Hajsza a kofferes gyilkos után - 1931
2021. október 16. írta: elmultszazadok

Hajsza a kofferes gyilkos után - 1931

1931. március 12-én délelőtt rövid telefonjelentést kaptak a hírlapok a szolnoki rendőrségtől, miszerint a Hatvanból Szolnokra tartó helyivonat egyik fülkéjében találtak egy elhagyott koffert, melynek felbontásakor meztelen női holtest került elő. Ez a járat a hajnali órákban közlekedett kizárólag Hatvan és Szolnok között, ahol a végállomáson az egyik harmadosztályú fülkében találtak rá a 70 cm hosszú, 40 cm széles és 28 centiméter magas, impregnált böröndre. Az eredetileg világossárga koffert valaki az idők során sötétbarnára mázolta át. 

A bőrönd megtalálását követően bevitték a ruhatárba, ahol az ottani alkalmazottnak feltűnt a csomag súlyossága. Ekkor ijedten jelentette az állomásfőnöknek ezt a tényt, aki elrendelte a bőrönd kinyitását. A halott lány jobb oldalára borulva feküdt, úgy összekuporodva, hogy lábai a nyakát érték. Ebből a megállapításból is egyértelmű volt, hogy erőszakos halállal halhatott meg a lány. Bár külsérelmi nyomokat nem láttak rajta, azonban a meztelen test és egyéb nyomok alátámasztották első ránézésre is a kéjgyilkosságot.

Az újságok szinte azonnal lecsaptak a hírre és címlapon hozták a történetet. A lány külső leírására szintén hangsúlyt fektettek, hiszen nem volt semmi, amivel beazonosíthatták volna kilétét. Az elhunyt 165 cm magas, rövid, sötétszőke hajú, kék szemű és szőke, nem borotvált szemöldökű fiatal, 20-24 év körüli  nő volt, akinek arca feltűnően keskeny, kezei ápoltak és manikűrözöttek voltak. A fülcimpái át voltak fúrva, de semmilyen ékszer nem volt rajta.

Nagyon gyorsan elvégezték a boncolást, mely azt is megállapította, hogy másfél hónapos terhes volt és az orvosok szerint intenzív szerelmi életet élhetett. A hajában fagyapot-szilánkok voltak, melyből arra következtettek, hogy esetleg hosszabb ideig egy raktárban fekhetett a holtest. A lány halálát kétségkívül fojtogatás okozta, még néhány ujj nyoma is felfedezhető volt a nyakon. Illetve egyértelművé vált, hogy gumibottal vagy ököllel előbb leütötték, majd ellenállás nélkül fojtották meg az áldozatot. Kétséget kizárólag nem tudták meghatározni, hogy mikor történt a halál ideje, az biztos volt, hogy már napok óta nem élt a lány.

A kofferről és a holttestről fényképeket készítettek és a rendőrségi rádiószolgálatot is bevonták az áldozat kilétének felderítésére. Később a bőröndöt Budapestre hozzatták, ahol a rendőrkapitányságon kiállították és valamennyi taxisofőrrel végignézették, ismerős-e nekik, valaki beszállt-e hozzájuk hasonló tárggyal az elmúlt napon.

5b2c78f2-3076-4938-b088-904e42a723cb.jpg

 A képen látható kofferhez hasonlóban találhatták meg a lány holttestét.

Az újságokban is felhívást tettek közé, miszerint ha valaki ismeri az áldozatot, vagy tud valamit a koffer gazdájáról, akkor jelentkezzék a rendőrségen. Már az elkövetés utáni egy-két nap nyomozása megállapította, hogy nem Hatvan környéki az áldozat, a rendőrség úgy feltételezte, hogy az áldozat és a gyilkos is budapesti. Sőt valamilyen oknál fogva, már azt is sejteni vélték, hogy az éjszakai életben jártasak lehettek mindketten, ezért az erkölcsrendészetre is elküldték a fotókat a halott lányról.   [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

nagymaria.jpg

Később Budapestről Szolnokra utazott egy detektív, aki ujjlenyomatot vett az áldozattól. Az 1900-as évek eleje óta Budapesten működő daktiloszkópiai nyilvántartásban ekkor már 360.000 ujjlenyomat szerepelt, olyan személyektől, akik bűntetett előéletűek voltak. Március 13-án szenzációs eredményre vezetett a nyomozást ezen vonala, hiszen megállapították a halott lány személyazonosságát. Nagy Mária, 23 éves női masamód, azaz kalapkészítő volt az áldozat. Az 1908-ban Kistarcsán született lány szüleit még aznap éjjel értesítették. A nyomozás hamarosan kiderítette, hogy Mária Budapesten élt barátjával, Schreiber Tamás József ügynökkel, aki egyből a gyanúsítás középpontjába került.

