1932. szeptember 20-án a Pesti Napló fotóriportjában számolt be egy tragikus rablógyilkosságról. A pesthidegkúti Malomcsárda üzemeltetőjének feleségét, Jandák Józsefnét hideg kegyetlenséggel, fényes nappal lőtte fejbe egy 30 év körüli idegen. Körülbelül 100 pengőt sikerült zsákmányolnia az elkövetőnek, majd a sánta férfi kerékpárjával Solymár irányában távozott. Nézzük részletesen, mi történt azon a hétfő reggelen, amikor a szerencsétlen sorsú kocsmárosnét meggyilkolták. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Kép forrása: Vatera
Pesthidegkút a gyilkosság elkövetésének idején egy csendes, békés nagyközség volt, közel Solymár településhez. A Malom-csárda ütött-kopott épülete távol volt a község lakottabb részeitől, a nagy épület egymagában állt a határban. Az egyik oldalán erdőkkel szegélyezett hegyek áltak, másik fele pedig a solymári országútra nézett. Hétköznap alig volt ember, aki idetévedt, vasárnap volt itt élet, amikor a kirándulók tömegei árasztották el a vidéket. A csárdát üzemeltető Jandák József és felesége az eset előtt négy évvel bérelték ki a helyet a tulajdostól, Hudi Ferenc tisztviselőtől. A házaspárnak Márairemetén volt saját háza, de a munka miatt a csárdába költöztek. Jandák nem adta fel munkáját, így minden nap eljárt a Ganz Villamossági Művekbe, ahol művezetőként dolgozott. Felesége volt napközben a kocsmában, ő fogadta a ritkán betérőket. Segítségükre volt a 19 éves Eschler Anna, aki háztartási alkalmazottként tevékenykedett a házban.
A gyilkosság reggele ugyanúgy indult, mint máskor, elkezdték a napi teendőket, Jandák József pedig készült a munkába. Reggel háromnegyed hat körül, amikor még Jandák otthon tartózkodott, benyitott a csárdába egy alacsony, rosszképű, sánta idegen. Solymár felől biciklin érkezett, a kerékpárját a csárda ajtaja mellé támasztotta. Leült a söntésben, majd szólt az asszonynak, hogy enni-innivalót kér. Jandákné fröccsöt, kenyeret és zöldpaprikát szolgált fel a vendégnek, aki szó nélkül jóízűen falatozni kezdett. A vendéglősné eközben a söntésben tisztogatta az üvegeket, a cselédlány szintén takarítgatott, amikor a férj indulni készült Budapestre a gyárba. Mielőtt kilépett volna a kocsmából elbúcsúzott az asszonytól, de rossz érzése lehetett a kopottas ruhában lévő vendég miatt, és megkérdezte a feleségét, hogy nem fél-e egyedül maradni a lánnyal. Az asszony nevetve mondta: "Ugyan Jóska, hogy jut ilyen eszedbe! Hiszen nem először maradok magamra, meg azután egy férfitól nem ijedek meg. Elbánok én azzal, aki rámtámad." (Forrás: Friss Ujság 1932. 210.szám) Jandákné megcsókolta férjét, aki kissé megnyugodva indult munkába. Egyes újságcikkek szerint Jandák még távozása előtt rászólt a cselédlányra azért, mert Anna az idegennel beszélgetett és olyan kérdésekre válaszolgatott neki, melyek a család vagyoni helyzetére vonatkoztak. Jandák megmondta a lánynak, hogy még egyszer meg ne hallja, hogy valakivel erről tereferél, mert akkor kiteszi a szűrét.
Kép forrása: sajtoarchivum.wordpress.com - A söntés
A sánta idegen Jandák távozása után kiment a kocsmából, azzal az indokkal, hogy a biciklijét szemmel tartsa, majd visszatérve ivott egyett, és újra kisétált a csárdából. Jól körbekémlelt, hogy nincs-e valaki a közelben. Ez már nagyon gyanús volt a cselédlánynak, de mire bármit is tehetett volna, a férfi határozott léptekkel a söntéshez lépett, ahol Jandákné tevékenykedett, majd hangtalanul elővette revolverét és a nő fejének szegezte. Az asszony megszólalni sem tudott a meglepetéstől, a férfi pedig csak annyit mondott: "Most meghalsz!"
Ekkor a kocsmárosné felocsudott a rémületéből és rákiálltott a férfira, hogy "Mit akar tőlem? Takarodjon innen." Mindezt abból tudjuk, hogy az esetnek szemtanúja volt Eschler Anna, aki a fenyegetés láttán először mozdulni sem bírt, majd hirtelen kirohant a kocsmából és szaladt, ahogyan csak bírt. Ekkor hallotta meg a pisztolylövést, majd két másikat, melyeket már neki szánt a gyilkos. Szerencséjére már elég messze volt a háztól, így nem találták el a lövedékek. Sikoltozva rohant ki az országútra, és mikor visszanézett azt látta, hogy a kocsmárosné véres fejjel kitántorgott a házból, majd pillanatok múlva összerogyott, ezután jött ki a kocsmából a gyilkos, felszállt biciklijére és Solymár irányában eltekert.
