Mai történetünk 1899. november 18-án este kezdődött, Szatmár és Udvari közötti országúton, ahol egy vértócsában feküdt Papp Elemér 17 éves gimnazista. A szörnyű gyilkosságot pisztollyal követték el. Az áldozat még életben lehetett az első lövés után, így a tettes még közvetlen közelről halántékon lőtte. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

Miután másnap reggel megtalálták a fiú holttestét, a csendőrök figyelme a Papp család felé irányult, mint lehetséges gyanusítottak. Mindez azért történhetett, mert bár a legelőkelőbb családnak számítottak Szatmárban, elég furcsa tagjai voltak a famíliának. Többek között az áldozat mellett talált sétapálca tulajdonosa, a fiú nagybátyja, Papp Zoltán volt egyikük, aki züllött életmódja miatt ismert volt a környéken. Ráadásul a díjnokként dolgozó férfiról tudható volt, hogy nem rendelkezik túl sok pénzzel, mégis a gyilkosság utáni napokban egy csomó készpénzt szerzett, de nem tudta igazolni annak eredetét.

Bár erős volt a gyanú, hogy Zoltán lehetett a tettes, hamar kimagyarázta magát. A sétapálcával kapcsolatban azt állította, hogy előző nap adta a fiúnak egy pár kesztyűért cserébe. Próbált alibit is igazolni magának, mely nem volt túl meggyőző, végül azonban egy borbélysegéd vallomása terelte rá a gyanút véglegesen. A Helmeci nevű segéd bement a szatmári rendőrkapitányságra és elmondta, hogy néhány hónappal korábban Papp Zoltán megpróbálta rávenni arra, hogy egy bizonyos összeg fejében csalja el unokaöccsét, Papp Elemért a vasúti hídhoz és lökje a folyóba. Amikor szembesítésre került a sor Zoltán elismerte, hogy valóban megkérte a tanút a tett elkövetésére, de a felbújtáson túl, a novemberi gyilkosságot tagadta, azt mondta ebben neki nem volt része.

Kép forrása: kepeslapok.wordpress.com

Mármint tevőlegesen, hiszen nem ő húzta meg a ravaszt. A csendőrség kihallgatásának hatására végül elmesélte, hogyan vitték véghez fiatal rokonuk meggyilkolását. A történetben két társát nevezte meg, akik közül Papp Bélát felbujtóként, Zsoldics Mihályt a tényleges gyilkosként jelölte meg.

Papp Béla, Elemér testvérbátyja volt, 28 éves birtokos, 14.-ik ezredbeli tartalékos huszárhadnagy. Annak ellenére, hogy családja jómódban élt, a férfinak nem volt túl sok vagyona. Béla apja gyűlölte a fiát azért, amiért a nagykorúsága után megkapott 500 holdas batizi birtokon nem gazdálkodott megfelelően, inkább elmulatta a pénzt. A férfi életmódjához kevés volt a birtok által hozott jövedelem, ezért sűrűn fordult apjához kölcsönért, melyet persze sosem adott vissza. Az öreg Pappnak kezdett elege lenni a fia életmódjából, sokszor semmirekellőnek titulálta, és kijelentette, hogy a családban őt gyűlöli leginkább. Bár Eleméren és Bélán kívül volt még egy fiú a családban, akit az apa szintén utált, de az a fiú korábban Amerikába vándorolt, mert szülei nem engedték, hogy színésznek álljon. Árpád nem fogadta el a birtokot, inkább színészkedni akart, ezért haragudott meg rá az apja és tagadta ki az örökségből. Ugyanezzel fenyegette az öreg Papp Bélát is, ha nem változtat életmódján, egy fillért sem kap az örökségből.

Kép forrása: Vasárnapi Ujság - 1900.11.

Ekkor pattant ki Béla fejéből az ötlet, hogy ha sem Árpád, sem pedig a kisebb testvér Elemér nem lesz képben apja halálakor, akkor bizony mindent ő fog örökölni az öreg után. Így hát Elemérnek halnia kell! Hasonszőrű életmódú unokatestvérével, Papp Zoltánnal ezek után elkezdték tervezgetni, hogyan tudnák eltenni láb alól a fiút.

