkosságokkal is összefüggésbe került Rumpf Nepomuk János volt ennek a kisfiúnak a gyilkosa is. Miután ő a test felfedezésekor már halott volt, így erre a rejtélyre sem derült fény soha.
A cikk forrása: www.arcanum.com
Az Est, Pesti Napló, Pesti Hírlap, Friss Ujság, Budapesti Hírlap
