1921. november végén, egy hideg, télies reggelen Székesfehérvár mellett, Agárd határában találtak rá egy felismerhetetlenségig összeszúrkált holttestre. A negyvenes-ötvenes éveiben járó férfi, jól táplált, középtermetű ember volt, akiről a nyomozók az első pillanattól fogva sejtették nem a környékre való, hanem valószínűleg Budapestről érkezett a bűneset helyszínére. A fővárosi államrendőrség detektívjei is bekapcsolódtak a nyomozásba, megpróbálták kideríteni ki lehet az áldozat. [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
A holttestet az orvosszakértői intézetben vizsgálták meg, ahol megállapították, hogy ugyan rengeteg késszúrás volt a testen, nyakán 15 centis mély vágás volt, szíve keresztüldőfve és erős dulakodásra utalt, hogy az áldozat kezei, tenyerei vágásokkal voltak teli, halálát mégsem a szúrások, hanem fojtogatás okozta.
A meggyilkolt ember zsebében egy kézifaragású zsebtükröt találtak, melyre Sz.Gy. 1902. felirat volt vésve. A tett helyszínétől nem messze megtalálták az áldozat szemüvegét, sapkáját, hátizsákját. A helyszínelés során megállapították, hogy valószínűleg egy kereskedő lehetett az illető, aki rablógyilkosság áldozata lett. A rendőrség elég hamar kiderítette az elhunyt kilétét, miután a holttest közelében találtak egy névjegykártyát, bizonyos Szlavics Miograd nevű embertől. Azonnal felkeresték a budapesti férfit, ő egyébként igazolta, hogy nem hagyta el Budapestet a tett idején, és a személyleírás alapján meg tudta mondani, hogy az áldozat egy vele üzleti kapcsolatban lévő férfi, Szabó György Budapest, Örömvölgy-utcai kocsmáros, akinek eltűnését felesége jelentette a hatóságoknál. Azonnal értesítették a halott hozzátartozóit, akik Székesfehérvárra utaztak és azonosították az elhunytat.
Kép forrása: Magyar rendőrök - Mult-kor.hu
Szabó felesége a rendőröknek elmondta, hogy férje egy Vajas János nevű hentesmesterrel együtt indult vidékre, hogy olcsó bort vásároljanak nagy tételben, ezért férje 10.000 koronát vitt magával. A gyanú elég hamar, a gyilkosság után három nappal, a Visi Imre utca 4. szám alatt lakó hentesmesterre terelődött. Az elhunyt korcsmáros üzletébe Vajas szállította a hentesárút és többször tett már ajánlatot Szabónak olcsó borvásárlással kapcsolatban. Korábban Szabónak nem volt elég pénze, hogy beszálljon az üzletbe, bár mondta Vajasnak, hogy keres egy társat és majd azzal együtt kifizetik a bor árát, ezt Vajas nem akarta. Inkább kisebb mennyiségű borvásárlást ajánlott a későbbi áldozatnak, mondván, hogy azt már Szabó is ki tudja majd egyedül fizetni. Vajas kihangsúlyozta, hogy Szabó vigyen magával minél több pénzt a vásárláshoz, mert lehet, hogy még olcsó diót is tud neki ott szerezni, 20 koronás kilonkénti áron.
Ezzel az ígérettel indultak útnak ketten november 21.-én. Baracskán leszálltak a vonatról és az állomáson lévő vendéglőben megittak fél liter bort. Majd továbbmentek Dinnyés községbe, ahol több szemtanú is látta őket együtt sétálni, végül gyalog indultak vissza Agárd felé. Ekkor valószínűleg Vajas még a megfelelő helyet kereste, ahol megölhette a kocsmárost. A korai szürkületben aztán elérkeztek egy vizenyős, sűrű nádas övezte területre, Agárd határában. Hat és hét óra között történhetett a gyilkosság, mert egy arra járó dinnyési kocsis segélykiálltásokat hallott ezidőtájt, amikor arra hajtott el, de nem mert semmit tenni, mert félt, hogy többen vannak a támadók, ígyhát inkább elhajtott.
