1931. március 26 reggelén a Budapestről Kecskemét felé közlekedő 732. számú személyvonaton ismeretlen tettes kalapáccsal többször megütötte Steinherz Rudolf kecskeméti borkereskedőt, akitől 180 pengőt és ezüst zsebóráját rabolta el az elkövető. A  szörnyű bűntényt a ceglédi állomáson felszálló diákok fedezték fel, mikor a lefüggönyözött II. osztályú kocsiban lévő fülkét felnyitották. A pamlagon hörgő, összeroncsolt fejű idősebb ember látványára "Segítség! Meggyilkoltak egy embert!" kiáltásokkal verték fel a vonatot. A nagy riadalom után a vonatot megállították és az eszméletlen férfit a forgalmi irodába vitték, ahol megpróbálták elsősegélyben részesíteni. Sajnos nagyon csúnya sérüléseket szenvedett, kb. 8-9 kalapácsütést kapott a fejére, így a koponyacsontja betört és néhol az agyveleje is kilátszott. A sérültet életveszélyes állapotban szállították kórházba.  [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

Kép forrása:Magyarország 1931.79. szám

A jómódú kereskedőt, aki a Fruktus Rt vezérigazgatója volt, még aznap délután a ceglédi Horthy Miklós közkórházban megoperálták és miután magához tért azt vallotta, hogy egy zöld lódenkabátos, tisztviselő kinézetű ember ütötte meg. Állítása szerint a Nyugati pályaudvaron együtt szállt fel az idegennel, akivel ugyanabban a fülkében is utaztak. Steinherz álmából kelt fel egy éles fájdalomra, majd miután rájött, hogy támadás érte, felajánlotta értékeit, melyet át is adott az elkövetőnek, viszont a fiatal férfi tovább ütötte őt a kalapáccsal.

Kép forrása:Magyarország 1931.79. szám

 A rendőrség még az állomáson kihallgatta a tanukat és a kalauz pontos személyleírásával a birtokukban, értesítették az állomásokat. A személyleírás alapján egy 20 év körüli, sovány testalkatú, magas, szőke férfit kerestek, aki fekete hosszú télikabátot, fekete puha kalapot viselt és munkás kinézete volt. Érdekes ellentmondás volt tapasztalható a sérült és a kalauz elmondásában, de erre ekkor még nem figyeltek igazán. 

Minden jel arra mutatott a vizsgálat ezen szakaszában, hogy Budapesten kell keresni az elkövetőt, ugyanis hétfőn délelőtt Steinherz a Berlin-téri Merán Szállóban egy 30 év körüli, zöld kabátot viselő fiatalember kíséretében szállt meg. A férfi Kovács Ferenc néven jelentkezett be. Körözést adtak ki a férfi ellen, másnap délig tíz Kovács Ferenc nevű embert állítottak elő, de mindannyian alibit igazoltak, így szabadon engedték őket. Sajnos időközben nem tudtak a megtámadott Steinherznek további kérdéseket feltenni, mert március 27-én belehalt sérüléseibe a kórházban. 

Kép forrása: Kis Ujság 1931. 79. szám

Hamarosan a véráztatta lódenkabát előkerült Cegléden egy ház udvarán, azonban a nyomozást nem lendítette ez a nyom előre. Egészen április 8-ig kellett várni arra, hogy kisebb fordulat álljon be az ügyben. Még korábban, amikor Kovács Ferenc neve felmerült az ügyben, akkor került a rendőrség szeme elé a szállodai bejelentőlapon Kószó Mária neve, mint Kovács édesanyja. A kecskeméti rendőrség kereste, hogy valóban van-e ilyen nevű nő a városban és kiderült, hogy valóban van ilyen lakos, aki Olajos Mihály kárpitossegéd édesanyja. Ennek az embernek a lakótársa Fischl Frigyes nevű fiatalember volt, aki  március 24-e előtt távozott közös lakóhelyükről, Pestre ment és azóta nem adott életjelet magáról. 

