Két éve dolgozott már a 28 éves Liptai Lipták Irén a budapesti 18. számú Bercsényi utcai postahivatalnál, amikor kiderült, hogy nagyobb pénzösszeg hiányzik a kasszából. Körülbelül 5000 koronának kelt lába, amelynek eltűnésével a lányt kezdték gyanúsítani. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Kép forrása: nyugat.hu - Magyar Királyi Posta
Miután a hiányra fény derült, a budapesti főpostaigazgatóság azonnal felfüggesztette állásából a postakiadónőt és fegyelmi eljárás indult ellene. A lány nem igazán foglalkozott az ellene felhozott vádakkal, szabadidejében inkább színműveket írt és az irodalommal foglalkozott.
Nem is végzett rossz munkát, hiszen 1908-ban a Kecskeméti Színház nagy sikerrel már elő is adta egy művét, melynek címe “A végzet” volt. A darab a bemutató után több vidéki város színházában is repertoárra került. A darabban állítólag Lipták Irén saját sorsát írta meg, és a második felvonásban szinte teljesen azonos módon játszódik le a sikkasztás, mint az ellene felhozott vádakban. Irén a fegyelmi vizsgálat idején is írói karrierjét egyengette, hiszen Berlinbe utazott és ott a Berliner Deutscher Theaternél sürgette korábban oda benyújtott színdarabjának elfogadását.
A fegyelmi eljárás végén a postafőigazgatóság feljelentést tett a rendőrségen, melynek nyomán körözést adtak ki Lipták Irén ellen. A magas, sovány, kék szemű, barna hajú és feltűnően magas homlokú lány, ekkor még Berlinben tartózkodott, de amint értesült az ellene felhozott vádakról, nyomban önként jelentkezett a berlini rendőrségen. Ennek oka nemcsak a lelkiismeretének beindulása lehetett, hanem az, hogy már nem volt pénze, egyik csapás érte a másik után, végül kilakoltatták a Berlinhez közeli Riedenauban lévő szállásáról. Március 6-án adta fel magát, de csak május 14-én szállították Budapestre. A vizsgálóbíró vizsgálati fogságot rendelt el, így Irén bekerült a fogházba. Egyáltalán nem törte meg azonban a lányt a fogva tartás, folyamatosan dolgozott bent is. Elkészítette “Ketten egyedül” című színdarabját, melyet a Vígszínház igazgatóságához eljuttatott és kérte, hogy a bemutatásával várjanak addig a napig, amikor a sikkasztásának bűnperét tárgyalni kezdi a bíróság. Igazán drámai kérés volt ez, nem kis reklámot csinálhatott ezzel a műnek Irén.
Kép forrása: Youtube.com - Budapest 1908 körül
A fogházban értesült arról, hogy a berlini színház, ahol korábban kilincselt, elfogadta a “Der Jockey” című színdarabját és még az év novemberében tervezték előadni azt. A fogság idején a színdarabok írása mellett arra is volt ideje, hogy egy aforizma gyűjteményt hozzon létre, melyet később könyv alakban tervezett megjelentetni, “Fogházi aforizmák” címen.
Időközben a vizsgálat tovább folyt Lipták Irén ellen. A vád szerint az ügyészség hivatali sikkasztás miatt kérte a büntetését, míg védője a pénz eltűnését azzal magyarázta, hogy a lány csak kölcsönként adta a pénz egy részét főnökének, özv. Kovács Józsefné postamesternőnek, míg a többi hiány abból keletkezett, hogy saját kárára tévedett a pénz kezelésénél.
A vádtanács elrendelte Lipták Irén törvényszéki orvosszakértői vizsgálatát, annak megállapítására, hogy beszámítható-e vagy sem. Hiszen abszolút érthetetlen volt mindenki számára, miért kéne sikkasztania egy olyan lánynak, akinek ekkora írói tehetsége van és még el is ismerik, nagy sikerrel játszák darabjait. Miután a beszámíthatóság vizsgálatát kihirdették, a vádlott dalolva hagyta el a termet és indult vissza a sötét fogházba. (Ez a mozzanat inkább ráerősített az elmebajra, mint nem. :) )
Lipták Irén elmeállapotának vizsgálata után az orvosszakértők korlátozottan beszámíthatónak mondták ki a lányt, ennek ellenére 1909 októberében vád alá helyezte a vádtanács sikkasztás bűntette miatt.