A detektívek Vajas lakására mentek, ahol azonban azzal szembesültek, hogy a hentesmester átadta lakását egy postadijnoknőnek, minden ingóságát pénzzé tette és nyomtalanul eltűnt. 16 éves fia találkozott vele utoljára a gyilkosság utáni napon, amikor azt az utasítást adta neki, hogy a Haller utcai piacon lévő standjukat zárja be és az ott lévő szerszámokat hozza el onnan. Állítólag Vajas még ezután üzent is Szabó feleségének, hogy a férje ugyan vele indult útnak, de Szabó még Pesten leitta magát és nem tartott vele a beszerző körútra.
Kép forrása: szeretlekmagyarorszag.hu - Teleki téri piac 1930-as évek
Vajas után elindult a hajtóvadászat, keresni kezdték a nyomozók. Az újságokban is megjelent a személyleírása. A Nemzeti Ujság 1921. decemberi számában, így került feltűntetésre: "168 cm magas, kerek, piros arcú, szeme barna, bajusza őszes, jobb szeme üvegből van. Ruházata utoljára barna puha kalap, barna zakó kabát, prémes szürke mikádofelöltő, tábori zöld lovaglónadrág, fekete lábszárvédő és fekete fűzős cipő volt." A lap leírása szerint Vajas Titusz álnéven bújkált a fővárosban a hentesmester.
Miután Vajas kivállóan beszélt románul, a hatóságok ezirányban is vizsgálódni kezdtek. Kiderült, hogy valóban Romániába szökött a bűntetés elől a hentesmester. A demarkációs vonalon átjutva próbált a románok közt elvegyülni. A magyar hatóságok kérték a románokat, hogy fogják el Vajast és adják át Magyarországnak.
1923. júliusában sikerült a román hatóságoktól Vajas Jánost átkérni, így a vádemelés is eddig az időpontig váratott magára. A nyomozás során kiderült, hogy Vajas nem egyedül követhette el a bűncselekményt, hanem volt egy társa is. Herczeg József volt csendőrségi szakaszvezetővel szövetkezett a hentesmester. Bár Herczeg mindvégig tagadta bűnösségét, néhány tanúvallomás és egy-két bizonyíték volt ellene, de ezek nem voltak igazán meggyőzőek. A hentessel való ismeretségét azzal magyarázta, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületében ismerték meg egymást.
A rablógyilkossággal gyanúsított Vajas János egyébként a székesfehérvári detektívek kihallgatásakor elismerte tettét, itt nevezte meg bűntársának Herczeget és még további előre kiszemelt, lehetséges áldozatot is felsorolt a nyomozók kérdéseire válaszul. A következő névsort mondta fel a rendőröknek:
"Sliegelmayer István, budapesti, Baross- utca 129. szám alatti lakos, akinek vagontételben bort kínáltak eladásra;
Messó János Baross-utca 142. sz. alatti hentes, akinek sertéseket ajánlottak;
Gultmann Ernő, Szeszgyár-utcai nagykereskedő, akinek 10 mázsa szalonnát ajánlottak;
Nagy János Baross-utca 169. szám alatti vendéglőst borvásárlás ürügye alatt akarták lecsalni;
Mocsári Károly, Ranolder-utca 30. szám alatti hentest sertésvásárlás cimán igyekeztek tőrbecsalni;
Takács József, Sziget-utca 3. szám alatti hentes és
Bába János. Remete-utca 7. szánj alatti lakosok voltak még kiszemelve áldozatokul. (Friss Ujság 1923. 213.sz.) [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]
Voltak, akiket feleségük gyanakvása mentett meg a haláltól, mások elővigyázatosabbak voltak a szerencsétlenül járt Szabónál.