A gyanús Fischl-ről szerzett egy fényképet a rendőrség és megmutatta a vonat kalauzának, aki ráismert arra az alakra, aki a megboldogult Steinherznek volt az útitársa. Több tanú is felismerte a kép alapján az elhunyttal együtt utazó férfit, illetve a hotel munkatársai és vendégei is arról számoltak be, hogy az állítólagos Kovács, megegyezhet a képen látható Fischl Frigyessel.  A vizsgálatok során kiderült, hogy Steinherz a támadás előtti napokban kereste kecskeméti lakásán Fischlt, tehát egyértelművé vált, hogy ismerték egymást, sőt később az újsághírek szerint az is kiderült, hogy Steinherz egész családja jóban volt a Fischl famíliával. Ki is adták a körözést Fischl ellen, akiről a korabeli újságcikk szerint az alábbi személyleírás került elő:

"Fischl(Ferenc) Frigyes, álneve Dávid, kecskeméti 1913. ja­nuár 13.-i születésű, nőtlen, kárpitossegéd, apja Dá­vid, anyja Ehrenfréund Regina. Személyleirása: 167 cm. magas, sovány testalkatú, arca hosszas, arcszíne egészséges kreol, haja fekete, homloka ala­csony, szemöldöke íveit, szeme barna, orra és szája rendes, fogai hiányosak, bajusza borotvált, álla kerek. Beszél magyarul, németül és héberül."

 [A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.]

A gyanúsított szülei elmondták, hogy fiúkat már egy éve nem látták, miután az ortodox zsidó szülők nem nézték jó szemmel, hogy Fischl kommunista szervezkedésnek volt a részese és egy adventista szektával került kapcsolatba. A húsz éves, galíciai szár­mazású, orthodox zsidó vallású Fischl Frigyest, a kecskeméti rend­őrség már esztendők óta, mint kommunista gyanús egyént tartotta nyilván. Másfél évvel korábban le is tartóztatták, mert néhány társával együtt bombamerényletet tervezett a kecskeméti városháza ellen. A fiatalkorú kárpitossegédet a vádak alól akkor felmentették.

Kép forrása: Az Est 1932. 36. szám

Már ezen a ponton megtudta a rendőrség, hogy az elhunyt Steinherz nagy összegű biztosításokat kötött és bár a vállalkozása már nem ment olyan jól, mint korábban, sőt a részvénytársasága tönkrement, mégis mindig pontosan fizette a biztosítások díját. Az egyik biztosítás 300.000 cseh korona értékű volt, míg a másik 50.000 svájci frank erejéig térített baleset és haláleset okán. A márciusban kötött biztosítások mellett még rövidebb utazásait is biztosította, vasúti balesettel kapcsolatos kötvénye 50.000 shilling értékű volt, egy hónapig tartó fedezettel, mely a halálesete után járt le. Így ezek a biztosítások együttesen 160.000 pengő kifizetésére kötelezték a biztosítót. További két-három másik biztosítás megkötését is tervezte, sőt le is előlegezte azokat.

Steinherzről szeretnék még néhány információt itt megosztani. Az 51 éves kereskedőnek korábban több háza is volt Kecskeméten és a helyi ortodox zsidó hitközségnek volt az elnöke. Feleségével és négy gyermekével élt a városban békességben és megbecsülésben. A Fruktus Rt, amelynek vezérigazgatója volt, komoly középeurópai cégként több fiókkal is rendelkezett, többek között Bécsben is, azonban az ottani dolgozók súlyos hibákat vétettek, visszaéléseket követtek el, így nagy veszteségek érték a vállalatot. Innen indult a cég bukása és Steinherz vagyonvesztése. Végül már csak egy kis családi háza maradt, minden vagyonát pénzzé kellett tennie.  A ház pincéjében tartott fenn egy borkereskedést, ami megélhetésüket épphogy biztosította. Közben több hitelezője is csalárd bukás vádjával bíróság elé citálta. Miután ő egy közismert és becsületes embernek számított a városban, kellemetlenül érintették a vádak. Ekkor határozhatta el, hogy biztosításból szerez pénzt. Bár akkor még nem gondolt arra, hogy életével kell fizetnie terve végrehajtásáért. 