Kép forrása: Tolnai Világlapja 1932.
A gyilkosság után elég hamar a helyszínre értek a szomszédok, akik közül az egyiknek a földön fekvő Jandákné még pár szót tudott is mondani, majd a kezei között meghalt. A csendőrség is megérkezett nemsokára, sőt hamarosan a budapesti nyomozók is kiszálltak a helyszínre, miután megállapították, hogy nem gyilkosság, hanem rablógyilkosság történt. Az első vizsgálatok szerint a szerencsétlen áldozat két lövést kapott, egyet a mellkasába, másik a fejét érte, de egyikbe sem halt bele, sőt dulakodott támadójával.
Kép forrása: sajtoarchivum.wordpress.com - a véres söntés
Véres ruháját a tettes megszaggatta, miközben Jandákné megpróbálta őt megütni. Végül a férfi győzedelmeskedett és a halottnak vélt asszonyt otthagyva a cseléd szobájába indult. Észre sem vette, hogy a lány ágyában ott aludt az épp látogatóban nála lévő kishuga. A hétéves kislány rémülten ébredt arra, hogy egy feldúlt arcú férfi felfeszíti a szobában lévő szekrényt, melyben a pénzkazetta volt, majd kivette az abban tartott pénzt és elrohan. A kislány hihetetlen szerencsés volt, hogy nem szólt egy szót sem, hiszen így életben maradt.
Kép forrása: Tolnai Világlapja 1932.
A szörnyű bűntényről a férjet telefonon értesítették, aki villámgyorsan rohant haza. Mikor meglátta a felesége véres testét, öklét rázva kérlelte a csendőröket, hogy engedjék meg neki, hogy ő üldözze a gyilkost, hiszen reggel látta a férfit. A csendőrök egy autóba ültették és sógorával együtt, rendőri kísérettel útnak indultak, hátha megtalálják a tettest. A motoros csendőrök közben Solymáron nyomoztak, ahol megállapították, hogy a lihegő tettes korábban ott járt és miután leeresztett a biciklije kereke, egy arra járó másik bringástól kérte kölcsön pumpáját. A kerék felfújása után pedig egy mellékúton tekert tovább. A tanúk vallomása szerint Óbudán bujkálhatott a gyilkos, akinek az alábbi személyleírását adták közre a csendőrök:
Középtermetű, bozontos fekete hajú, közepesen táplált, barna arcbőrű, feltűnően kicsi angolbajuszú, szúrós tekintetű férfi, akinek jobbkeze középujja merev, jobb lábára biceg, lábfeje befelé elferdült. Kerékpárja feltűnően rossz állapotban van, melynek csomagtartójára kisebb barna bőrönd van erősítve. Miközben kiadták a körőzést, már a boncolás is megtörtént, az orvosok megállapítása szerint Jandákné halálát elvérzés okozta.
1932 szeptember 21.-én este fél nyolc tájban Budán az Endresz György tér 3. szám alatt lévő Hazai Étkezdébe betért egy sánta ember, vacsorát rendelt, fröccsöt kért. A vendéglősék kiszolgálták tisztességgel. Innentől a történet számomra nem egyértelmű, miután két újságban is különbözőképpen írták le, hogyan is került a gyanús alak a rendőrség kezére. A Friss Ujság úgy írta le az esetet, hogy a vacsorázó sánta férfi gyanús lett a másik asztalnál étkező férfinak, aki elkezdte figyelni és meglátta, hogy jobb kezén a leírásnak megfelelően merev az ujj, és egy forradást is látni rajta. Úgy gondolta, hogy a pesthidegkúti gyilkossal ült éppen szemben, így feltűnés nélkül befejezte vacsoráját, majd kisétált a vendéglőből. Egyenesen a közelben szolgálatot teljesítő rendőrhöz lépett, és figyelmeztette, hogy az étkezdében látta a feltételezett gyilkost. A másik újságcikk szerint a vendéglősnének lett gyanús a vacsoravendég, és ő szaladt ki a posztoló rendőrhöz.
Kép forrása: Friss Ujság 1932.09.
Akárhogyan is történt az eset, egyben megegyeznek a leírások. A rendőr bement az étkezdébe és ott azonnal őrizetbe vette Éder József 27 éves pacsai lakost. Alig harminchat órai bujkálás után az elfogott férfi rendőrségi fogdába került. Éder, aki Pacsán született és korábban napszámosként dolgozott, a gyilkosság idején Budapesten élt. Megtalálták nála azt a Steyer márkájú pisztolyt, amivel a vendéglősnét lelőhették. A kihallgatások során tagadta bűnét, még akkor is, amikor szembesítették a szolgálólánnyal és Jandákné férjével. Ők egyértelműen azonosították a férfit. Azon az éjszakán nyugodtan aludt Éder a cellájában, majd másnap hajnalban a csendőrök autón vitték a Malomcsárdába, ahol Jandákné felravatalozott teste volt.
Kép forrása: Friss Ujság 1932.09.