Kép forrása: Rendőrségi Könyvek 1910 - Közbiztonsági Almanach
A törvényszéki tárgyaláson Irén nem vallotta magát bűnösnek. Elmondta, hogy “őszinteséget és megbánást” hozott magával a tárgyalóterembe. Állítása szerint 1000 koronát adott a postakezelőnőnek kölcsön. Ennek az összegnek az elsikkasztását beismerte, azonban a többi hiányt nem vállalta magára. Olyan védőbeszédet kerekített a tárgyalóteremben maga mellett, hogy bármelyik ügyvéd megirigyelhette volna.
A bíró szembesített azzal a ténnyel, hogy miután január 19-én a postaigazgatóság rájött a sikkasztásra, Irén nemsokra rá január 27-én Berlinbe utazott. A bíróság ezt szökésnek értékelte, bár a lány elmondta, hogy főnökével tudatta úticélját és annak okát is. Még márciusban egyébként az újságok arról cikkeztek, hogy a lányt január 20-án állásából már felfüggesztették a kezelési szabálytalanságok miatt és ekkor ő annyira elkeseredett, hogy a Berzsenyi u. 9. szám alatti lakásából elköltözött az Erzsébet-szállóba és ott egy éjjel szublimát-oldatot ivott. A méregtől rettenetesen rosszul lett, kórházba került, ahol az orvosok megmentették az életét. Ezután utazott el külföldre.
Az újságok szerint Berlinből Szentpéteriné Liptai Elli néven fővárosi lapoknak küldözgette cikkeit, így bukkant állítólag a rendőrség a nyomára.
Kiderült a vallomásából, hogy Lipták Irént nem a kincstár alkalmazta, hanem a postakiadónő fogadta fel és havi 40 koronát plusz teljes ellátást biztosított számára. A vádlott kihallgatása után került sor a tanúk meghallgatására. Hodovay Emil dr. postatitkár részletesen elmondta, hogy a 18. számú postahivatalban, ahol Irén dolgozott, óriási rendetlenséget tapasztalt. Részletesen levezette, hogyan történhetett a sikkasztás. A törvényszék 1909. decemberében 10 havi börtönre ítélte a szép postáskisasszonyt. Mivel már nyolc hónapot letöltött előzetes fogságban, így ezt beszámították neki.
1910 februárjában Az Ujság riportot készített az épp börtönből szabaduló Liptai Lipták Irénnel. A gyűjtőfogházban letöltött bűntetése után Irén a Katolikus Patronage Egyesület támogatásával a Német utcai menházba került, ahol lakhatását és ellátását biztosították. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
A cikkből érdekes részletek derültek ki Irén életéből. A szomorú, de értelmes tekintetű lány állítása szerint nyolc évig járt Münchenben a Notre-Dame zárda növendékeként iskolába. Négy éves korában maradt árván, szülei tönkrement pesti földbirtokosok voltak. A rokonság nem tudta felnevelni a lányt, ezért került a zárdába. 16 éves korában kezdődött el önálló élete és annak tragédiája.
Bár a zárdában jól viselték gondját, mindig is hiányzott számára a szülői szeretet és gondoskodás. Mikor hazatért Gödöllöre rokonaihoz, szinte idegennek érezte magát közöttük, nem volt ami a helyhez kösse. A család egy barátja beszélte rá, hogy tanulja ki a postamesterséget, amit ő meg is tett, így szaktudásával az ország több postáján is megfordult, mint postamesteri kiadó. Nem élvezte a munkáját, mert folyton tanulatlan emberek vették körül, a vadidegenekkel nem tudott szót érteni. Nagyon megörült, amikor a postai szaklapban meglátta, hogy a 18. számú budapesti postára kiadónőt keresnek. Mivel nem voltak nagy igényei, örült bármilyen fizetésnek, így ajánlkozott az állásra.