Kép forrása:Magyarország 1931.79. szám

A rengeteg biztosítási kötvény, melyeket nem sokkal az eset előtt kötött,  erős gyanút keltett a nyomozókban, amit az április 9-én elfogott Fischl Frigyes alátámasztani látszott.

Bécsben akadtak rá a körözött személyre, aki már napok óta éhezve, rongyosan kóválygott az osztrák városban. Először mindent tagadott, azonban később elismerte, hogy valóban ő az akit keresnek, azonban nem gyilkosság történt, miután Steinherz maga kérte fel a bűntett elkövetésére. Állítása szerint az áldozat kommunista ügyek ürügyén csalta fel Pestre őt, ahol a Merán szállóban aztán előadta elképesztő tervét. Felajánlott a fiatal Fischl-nek 5000 dollárt (majd 30.000 pengő) cserébe azért, hogy őt a vonaton agyonverje egy általa adott kalapáccsal. Megállapodásuk szerint a gyilkosság után a fiatal embernek Bécsben az orosz nagykövetségen adták volna át a kialkudott vérdíjat.

Miután a vonatra együtt felszálltak egy közös kabinba, Steinherzet kérlelni kezdte, hogy ne kelljen megölnie őt. A férfi azonban ragaszkodott az előre eltervezettekhez, így Ceglédnél átadta a fiúnak a kalapácsot. Végül Fischl több ütést mért a férfi halántékára, és mikor az nem mozdult, leugrott a vonatról és a városba menekült. Még a támadás előtt a sértett átadta neki az óráját és 36 pengő előleget, amiből Fischl vonatjegyet vett és Bécsbe utazott. Itt azonban a megadott címen nem talált semmit, így mire a rendőrök rátaláltak, már annyi pénze sem volt, hogy ennivalót vegyen magának.

Kép forrása: Az Est, 1931. 80. szám: A kecskeméti nyomozás vezetői

A nyomozók elhitték a vallomását, miután igazolódott, hogy Steinherz rengeteg biztosítást kötött és fizetett, pedig már nem volt éppen gazdagnak mondható, illetve a korábban a kórházban tett félrevezető vallomása is csak erősítette a gyanút, hogy valóban maga rendelte meg a bűncselekményt.

A vizsgálatok kiderítették, hogy Steinherz tisztában volt azzal, mennyire feltűnő lehet, hogy sok élet- és balesetbiztosítással rendelkezik, ezért -tudván, hogy a biztosítók nem fogják engedélyezni - le akart néhányat írásban mondani. Az egyik bécsi biztosítónak az alábbi levelet írta meg:

„Március 5-én egy biztosítást kö­töttem önöknél és kifizettem egy fél­évi biztosítási dijat. Minthogy azon­ban én több biztosító társaságnál na­gyobb összegre biztosítottam maga­mat, ezeket a biztosítási ügyleteket sztornírozni akarom, meg akarom szüntetni, minthogy ezeknek az üzle­teknek részemre nincsen semmi ér­telmük, annál kevésbé, mert — ha Isten őrizzen — csakugyan szeren­csétlenség érne, akkor a biztosító társaságok azonnal gyanút fognának. Ezért arra kérem önöket, hogy postafordultával értesítsenek engem ar­ról, hogy milyen feltételek mellett lennének hajlandók a biztosítás per fektuálásától elállni? Ha megfelelő ajánlatot kapok, akkor a baleset­biztosításomat azonnali hatállyal feladom.” A válasz rendre az volt, hogy nem szüntetik meg a szerződést, ezt a kereskedő is jól tudta, úgy gondolta, ezzel bizalmat ébreszt a biztosítóknál.