Amikor kiszálltak az autóból az összeverődött tömeg szitkok áradatát intézte a nyomorék ember felé. A csendőröknek kellett kisegíteni az autóból, annyira nehezen mozgott béna lábával. A tömegtől is ők védték meg, így jutott be a csárdába. A helyszínen több tanú ismét ellene vallott, de ő végig konokul tagadta bűnösségét. Mikor bevezették a felravatalozott koporsóhoz, akkor sem ismerte be a bűncselekményt, pedig igen nagy nyomás nehezedett rá. Ott állt a férj és a cselédlány zokogva, és őt vádolva, miközben a csendőrök is egyre mondták neki, hogy ismerje már be, hogy ő ölte meg az asszonyt. Éder azonban makacsul bizonygatta, hogy nem ő az elkövető.
Az eredménytelen tetemrehívás után Édert szuronyos csendőrök sorfala között kellett az autóhoz vinni, miután az utcán 600-800 ember verődött össze és mind akasztófára küldte volna, többen az önbíráskodásra bíztatták az egybegyülteket azzal, hogy nem kell ide statáriális bíróság, verjük agyon! Ezek után a tömeg megindult és percekig tartó küzdelem árán tudták csak a csendőrök megvédeni Édert a tömeg haragjától. A lincselés elmaradt, a feltételezett gyilkos sikerült autóba ültetni és visszaszállítani a budapesti fogházba.
Bár Édes nem ismerte be a gyilkosságot, alibit nem tudott igazolni, megtalálták a rozoga biciklijét, a zsebében lévő 88 pengő eredetét sem tudta igazolni. Emellett pedig a pisztolyában lévő golyók pontosan egyeztek az áldozatban találtakkal, illetve a Malomcsárdában az egyik borospohárról vett ujjlenyomat szintén megegyezett Éder ujjlenyomatával. Több tanú is ellene vallott, így a rendőrségnek nem volt kétséges, hogy bűnös, ezért egy-két napon belül statáriális bíróság elé állították.
A Friss Ujság 1932. szeptemberi számában Éder József rövid élettörténetét is megírta. A lap információi szerint a pacsai születésű fiatalember nem először került összeütközésbe a törvénnyel, miután egy évet már ült a nagykanizsai fogházban. A férfi szülei becsületes földművesek voltak, akik próbálták jó útra terelni a gyereket, de Éder már gyermekkorában erőszakos természetű volt és a falu rossza lett belőle. 1922-ben Pacsán helyi tolvajbandát szervezett, sorozatosan lopkodtak a földekről, nemcsak élelmet, hanem mezőgazdasági gépeket is. A helyi gazdák réme lett, majd amikor börtönbe került, kitanulta az órásmesterséget. Szabadulásakor mindenki azt hitte, hogy jó útra tér, de mint az újság is megírta: Kutyából nem lesz szalonna, Éderből sem lett becsületes ember. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Kép forrása: Tolnai Világlapja 1932. - Éder József bilincsben
A bíróság három napi tárgyalása során a korábban megtett alibi-körút is szóba került, melyet a csendőrökkel együtt járt végig a gyanúsított. Ezalatt minden olyan helyet felkerestek, ahol Éder bizonyítani tudta volna a gyilkosság előtti este és annak reggelén eltöltött idejét, de sikertelen volt a szemle. Egyébként ezen a körúton, ahol a gyilkost autóval vitték végig, folyamatosan tömegek követték a menetet. A statáriális tárgyalás utolsó napján bűnösnek találták Éder Józsefet és kötél általi halálra ítélték.
Kép forrása: sajtoarchivum.wordpress.com
A kimondott szavak után a gyilkos egyáltalán nem tűnt megrendültnek, némán ült be a csendőrök közé az ablak nélküli autóba, amely a maglódi úti gyűjtőfogházba szállította, ugyanis két óra múlva itt hajtották végre az ítéletet. A fogház körül néma tömeg gyülekezett. Miután a gyilkos és meglátta az udvaron álló két és fél méter magas, hófehér oszlopot, mellyen ott lengedezett a kötél, idegei felmondták a szolgáltatot és hangos zokogásban tört ki. A mellette álló katolikus pap vigasztalja, amikor Éder hirtelen felkiállt - "Vallani akarok! Hol az ügyvéd úr?"
Azonnal értesítették a rögtönitélő bíróság tagjait, akik megérkezve a siralomházba, meghallgatták a halálra ítéltet. Éder beismerte, hogy ő húzta meg a ravaszt, de arra hivatkozott, hogy véletlenül sült el a fegyver, ő nem akarta megölni Jandáknét. Amikor rákérdeztek, hogy miért lőtt akkor az elszaladó cselédlány után, azt mondta, hogy reflexből, önkéntelenül, mert megijedt. A bíróság úgy ítélte meg, hogy Éder most sem ismerte el tettét maradéktalanul, úgyhogy maradt a korábbi ítélet, így bár állítása szerint megbánta tettét, Éder Józsefet kötél általi halálra ítélték és azt végre is hajtották.
A cikk forrása: arcanum.com
Korabeli újságok cikkei: Pesti Újság, Friss Ujság, Tolnai Világlapja, Pesti Napló