A 31 éves férfi és Nagy Mária együtt lakott a férfi Hegedűs Sándor utca 24. szám alatti, második emeleti albérletében, melyből a gyilkosság előtti év szeptemberében kiköltözködtek. A lány ezután már csak egyedül jelentkezett be egy sor albérletbe, végül az utolsó ismert lakhelye a Tüzoltó utca lepukkant hónapos szobája volt, ahonnan 1930 december 12-én jelentkezett ki és ismeretlen helyre távozott. Egyébként ebben az időben Schreiber már a Markó utcai fogdában volt egy bűncselekmény miatt, ezért nem tarthatott a lánnyal.

Nem véletlenül kezdték gyanúsítani az elhunyt lány barátját. Schreiber már többször került a rendőrség látókörébe, először csak csalások, kölni víz hamisítás miatt, majd később már kokaincsempészés vádjával és Fekete László rendőrkapitány hitelüzletekkel behálózó csaló banda tagjaként adtak ki ellene elfogatóparancsot. 

 schrieber.jpg

Kép forrása: Ország-Világ, 1981

A nyomozóknak Nagy Mária barátai elmondták, hogy a korábban tisztességes életet élő lányt, Schreiber behálózta, belesodródott vele együtt az éjszakai életbe. Mária szinte rajongott Schreiberért, akit szúrós szemű, izmos, de erőszakos embernek írtak le ismerősei. Többen úgy nyilatkoztak, hogy Schreiber meg akart már szabadulni a lánytól, mert már volt egy másik szerelme (vagy eltartója) Csehszlovákiában, ahová még korábbi ügyei miatt menekült.

Az újságfelhívások és a nyomozás eredményeképpen a Teleki-téri piac egyik árusa hamarosan jelentkezett, és elmondta, hogy a bőröndöt kedden reggel nála vásárolta meg egy olyan kiállású ember, mint akiről a lapok írtak. Ezután nem sokkal eredményre vezetett a koffer bemutatása, miután Budai Ferenc taxisofőr felismerte azt és elmondta, hogy kedden este a Zeneakadémiáról a Hernád utcába volt fuvarja, ami után a környező utcában megpillantott egy erős, zömök, fekete prémgalléros kabátú férfit, aki az út szélén álldogált. Megkérdezte, hogy elviheti-e valahová, amikor a férfi elmondta, hogy igen, de van egy nagy poggyásza is, amit segítenie kellene berakni az autóba. A férfi a Keleti-pályaudvarra vitette magát, ahol az indulási oldalnál szállt ki, a harmadosztályú váróterem előtt.

A vizsgálatok során kihallgatásra kerültek a vasúttársaság dolgozói is, ezek közül a hatvani vonat kalauza, a keleti pályaudvár hordára és egy hatvani pályamunkás személyleírása szerint egy 30-35 év körüli férfi a Keleti-pályaudvaron szállt fel egy vonatra. A gyanú tehát egyre jobban a barát felé terelődött. Nemsokkal később jelentkezett az utolsó lakásuk főbérlője is, ekkor tudták a Hernád u. 50. szám alatti albérletet szemügyre venni a detektívek.

detektivek.jpg

Kép forrása: Magyarország 1931-03-15 / 61. szám

A havi 30 pengőért kibérelt cselédszobába álnéven jelentkezett be a pár, a főbérlő szerint csendes, visszavonult életet éltek. Néhányszor több napra is elmentek, így nem volt feltűnő utolsó eltűnésük sem. A nyomozók megállapították, hogy a gyilkosság nem történhetett a lakásban, mert bárki meghallhatta volna a zajokat.

A nyomok már egyértelműen Schreiberre mutattak, ezért elfogatóparancsot adtak ki ellene. A gyilkos utáni hajsza néhány nap után már-már komédiává vált, szinte játéknak tekintették a pestiek. A híres újságíró, később mártírhalált halt Bálint György, írásában élcelődve írt arról a tragikomikus helyzetről, melyet ő csak Schreiberizmusnak nevezett. Szerinte divat lett Schreibert látni és esetleg elfogni, szinte mindenki látni vélte a tettest Budapesten a nap 24 órájába, különböző helyszíneken egyidőben. Rengeteg bejelentés érkezett a gyilkosság utáni két hétben, amikor Schreibert üldözték. Az emberek állítása szerint többször parókát viselt, álruhában próbált menekülni. Miután később kiderült, a gyanúsított totál lepukkantan, éhezve bolyongott a városban, így valóban láthatták őt az emberek. Már olyan éhes volt, hogy kéregetésből szerzett fillérekből vett narancsot például héjjastól falta be, de voltak olyan állítások, melyek szerint már rablásra kényszerült, hogy pénzt szerezzen magának.