Egyik férfi sem akarta elvégezni a tettet, miután ők úriemberként ilyen feladattal nem piszkolták be a kezüket, így megkeresték Zsoldics Mihályt, aki Papp Béla tanyáján dolgozott, mint juhász és Béla 2000 koronát ajánlott fel neki, ha megöli Elemért. A félanalfabéta parasztember gyenge szellemi képességekkel rendelkezett és hűségesen követte urát, így elvállalta a feladatot. Nem is elvállalta, inkább Béla erélyes felszólítására engedelmeskedett urának a bűntett elkövetésében. Papp Béla pisztolyt és töltényeket adott Zsoldicsnak és szinte megparancsolta neki, hogy ölje meg testvér öccsét. A pénzt szintén felajánlotta a juhásznak, de azt sosem kapta meg az elkövető.

1899. november 17-én este Papp Béla tanyáján találkozott Papp Zoltán és Zsoldics Mihály. A férfiak a tanyán történt megbeszélés során megállapodtak abban, hogy Zoltán valami ürüggyel magával csalja a fiatal Papp Elemért a Dezső-hídjáig, majd onnan egy kitalált indokkal gyorsan a vasútállomásra megy, így Zsoldics kíséri majd tovább a fiút, azután pedig elteszi láb alól.. A terv megvalósítására másnap került sor. Papp Zoltán uzsonnára magához hívta rokonát, majd a fiúval együtt nekivágtak az országútnak és elindultak Elemér szüleihez. Még a hídhoz sem értek, amikor egy kocsi haladt el mellettük, emiatt megijedt Zoltán és futásnak eredt, otthagyva egyedül az úton Elemért. A fiúnak csak annyit kiáltott vissza, hogy pár percnyire van a tanya, és mindjárt jön Zsoldics, aki tovább kíséri, mert neki sürgős dolga van és el kell érnie a vonatot. Közben persze a saját alibijét próbálta igazolni azzal, hogy felkéredzkedett a kocsis mellé.

Szegény Elemér, mit sem sejtve haladt tovább az országúton, ahol hamarosan szembetalálkozott Zsoldiccsal, aki nyájas hangon mondta neki, hogy gazdája küldte a fiú elé kíséretnek. Ösztökélte Elemért, hogy szedje a lábát, mert már várja Papp Béla a birtokán. Maga elé engedte a fiút, és pisztolyával hátba lőtte. Mikor Elemér a porba hullott, még egy golyót eresztett a fejébe is. 

Hat hétig tartott, mire Papp Béla elismerte a gyilkosságra való felbujtás. De hogyan terelődött egyáltalán a gyanú a testvérre? Négyes fogatával a szomszédba látogatás ürügyén haladt el az úton a gyilkosság után Papp Béla, még meg is állt, hogy az árokparton fekvő embert szemrevételezze. Majd segítségnyújtás helyett azt mondta a kocsisának, hogy hajtson tovább, biztosan egy részeg ember fekszik ott. Reggel felé ismét arra vitte az útja Bélát, aki ekkor már nem térhetett ki a holttest útjából, hiszen sokan állták azt körül, a csendőrőrmester szintén a helyszínen volt ekkor már, akinek gyanússá vált, hogy az előző este, holdvilágos tiszta éjszakán, miért nem ismerte fel öccsét Papp Béla. A csendőrőrmester nyomozni kezdett ezirányban, mert nem hagyta nyugodni a kétely. Miután időközben Papp Zoltán is megtört, így 12 nap elteltével végül letartóztatták a feltételezett elkövetőket.

A Papp család egész Szatmár Megyében ismert volt, a gyilkos szülei a cselekmény elkövetésekor még éltek, a legelőkelőbb társaságokban forogtak. Papp felesége, Nagy Klementina, kinek édesapja Nagy László, a megye alispánjaként fontos ember volt. Papp Béla családjára mindenki emlékezett még a régi időkből is, hiszen dédapja bocskoros oláh nemes volt Udvariban, nagyapja pópa volt, majd áttért a református vallásra, míg apja vagyonos birtokos volt a megyében.