Az elhunyt felesége egyébként kitartott amellett, hogy semmit nem tudott a gyilkosság előkészületeiről, be akarta bizonyítani, hogy férje nem készült a halálra, emiatt bemutatta a naptárát, melyben elő voltak jegyezve a fizetni valók, találkozók, stb. Fischl vallomására azt mondta, hogy szerinte csak azért találta ki a történetet a fiú, mert a lapokban olvasta, hogy így kisebb büntetéssel megússza tettét.

Időközben április 28-án Bécsből Budapestre szállították a gyanúsított fiatalembert és megállapították, hogy tettéért a bűntetőtörvénykönyv egy igen ritkán használt paragrafusa szerint maximum három év börtön jár, miután a megtámadott bérelte fel saját maga megölésére. Emellett biztosítási csalásban való bűnrészességgel is meggyanúsították. A biztosítótársaságok egyike sem volt hajlandó fizetni az özvegynek addig, amíg teljes bizonyossággal nem igazolódik, hogy Steinherz halála nem előre megrendezett volt.

1932. február 13-ig kellett várnia a nagyközönségnek arra, hogy elkezdődjék a kalapácsos gyilkos tárgyalása. Akkora volt az érdeklődés, hogy a nagyterem 200 férőhelye pillanatok alatt megtelt és még több százan várták, hogy jegyhez jussanak és megtekinthessék a tárgyalás első napját. Bár korábban a rendőrség azt nyilatkozta, hogy a 282. §. alapján fogják vád alá helyezni a gyilkost, ami enyhe ítéletet jelentett volna számára, az ügyészség mégis szándékos emberölés címén szerkesztette meg a vádiratot. Tették ezt azért, mert úgy ítélték meg, hogy Steinherz nem meghalni akart, csak megsebesülni, ezért is adott gyenge minőségű kalapácsot a fiú kezébe.

Kép forrása: Tolnai Világlapja 1932.9.szám - Fischl Frigyes a bíróságon

A bíróság a fiú elmeállapotát többször is megvizsgáltatta, volt olyan szakértő, aki gyengeelméjűnek, más csak befolyásolhatónak találta. Rengeteg tanút is meghallgattak az ügyben, akik többsége felismerte a tettest, és voltak, akik az áldozat ellen vallottak, arra vonatkozóan, hogy különböző biztosítási kötvényeket kötött és közben mindig arról érdeklődött, milyen esetekben kaphatja meg a biztosítási összegeket.

A bíróság végül hosszú tárgyalás után, négy év börtönre ítélte Fischlt, viszont miután már több mint 11 hónapot ebből letöltött, így a maradék időt kellett bezárva töltenie. Az ügyész és a védő is fellebbezett az ítélet ellen. Az ítélőtábla 1932 októberében vizsgálta felül az ügyet és tovább súlyosbította a büntetést, hat évre, miután nagy kegyetlenséggel történt a bűncselekmény elkövetése. Ismét mindkét fél fellebbezett.

A kúria 1933 januárjában mindkét korábbi ítéletet megsemmisítette és végül három év börtönre ítélte Fischl-t. A szegedi Csillag börtönbe töltötte le büntetését. Sok baj volt vele, nem akart engedelmeskedni, ráadásul többféle foglalkozásra akarták kitanítani, de egyikből sem kért, végül a mezei munkára osztották be, ahol szintén állandóan problémái voltak. Végül szabadulásakor a börtönben töltött évek alatt megírt történetét akarta eladni egy pesti filmgyárnak, megfilmesítés céljából.

Egyébként a fiú édesapja még 1932 júliusában kivándorolt Párizsba, miután Kecskeméten ellehetetlenült a család élete. Ott élt a másik fia, aki útiköltségét állta és várta otthonában. Ekkor úgy tervezték, hogy a felesége és további négy gyermeke is követni fogja őt Franciaországba.

1932 áprilisában az elhunyt családja pert indított az egyik nagy biztosítótársaság ellen, hogy megkaphassák a biztosítási pénzeket. 

Forrás:

arcanum.com

Tolnai Világlapja, Az Est, Magyarország, Kis Ujság, 8 Órai Ujság  1931-1933 számai