kofferesgyilkos.jpg

Kép forrása: Kis Újság 1931. 60. szám

A rendőrök örültek annak az információnak, hogy a tettes éhezik, hiszen jól tudták, hogy az éhség nagy úr, és egy idő után hibázni fog az elkövető. Valóban így is történt, utolsó vagyonát, zöld kabátját akarta áruba bocsátani a Teleki téren Schreiber, amikor ketten felismerték és az akkor már két hete bújkáló gyanúsítottra vetették magukat. A rendőrség által meghirdetett 1500 pengőt jutalmat meg is kapták, amikor átadták a rendőröknek a kofferes gyilkost. (Később egyébként az egyik nyomravezetőről kiderült, hogy hamis papírjai vannak és bűncselekmény miatt letartóztatták, tőle a pénzt visszavették)

Schreibert a rendőrségen megetették és borral kínálták. A kihallgatás során beismerte tettét, de ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy egyedül követte el a tettét féltékenységből. Ezt egyébként nem igazán hitték a rendőrök, az előre megfontolt szándékot sejtették tette mögött, erre kereste később a bíróság is a bizonyítékokat a tárgyaláson. 

Március 25-én szenzációs vallomást tett Schumann Márton nevű, 33 éves ékszerész, aki elmondta, hogy Máriával szerelmi viszonyban volt és ő támogatta anyagilag a lányt. Aztán a gyilkosság előtti hónapban Mária minden kapcsolatot megszakított vele, és amikor véletlenül összefutottak az utcán a lány riadtan és félve tiltakozott a beszélgetéstől, nem árulta el azt sem, hol lakik.

Mint később kiderült, a gyilkost az áldozat tartotta el abból a pénzből, amit kitartottként kapott, és miután Schreiber akkortájt már újra együtt élt a lánnyal, aki attól félt, hogy élettársa rájön, mást szeret. Schreiber az alvilágban jól ismert hamisítóként kereste a kenyérre valót, de a gazdasági válság nekik is betett, nem volt kereslet a munkájára, így kénytelen volt a lány pénzéből élni. Miután megtudta, hogy a lány terhes, úgy gondolta nem lesz aki eltartsa, emellett a féltékenység is közrejátszott a gyilkosságban, hiszen megtudta, hogy Mária szerelmes valaki másba.

A bírósági tárgyaláson nem sikerült az ügyésznek bebizonyítania, hogy Schreiber előre megfontolt szándékkal ölte meg a lányt, így a gyilkosnak sike­rült elkerülnie az akasztófát. Schreiber azt vallotta: szerette a lányt, félté­keny volt és amikor egyszer rajtakapta, hogy egy másik férfi fényképét csókolgatja, erős felindultságában fojtotta meg. Márpe­dig előre megfontoltság nélkül nincs és akkor sem volt halálbüntetés. A kofferes gyilkos végül 13 évet kapott.

És itt nem ért véget bűnözői pályafutása, miután kiszabadult a börtönből folytatta hamisítói tevékenységét. 1944. októberében fogta őt el a rendőrség, álnéven magas összegekért árult a zsidók részére hamis mentesítési igazolásokat, bizonyítványokat és egyéb okiratokat.

 Képek és cikkek forrása:

Korabeli újságok hírei - Arcanum.com

8 Órai Újság, Magyarország, Budapest, Esti Hírlap, Kis Ujság - 1931-es számai

Ország-Világ 1981 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmultszazadok.blog.hu/api/trackback/id/tr8116723412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gábor Ármin Barna · https://patibulum.blog.hu/ 2021.10.16. 23:21:39

Ha már Arcanum, kereshettél volna kicsit tovább, '47-ben megint elkapják, addigra dúsgazdag orgazda, de már erősen beteg, írnak róla megint, van róla egy jó kép is a betegágyában, és még abban az évben a gyűjtő rabkórház részlegén meg is hal.

Borzi Bobó 2021.10.17. 12:28:44

Soha nem szoktam senkit a helyesírásért bírálni, de ha ilyen jól összeszedett cikket írsz, jobban figyelhetnél rá. Nem fogom kikeresni az összeset, csak pár példa: "folytották", valamint az utolsó előtti mondatban hiányzik egy vessző, stb.
süti beállítások módosítása