A bírósági tárgyalásra 1900 májusában került sor, sok tanút hallgattak ki. A vezető Galba Lajos bíró megvilágító kérdései alapján vált egyértelművé Papp Béla szerepe az ügyben. Az ügy pikantériája, hogy a bíró korábbról jól ismerte a vádlottat, miután egy úri társaságba jártak. Galba azonban nagy eréllyel vezette a tárgyalást, holott már akkor beteg volt. Később, 1902-ben vesebajába bele is halt. A tárgyalás során egyébként Papp Béla próbálta bemocskolni fivérét, azt állította róla, hogy kicsapongó életet élt, míg számtalan tanú, akik Elemér iskolatársai, tanárai voltak, ennek szöges ellentétét mondták. Sőt, néhányan azt is elmesélték a bíróságon, hogy Elemér már több alkalommal panaszkodott arra, úgy érzi unokatestvére, Zoltán meg akarja őt gyilkolni. Egyszer mintha mérgezett szilvát etetett volna vele, máskor megtámadták idegenek a fiút és elverték. 

1900. május 23-án, kétnapos tárgyalás után az esküdtszék Papp Bélát és Zsoldics Mihályt bitófára ítélte, Papp Zoltánt 8 évnyi börtönre. A juhász az ítélet hallatán, majdnem összeroskadt, míg Papp Béla visszataszító nyersességgel közölte, hogy nem fog kegyelemért folyamodni.

Valamennyi vádlott védője semmisségi panaszt nyújtott be, hivatkozva a btkv. 92.§-ra, mely szerint a bíróság nem vette figyelembe az orvosok véleményét a vádlottak elmeállapotáról, nem kért további vizsgálatot az igazságügyi orvosi tanácstól, pedig ennek fényében akár enyhébb ítéletek is születhettek volna.

Kép forrása: kepeslapok.wordpress.com  Szatmár Törvényszék 1912

Papp Béla neje, Nagy Klementina válókeresetet adott be, miután férjét letartóztatták. Papp Béla még májusban a békéltetési aktusnál, nem jelent meg a bíróságon, de a börtönből kiüzente feleségének, hogy kisfiát 7 éves kora után neki ítélje a törvényszék. A szatmári törvényszék és a debreceni ítélőtábla már helyben hagyta a válást, azonban a fegfelsőbb bíróság szüneti tanácsa elhalasztotta a végleges döntést mondván, hogy a férj, Papp Béla semmisségi panaszának elbírálása csak szeptember 13-án történik, a rá kiszabott halálbüntetés még nem jogerős, ezért elhalasztották ezutáni időpontra a válóper tárgyalását is.

A semmisségi panaszok vizsgálatára 1900. szeptemberében került sor. Az ügyész azzal érvelt a bíróság előtt, hogy miután két orvosszakértő is úgy nyilatkozott, hogy Papp Béla elméje teljesen épp volt a cselekmény elkövetésekor és utána is, így nem látták szükségét a további vizsgálatnak. És bár elismerte, hogy a legsúlyosabb büntetést, a halált, csak azokra szabad kimérni, akik bestiális dolgot művelnek, de vajon ebben az esetben nem ezzel áll szemben a bíróság? Hiszen Papp Béla nem egy esetben próbálta már eltenni, vagy eltetetni láb alól testvérét, hogy megszerezhesse annak vagyonát. Mi ez, ha nem kegyetlen és bestiális elkövetés?! 

Érdekes, hogy Dr. Kelemen, Papp Béla védője volt az, aki védőbeszédében elmondta a családi viszonyokat, melyekre úgy tekintett, mint alap, arra vonatkozóan, hogy ezzel igazolhatja védence elmebaját. Állítása szerint Papp Béla nagybátyja hülye volt, anyja hisztérikus, anyjának bátyja megtébolyodott, apja nagyon indulatos ember volt, apjának két testvére pedig delirium tremesben halt meg. Elmondja a tárgyaláson a védő, hogy Béla testvére, Árpád nem egyszer revolvert emelt idegenekre, tanáraira, szüleire. Mi ez, ha nem egy elmebeteg család?