Csak 1924-ben került sor a tárgyalásra, miután Vajast a román hatóságok kiadták Magyarországnak. A tetemes kincstári költségek megspórolása céljából nem a területileg illetékes székesfehérvári bíróság, hanem a budapesti törvényszék tárgyalta az esetet. A nagyszámú budapesti tanú kihallgatása miatt ugyanis, nem lett volna célszerű a vidéki tárgyalás, így az utaztatás költségének kifizetése sem.
Amikor a tárgyalás megnyitása után az elnök személyi adataikról hallgatta ki a vádlottakat, kiderült, hogy Vajas pénzhamisítás,sikkasztás és rágalmazás. Herczeg pedig közokirat hamisítás miatt már kapott büntetést.
Elsőként Vajas Jánost hallgatták meg a bíróságon, aki elmondta, hogy a beismerő vallomását a rendőrök kényszerítették ki belőle erőszakkal. Elmondása szerint össze-vissza verték, így csikarták ki belőle a beismerést. Egyébként a tárgyalás későbbi időpontjában szembesítették a nyomozókkal is, akikkel összeveszett, inzultálta például Kepes nyomozót, amiért állítása szerint hazudnak abban, hogy őt nem bántották.
Több tanút is meghallgattak, akik az állították, hogy őket is megpróbálta különböző ürügyekkel Vajas, Agárd határába csalni.
Spiegelmayer István borkereskedő szintén azt vallotta, hogy őt borvásárlás ürügyével kereste meg Vajas. És bár Spiegelmayer elmondta, hogy nagyon hálás a hentesmesternek azért, mert őt az Ébredő Magyarok Egyesületébe beajánlotta, de a tény az, hogyha a barátságát folytatta volna Vajassal és Herczeggel, akkor már biztosan ő is mellettük ülhetne a vádlottak padján. A meghallgatott tanúk között volt Hilbert Antal cipészmester is, aki kölcsönadta Vajasnak azt a botot, melyet az áldozat mellett találtak meg és amellyel valószínűleg ütlegelték a szerencsétlen Szabót.
A sok tanúvallomás után, melyek Vajasra nézve igen terhelőek voltak, a vádlott csak cinikusan mosolygott és hazugságnak nevezte a vádakat. "Én mint becsületes ébredő magyar"
"Mindenki hazudik és mindenki ellenem tanúskodik, mert mint becsületes ébredő magyarra, az egész zsidóvilág haragszik rám." - mondta Vajas a bírónak. (Világ, 1924. 236. száma)
Az Ébredő Magyarok Egyesülete 1918-ban alakult meg, szélsőjobboldali, fajvédő szervezet, melynek alapítója volt többekkel együtt Gömbös Gyula is. A szervezetet 1945-ben tiltották be. Az egyesület tevékenysége alatt 1923-ig a parlamentben és a sajtóban is jelentős szerepet töltött be, tagjai részt vettek merényletekben, kisebb terrorcselekményekben. Saját újságjuk is volt, az Ébredő Magyarország. A mozgalom célul tűzte ki a magyarság védelmét a zsidóság, mint faj ellen. Az Ébredő Magyarok Egyesülete hivatalos jóváhagyással felfegyverzett terrorszervezetté fejlődött néhány év alatt. Bár a Teleki kormány alatt betiltották működését, továbbra is meghatározó politikai erő maradt a 20-as években.
Vajas a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy útközben összeveszett a kocsmárossal és mivel tudta róla, hogy kommunista volt és ő, (Vajas) mint ébredő, a kommunisták és zsidók ellen határtalan gyűlölettel viseltetik. Ébredő szívének hazafias érzései fellángoltak és agyonütötte Szabó Györgyöt.
Kép forrása: Pesti Naplo 1924. 11. - A vádlottak
A székesfehérvári törvényszék ítélethozatalára tömegek voltak kíváncsiak. Nemcsak a fő tárgyalóterem, de a folyosók is megteltek emberekkel, a tömegben szinte mozdulni sem lehetett. Szuronyos börtönőrök vigyázták a rendet a teremben és azon kívül is.