1907 novemberében került a fővárosba, özvegy Kovácsnéhoz, aki olyan szeretettel fogadta, melyet Irén rég nem tapasztalt. Anyja helyett anyja lett a postamesternő. Miatta történt a sikkasztást is, hiszen Kovácsnénak adta az 1000 korona elsikkasztott pénzt. A cikkből kiderült, hogy egyáltalán nem bánta meg a tettét, mert mint Irén elmondta, azalatt a 14 hónap alatt, amit Kovácsnénál töltött, annyi meleg szeretetet sosem kapott az életben, mint ott.
Irén az újságírónak elmondja, hogy már nem néz vissza, inkább előretekint. Először azt tervezte, hogy Amerikába költözik és színésznő lesz. Jól beszélt angolul és franciául, így az ötlete nem volt alapból elvetélt, de végül meggondolta magát. A börtönben három színdarabot is megírt a lány, melyek közül szabadulása után be is mutatott egyet a Magyar Színház. A darab címe “A rejtett aranyak” volt.
Kép forrása: wikipedia.org - Magyar Színház
Miután megírta a darabokat más irányba fordult. A börtönben készített interjúkat, többek között az 1900-as évek elején rablógyilkosságok miatt hírhedtté vált, dánosi cigánybanda tagjával. A rabkórházban találkozott Irén a szépszemű, gyöngyfogsorú fiatal cigány asszonnyal, aki másokkal konok és dacos volt, Irénnel viszont jól elbeszélgetett, mert tudott a lány is oláhul.
Egy nap, amikor mindketten éjjel virrasztottak betegségük miatt, a cigánylány mesélni kezdett az elkövetett bűncselekményekről. (Részlet Az Ujság 1910. 35. számából)
“— A lopás a cigánynak nem bűn.
... — De a gyilkolás csak bűn ?
— Nem bűn az sem, mert ha a czigány öl,ezt azért teszi, hogy lophasson.
— És a büntetéstől nem félnek ?
— De igen, azzal a tudattal megyünk ölni is mindig, hogy ha megfognak, felakasztanak bennünket. Azért, mielőtt ilyen nagy munkára mennénk,a vajda előtt felkészülünk rá.s . ... — Hogyan ?
— Úgy, hogy összegyűlünk a vajda sátorában és ott esküt teszünk, hogy mindig összetartunk,mindent megosztunk, egymást el nem áruljuk és ha bajba kerülünk, az akasztófáig tagadunk.”
A cigányasszony elmondta, hogy a dánosi rablógyilkosságban ártatlanok voltak és az ott rájuk valló Lakatos Róza csak azért állította, hogy ők a gyilkosok, mert a törvényes urak megvesztegették cukorral, ruhával, naranccsal. Állítólag az összes elítélt cigány tudta, hogy kik voltak az igazi tettesek a három ember halálával véget ért csárda megtámadásának, de mivel esküt fogadtak, nem árulták be azokat.
Sajnos Lipták Irén további sorsáról biztos információkat nem találtam. Egy későbbi hír szerint elmegyógyintézetben élte le az életét, de én ezt nem tartom hitelesnek. Próbáltam utánajárni a lány által írt színdaraboknak is. A korabeli lapok szerint 1908-ban a Kecskeméti Színház Mariházy Miklós direktor idején bemutatta "A végzet" című művet, majd ezután több másik színház is műsorára tűzte a darabot. A kecskeméti bemutatóra 1908. december 19-én került sor, négy felvonásos színműként játszották. Érdekesnek tartok valamit. Az újságírók szerint Lipták Irén a börtönben megírt "Ketten egyedül" című darabját megküldte a Vígszínház igazgatójának, aki végül nem mutatta be a darabot a tárgyalás napján, tartva attól, hogy rossz reklám lenne a műnek Irén ügye. A Magyar Színház azonban bemutatta Irén egy színdarabját "A rejtett aranyak" című művet. 1938-ban rátaláltam egy másik színházi bemutatóra, Vaszary János "Ketten egyedül" című darabját mutatta be a Magyar Színház. Vajon van összefüggés a két történet között. Sajnos Irén művére nem akadtam, így annak sztoriját sem tudom. Ha közületek valaki megtalálja Liptai Irén (Lipthay L. Irén, Szentpéteriné Liptai Elli v. Lipthay Lipták Irén) bármelyik művét, várom kommentben!
A cikk forrása: arcanum.com