Kép forrása: Magyar Géniusz 1900. - Dr. Kelemen Samu Papp Béla ügyvédje

A bíróság végül mindegyik semmisségi panaszt elutasította és összeült annak megtárgyalására, hogy az elítélteket királyi kegyelemre ajánlja-e vagy sem.

Papp Béla ítéletének végrehajtása előtt, 1900 november 21-én jelent meg egy cikk a Pécsi Naplóban, melyben azt boncolgatta az újságíró, hogy mennyire romlásnak indult az erkölcs hazánkban, példaként hozva fel a szatmári testvérgyilkosság felbujtóját, mint aki bemutatja, milyenek azok a fiatalemberek, akik úri passzióikra hajhásszák a pénzt, majd bajba kerülnek. A többségük persze nem lesz gyilkos, ellenben önkezével vet véget életének. A műveltnek nevezhető osztály tagjaiból kerülnek ki ezek az emberek, mely visszavezethető bizonyos pszichológiai és lélektani okokra. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

Már a századfordulón is megjelent a férfiak elnőiesedett viselkedése, hiszen az újságíró pont arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek az emberek  jól szemléltetik, a férfi megszűnt az öntudatos, életerős, komoly tartalmú, komoly célokért küzdő lény lenni. A külsőségek kerültek előtérbe. Az úrifiúk úgy öltözködnek, akár egy nő - szűkre szabott, testhez simuló ruhadarabjaik, feltűnő színekkel, puha, selymes kelmékből készülnek. Karperecet viselnek fityegőkkel, illatszerektől bűzlenek, mindezt azért, hogy figyelmet csikarjanak ki maguknak.

Elképesztően lenéző módon ír a századvégi férfiról az újság. Az üresség, a romlott nők társaságának keresése, az állatiasság, a kétes mulatóhelyek bejárása és erkölcstelenség, mind ennek a férfi típusnak a számlájára írt jellemzők. Felvetődött a kérdés, vajon a kor nevelési módszerei haladnak rossz irányba, a szülők páriákat adnak az életnek, nem pedig szilárd jellemű, tetterős embereket?! 

A Siklós és vidéke továbbmegy és nemcsak a nevelési módszereket kérdőjelezi meg az eset kapcsán, hanem a halálbüntetés helyességét is. Végül arra a következtetésre jut az újságíró, hogy az emberi civilizációval merőben ellenkezik a halálbüntetés, és bár az erkölcsök nem változnak, a civilizáció következménye a halálbüntetés eltörlése. Ez az eset és a hozzá hasonlók, csak erősítik ezt az utat. És felteszi a kérdést: “Ugyan megérjük-e mi ezt még?” - Siklós és Vidéke 1900. 49.szám. 

A Hazánk című lapban pedig arról írtak, hogy ha Papp Béla királyi kegyelmet kap, akkor is meghalt, hiszen az általa elkövetett bűntett miatt a vérségi kötelék sem fontos számára, így családja is kitaszítja majd, nem lesz kihez fordulnia kegyelemért.

Ferenc József császár és király végül Papp Béla esetében nem adott kegyelmet, viszont a ravaszt meghúzó juhászt a halálbüntetést alól felmentette, életfogytig tartó börtönbüntetésre módosította ítéletét. 

Kép forrása:Magyar Szalon 1900.04.

1900.11.22-én reggel hét órakor a szatmári törvényszéki fogház hátsó udvarában hajtották végre Papp Béla ítéletét. Az udvaron mindössze 40 ember fért el. Mivel ekkor változtatták meg a törvényt, így zárt ítéletvégrehajtás is ekkor történt először. A kivégzésen csakis hatósági emberek és az ügyész által engedélyezett személyek lehettek jelen. A sajtó is részt vett az akasztáson, így a kíváncsi tömegek az újságokból értesülhettek az eseményekről. 