Vajas János az utolsó szó jogán az alábbiakat mondta:
Én az állambiztonsági szervezet tagja voltam, mint lelkes ébredő. Hogy miért mentem Romániába, hogy kiknek a megbízásából mentem ki, azt a székesfehérvári törvényszék előtt nem mondhattam el és nem mondhatom el most sem, ne hogy az újságok megírják. Magyarország - 1925. június 4.
Az ítélet szerint Vajast kötél általi halálra ítélték gyilkosság miatt, míg Herczeget felmentették bizonyítékok hiánya okán. A tárgyalás végén Vajas ártatlannak mondta magát és ügyvédjével együtt fellebbezést jelentett be, de így volt ezzel az ügyész is, aki Herczeg felmentését tartotta elfogadhatatlannak és miután fellebbezett kérte, hogy Herczeg Józsefet ne engedjék szabadon, hanem a másodfokú tárgyalásig tartsák őrizetben, melyet a bíró is helyénvalónak talált, így Herczeg maradt a fogházban. Vajas a kormányzóhoz folyamodott kegyelemért.
A fellebezés miatt egy év múlva került az ügy ismét a bíróság elé. Az iratok ismertetése után a bíróság megtudta, hogy , hogy Vajas a tett elkövetése után a román megszállt területen kémkedéssel vádolták és csak úgy adták ki a hatóságok Magyarországnak, hogy kikötötték, nem ítélhetik halálra. Ezért történhetett meg az, hogy a halálra ítélt Vajas bűntetését életfogytiglanra módosították.
Herczeg nem járt jól a fellebbezés után, hiszen az újabb vizsgálatok alapján bűnösnek mondta ki az ítélőtábla és a felmentés helyett, életfogytiglani fegyházra ítélték őt is.
1926-ban került a királyi Kúria elé az ügy, ahol Vajas Jánost életfogytiglani fegyházbűntetésre, Herczeg József ítéletét enyhítették, 15 évi fegyházra ítélték jogerősen.
Még érdekesség képpen szeretném megjegyezni, hogy Vajas János nevére keresve találtam több korábban vele összefüggésben írt cikket. A Budapest című újság 1915-ös cikke volt az egyik, melyben arról írtak, hogy a farkasvölgyi rablógyilkos üldözése közben a Teleki téri piacon Darázs János 937. számú rendőr, elfogott egy katonát, aki éppen Vajas János hentes bódéját akarta feltörni. Ugye ezt a bódét záratta le fiával a hentesmester miután elkövette 1921-ben a gyilkosságot.
1910-ben a Pesti Napló oldalán olvasható még Vajas János neve, itt már nem annyira áldozatként, mint elkövetőként, hiszen az akkor tomboló tifuszjárvány idején élelmiszerhamisítást követett el. A szigorú ellenőrzések során több kereskedő is kapott bűntetést élelmiszerhamisítás és hamisított élelmiszer árusítása miatt, többek között Vajas is, 100 korona bűntetést róttak ki rá a hatóságok. Ebben időben egyébként minden hasonló bűncselekmény elkövetőjének neve az újságban feltűntetésre került.
Vajas neve egy 1910-es tyúklopás ürügyén is felmerült, valószínűsítem, hogy a történetünkben szereplő hentesről lehetett itt is szó. Éjszaka történt a lopás, egy udvarból 2 db pulyka tűnt el, majd pár nappal később, megint 2 db pulykának és 10 db tyúknak is lába kélt. Az őrjáratozó rendőrőrmester azonban elfogta Vajas Jánost, aki beismerte tettét és mivel lelkiismerete nem hagyta nyugodni, az összes addig ellopott baromfit visszaszolgáltatta, amelyeknek a gazdáját a rendőrség kutatta fel. (A jó lélek!)
A cikk forrása: arcanum.com
Pesti Ujság, Pesti Napló, Magyarország,