A bitófát Bali Mihály hóhér ácsolta segédeivel. Az ítélet végrehajtását is Bali végezte. (A csütörtöki vásár miatt halasztották erre a napra az akasztást.) A siralomházban még megkérdezték az egykori huszártisztet, hogy milyen gondolatai vannak halála előtt. Így válaszolt:

“Két dolgot szeretnék. El szeretném olvasni a kivégzésemről írt cikkeket és a másik pedig az, hogy azzal a kötéllel, amelyikkel engem akasztanak, akasszák föl az apámat.” (Ujság, 1929.30.szám) Béla gyűlölte apját még az akasztófa árnyékában is, holott az idős ember minden követ megmozgatott, hogy a fiú elkerülje a halált. Béla azt is kérte még kivégzése előtt, hogy készítsenek róla egy fotót, ahogyan lóg a kötélen és küldjék el apjának, miután ő az oka annak, hogy idáig jutott a fia.

Papp Béla a bitófa alatt megkérdezte a hóhért, Bali Mihályt, hogy fájni fog-e, mire az megnyugtatta hogy nem, ekkor Béla egy bosszús kézmozdulattal sürgetve Balit, hogy igyekezzen végrehajtani az ítéletet.

Az élet Papp Béla halála után is tovább folyt, felesége, aki végül özvegye lett,-  miután a bíróság nem választotta el őket hivatalosan az asszony kérése ellenére, - 1901. februárjában levetett gyász ruháját és ismét oltár elé állt. Vőlegénye egy fiatal orvos volt és Papp Béla kisfia mostohaapja nevét vette fel. Így is próbálták feledni a szörnyű bűnesetet.

1901 októberében sajtópert indított a Papp család néhány tagja a Magyar Nemzet segédszerkesztője ellen, becsületük megsértése miatt. Több lap, többek között a Magyar Nemzet is lehozta azt a cikket, amelyben azt ecseteli az újságíró, hogy a nem sokkal korábban felkötött Papp Béla nem lehetett épelméjű. Családjában előforduló furcsa esetekkel próbálta alátámasztani igazát. Arra hivatkozott, hogy a gyilkos nagybátyját, Papp Gusztávot a szeszes italok ölték meg, míg egy másik nagybátyját a saját unokahugával folytatott belső kapcsolata küldte a halálba.

Ezekre a vádakra reagáltak a rokonok, amikor perbe hívták Ágai Béla dr. segédszerkesztőt. Papp Béla édesapja, Papp Gyula és Horváth Gusztáv, valamint Papp Berta indították a sajtópert. A tárgyaláson az újságíró védekezésképp elmondta, hogy ő nem a családnak akart ártani cikkével, ellenkezőleg, kötelezettségének tartotta minden adat megosztását a nagyérdeművel, hogy megérthessék az olvasók, miért történhetett ez a szörnyű bűneset. Ettől függetlenül Ágai elmondta a bíróságon, hogy nem szeretett volna senkinek ártani és amennyiben egy úri asszonynak cikkével kellemetlenséget okozott, kész bocsánatot kérni.

A bíróság végül úgy határozott, hogy Ágai Béla dr. a Papp Berta ellen elkövetett rágalmazás vétsége miatt 150 korona pénzbüntetést köteles fizetni, míg Papp Gyula és Horváth Gusztáv esetében felmentette az újságírót, mert nem látta alátámasztottnak a becsületsértés tényét.  (Budapest, 1901.október 5.)

Több írót, dalnokot is megihletett ez a történet. Békés István a Magyar Ponyva Pitaval, az utolsó klasszikusnak nevezhető ponyvafüzetekben írta meg a testvérgyilkosság történetét, míg Szöllősi István Egerben adta ki dal formájában a sztorit. 

Herkovics Miksa vándordalnok kilenc strófában énekelte meg a történetet, melyben sok volt a félrevezető adat, de az alábbi sorok igazak voltak:

“Valld ki, Béla, miért ölted meg öcsédet? 

A nagy vagyon neheztelte szívemet.

Bűnös vagyok, bevallom az egeknek,

Pénzért gyilkoltattam meg az öcsémet.”

A cikk forrása: arcanum.com

Többek között az alábbi lapok alapján készült a cikk: Budapest, Magyar Nemzet, Ujság, Pécsi Napló,